Kárpátia - Pató Pál úr


Mint elátkozott királyfi, túl az Óperencián,
Él magában, falujában Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet, ha egy ifjú feleség,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Roskadófélben van háza, hámlik le a vakolat,
A szél egy darab födéllel már tudj´ Isten hol szalad.
Javítsuk ki, mert maholnap padlásról néz be az ég!
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Puszta a kert, e helyett a szántóföld szépen virít,
Termi pőven a pipacsnak mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék?
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Hát a mente, hát a nadrág úgy megritkult, olyan ó,
Hogy szúnyoghálónak is már csak szükségből volna jó.
Hívni kéne a szabót, a posztó megvan véve rég,
Közbevágott Pató Pál úr: ˝Ej, ráérünk arra még!˝

Életét így tengi által, bár apái nékie,
Mindent oly bőven hagytak, mégsincs soha semmije.
De ez nem az ő hibája, ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:˝Ej, ráérünk arra még!˝

http://rockerek.hu/