Kárpátia - Szózat Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar ; Bölcsőd az s majdan sírod is, Melly ápol s eltakar. A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely ; Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned , halnod kell. Ez a föld, mellyen annyiszor Apáid vére folyt ; Ez, mellyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt küzdtenek honért a hős Árpádnak hadai ; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S elhulltanak legjobbjaink A hosszu harc alatt. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár , de törve nem, Él nemzet e hazán, S népek hazája, nagy világ! Hozzád bátran kiált : "Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!" Az nem lehet , hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor , melly után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött Egy ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sűlyed el, Népek veszik körűl, S az ember millióinak Szemében gyászköny űl. Légy híve rendületlenűl Hazádnak , oh magyar : Ez éltetőd , s ha elbukál, Hantjával ez takar. A nagy világon e kívűl Nincsen számodra hely : Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell. http://rockerek.hu/