Kalapács - Ösztön



Izzó láva bennem a láz
Úgy mint rég, várok egy lányt
Ö a forrás, szomjam a vágy

Örvény szemek, bíbor száj
Karja húz, magával ránt
Áll a máglya, tüze rám vár

Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem

Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem

Erős vagyok, de hajt a vér
Csapdába ejt, a vonzó vég
Édes rabság, bilincs a kéj

A lélek önző, de hiába rejt
Hűség nincs, mohó a test
Ösi ösztön, állati jel

Túl sokszor vesztem el a fejem
Mikor diktál már az eszem
Még nem találom a helyem
Jöjjön el végre, aki felnyitja a szemem
És én neki adom mindenem

Refr.:
Ösztönök, vágyak űznek, szüntelen
Szenvedély táplálja a szívem
Sorsom, hogy másképp élni nem tudok
Bármilyen nehéz, könnyen veszem

http://rockerek.hu/