Karpatia - Abbol A Fabol


Abból a fából vágjátok az én keresztem 

Amit akkor ültettek, amikor születtem 

Abból a fából legyen majd az én koporsóm 

Amelynek árnyéka alatt írták meg a sorsom 

  

Gallyaiból rakjatok egy olyan nagy tüzet 

Ami még egyszer táplálja kihülő szívemet 

Földbe' nyugvó gyökeréből faragjatok pipát 

Szabad lelkem az égbe szálljon mint a füstkarikák 

  

Sudár ágai jók lesznek vaskaszák nyelének 

Mely arat, de fegyver is a Magyar kezének 

Fának apró forgácsát vessétek a szélnek 

Viszik messze majd hírünket ahol földet érnek 

  

Egy árva szűz rügyéből új élet sarjadjon 

Ne hagyjátok soha, soha, hogy nemzetetek kihaljon 

Legszebbik részéből végül bölcsőt készítsetek 

Hogy szebb jövőről álmodjon minden magyar gyermek

http://rockerek.hu/