Kispál és a borz - Az autóm és én II.


"-Kérsz cigit Zoli? -Nem, kösz."

Megyünk és közben nézem magunkat, 
Ahogy átvágunk a haldokló világon. 
Megállunk büfézni az egyetlen fánál, 
Aztán szépen kipörög a kerék induláskor a porba

Mer’ én akkor már hetek óta nem beszéltem senkivel, 
Csak tegnap lőttem egy csillagot 
épp' inni volt a tónál. 
Elküldte az anyja a nyakláncát a gyerekeinek, 
Hát felzaklatott az eset, ezér’ éjjel
Élőlény után néztem

És találtam is egyet olcsón és szerintem jó
lehetett neki, 
Mer’ utána nagyon bújt, 
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
a karjaiból, 
S azt mondtam ne félj az elválástól

Ugye soha nem felejtelek el,
kérdezte még reménykedve, 
Mikor már az ajtóban álltam
Nem, feleltem; és gondolatban már újra 
magunkat láttam
Ahogy vágunk által a haldokló világon, 
Az autóm és én 

"Ist der jemand da draussen?"

http://rockerek.hu/