Legenda - Bukásunk Himnusza


Bukásunk himnusza

Sötét erdőt jártam én,
lombján fény nem hatolt át,
s ha körülnéztem,
nem láttam, csak pusztulást.

Hajdan büszke népeket,
megtörve, sárba tiporva...
A hitványság aljas keselyűit
A becsület hamvain trónolva.

Bércre értem egyszer, s az őrjítő csenden át,
hallottam, a szél mint énekli bukásunk himnuszát.

Hallottam dicsőséget,
hallottam, hogy vége lett.
Hallottam csatát, diadalt,
és hallottam, ahogy elveszett.

Hallottam egy hős szív utolsó dobbanását,
s hallottam, ahogy jeltelen, néma sírját ássák.
Hallottam egy árva fiú sírását,
És hallottam, mint tagadja meg apját.

Éreztem, ahogy a szél átsüvít lelkemen,
kért, fajtánk hattyúdalát hogy énekeljem,
S én kiáltottam, mint ember még soha,
és minden, mi él, összerezzent dalomra.

Minden, mi élt, összerezzent, 
bukásunk himnuszát hallva.

Hirtelen, mint sötét sereg,
a vérző felhők mennydörögtek,
s vészterhes hangjukon át,
hallottam egy új dal szavát.

Hallottam egy harcos lépteit,
s tudtam, érzi halálát,
hallottam, ahogy megtorpan,
látva az ellen hatalmas hordáját...
És hallottam szörnyű kiáltását,
hallottam, ahogy előrántja kardját...

Lenéztem újra a sötét erdőre,
s éreztem, a vihar mint kap új erőre,
sötét dalunk utolsó hangjait zúgta,
a harag dallamát zengte a szél és lelkem kórusa.

Láttam odvából előbújni egy farkast,
felüvöltött, s gyülekeztek mögötte százak,
láttam a keselyűket szerteszét rebbenni,
láttam a farkasokat tolluk, húsuk tépni.

Láttam egy villámot a fák közé csapni,
láttam a keselyűket gyáván megfutni,
de láttam a lángokat büszkén álló farkasok hadát,
s láttam a hamvakból egy új erdő sarjadását.

http://rockerek.hu/