Magna Hungaria - Névtelenül


Névtelenül

Nem emlékszünk rá, nem tudjuk a nevét sem
Nem érezzük, mit ő érzett szívében
Tudjuk, hogy élt, s talán szeretett
Egy olyan leányt, ki övé nem lehetett


Álmodozhatott, voltak vágyai
Akárcsak nekünk, rózsaszín álmai
Lehetett asszonya, gyermeke, háza
Mit úgy teremtett meg, a keze munkája


Voltak szülei, kik szeretve féltették
S hogy nem jön többé vissza, ők talán érezték
Szerette faluját, városát, népét
Szerette a bérceket, vagy a róna képét


Paraszt volt, katona, költő vagy tanár
Gróf, avagy dzsentri, nem számít ma már


Egy biztos, magyar volt és érezte, tudta
Hogyha ő feladná, a haza elbukna
Mert ott van az erő, az egyszerű magyarban
Egyenes derékkal, áll minden viharban


Álmodozhatott, voltak vágyai
Akárcsak nekünk, rózsaszín álmai
Lehetett asszonya, gyermeke, háza
Mit úgy teremtett meg, a keze munkája


Álmodozhatott, voltak vágyai
Akárcsak nekünk, rózsaszín álmai
Lehetett asszonya, gyermeke, háza
Mit úgy teremtett meg, a keze munkája


Egy biztos, magyar volt és érezte, tudta
Hogyha ő feladná, a haza elbukna
Mert ott van az erő, az egyszerű magyarban
Egyenes derékkal, áll minden viharban


Álmodozhatott, voltak vágyai
Akárcsak nekünk, rózsaszín álmai
Lehetett asszonya, gyermeke, háza
Mit úgy teremtett meg, a keze munkája
Álmodozhatott, voltak vágyai
Akárcsak nekünk, rózsaszín álmai
Lehetett asszonya, gyermeke, háza
Mit úgy teremtett meg, a keze munkája

http://rockerek.hu/