Phlegethon - Koporsó


Koporsódba soha nem süt be a nap
Magányosan fekszel szeggel kivert ágyadon
Kitörnél innen hol örök sötétség honol
Félelemtől görcsbe rándult kezek keresik nyugtukat

Fenyőillatú sötét
Hivalkodó öltözet
Burkolt vágy és szenvedély
Az utolsó ütközet

Már senki sincs, csak magad vagy
Egy üvöltő gondolat
Reménytelen remények
Elemészted magadat

Ébenbe mélyedő körmeid erőtlenek
Hideg föld súlya nyomja lelkedet
Agóniával telített lég fojtja lélegzeted
Nincs kiút, minden elveszett...

http://rockerek.hu/