Pokolgép - Az én menyasszonyom


Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba,
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
"Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam."

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha,
Ha vad viharban átkozódva állunk,
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk!

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk,
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk,
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba,
Boruljon rám és óvjon átkarolva!

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Refr.: Együtt kacagnánk, végső búcsút intve,
       Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
       Meghalnánk, mondván:
       "Bűn és szenny az élet,
       Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek."

Tisztító, szent tűz, hogyha által éget,
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget,
Mindig csókoljon, egyformán szeressen,
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben!

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő, legyen Ő az Élet!
Kifestett arcát angyalarcnak látom,
A lelkem lenne életem, halálom.

http://rockerek.hu/