Magányodhoz a sötétség gonosz társként szegült,
Szíved mélyén a jégpalást egyre hűlt.
Nem értetted a világot, amely vért és bánatot szült,
A remény, hogy választ kapsz talán, messze tűnt.
Nem tudom még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn.
Kiálts ha élsz, szabadulni félsz!
Refr.: Győzd le hát a gonoszt,
Mi lelkedben él!
Győzd le hát a gonoszt,
Nincs visszaút, menned kell, míg élsz!
Álmaidra a valóság sötét árnyként borult,
Lelked mélyén a csend hosszúra nyúlt.
Elmédben nincs értelem, helyére harag nyomult,
Sivár lelkedben gyűlölet lángja gyúlt.
Nem tudod még, milyen érzés, ha fáj, mar, éget a bűn,
Kiálts ha élsz, szabadulni félsz! |
