Elmúlt egy nap, béke van már,
Gondolatban a múlt visszajár,
De a testem fogoly, béklyóban áll,
Bábu az élet színpadán.
Elképzelem, itt vagy velem,
Lelkem szabad, szárnyalón szalad,
De a testem fogoly, béklyóban áll,
Bábu az élet színpadán.
Refr.: Korlátok közt, tudom, elveszek,
Útvesztőben félek nem leszel,
Csak egy átvert áldozat, ki béklyóban él,
Te sem vagy más csak pont az mint én.
Nem kell a szó, csend van, így jó,
Ha kiáltanék, azt sem értenéd, tudod,
Te sem vagy más, csak pont az mint én,
Bábu az élet színterén. |
