Prédikátor - A múltat őrző halmok Prédikátor A múltat őrző halmok Otthonföldemen járva s kelve néma halmokat látok, A múltat őrzik e fákkal körülvett fűvel benőtt dombok… Alattuk élnek eltemetve az elfeledett emberi sorsok Emléküket idézi a rozsdás ekevas s a csendesen suttogó lombok Lassan korhad a fa, a falat elmossa az eső Az emlékek tompán fájnak Szótlanul gyilkol az idő Mennydörgés dübörög az égben Fogaival vicsorog a villám A halál nem kérdez, csak eljön S csikorog a szeretet a halmok alatt A halál nem kérdez, csak eljön S csikorog a szeretet… a szeretet a halmok alatt Csak semleges tekintetteket látok, felelősségtől óvakodókat. Mosolygó arccal sétálva, pusztítjuk el világunkat. Az önmagát felemésztő létben, vaktában botorkálunk Segítséget és megoldást mindig másoktól várunk. A múltat őrző halmok - csontok porladnak a sírok alatt. Szabadon választhatunk helyet majd magunknak. S magas égi trónjaikról a csillagok lehullanak Körös körül a sűrű ködbe veszve mint fénylő árnyak Lassan korhad a fa, a falat elmossa az eső Az emlékek tompán fájnak, szótlanul gyilkol az idő http://rockerek.hu/