Prédikátor - Maradandó Akarat


Prédikátor - Maradnadó akarat

Elindultam hajdan, létezésem kezdetén.
Örvendezõ szavak, Igéretes jövõkép.
Felderítem a sorsom, visszaadom az idõnek.
A fellegekben járva fekete ég az emlékem.
S itt leszek majd mindig, szikla falába vésve,
Fekete kõböl az arcom, faragja majd ki a sorsom&#8230;

S itt leszek én az idõk, az idõk végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idõ rozsdás foga.

&#8230;.szembeszáll &#8230;.az akart
&#8230;.leigáz &#8230;.az indulat
&#8230;.megfertõz &#8230;.a járvány
&#8230;.karmaival &#8230;.belémmar

Õseimet kik a porból, feltámadnak múltból
Megidézem õket, a vég kezdetén.
Felemelem majd kezem, a fekete ég felé
S nevüket ordítom majd szerteszét

S itt leszek én az idõk, az idõk végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idõ rozsdás foga.

Imámmal fordulok, Istenek &#8211; hozzátok,
A nap és a hold határán, az éjszaka hajnalán.
Feláldozom majd magam, az akarat oltáránál,
Véremet ontom majd az emlékek szigetén.
S itt leszek majd mindig, szikla falába vésve,
Fekete kõböl az arcom, faragja majd ki a sorsom&#8230;

S itt leszek én az idõk, az idõk végezetéig
S nem fog majd rajtam, a kopár idõ rozsdás foga.

&#8230;.szembeszáll &#8230;.az akart
&#8230;.leigáz &#8230;.az indulat
&#8230;.megfertõz &#8230;.a járvány
&#8230;.karmaival &#8230;.belémmar

http://rockerek.hu/