Ívás
Szereti az anyát
és oldalról
maga nyújtja oda neki a halat
mely az üres here előtt vedlik le
a régi bőr a földre hullik
Szereti a nővért
és hátulról
a hal szájig felzabálja magát
a kopoltyúk még véresek a szívástól
a vörös nagy szemeken
Ívási idő
ívási idő van
Szereti a kutyát
oh Isten az égben
a hal most a nyelvével csókol
halott tejet köp az arcodba
Őt megfogni nem mered
Ívási idő
mindenhol haltej
ívási idő van
Az anyát elvitte a tenger
Ívási idő
A nővéreknek nincs ideje
Ívási idő
A kutya bólogatva áll a tengerparton
Ívási idő
A halnak szüksége van a magányra
Ívási idő | 
