Salvus - Újjászületés "... egy reggel nehéz álomból arra ébredt, hogy ágyában óriási, csúf féreggé változott." (Kafka) - Nézd, mily gyalázat Ez az átváltozás! Nincs magyarázat, Mitől vagyok ma más. - Őrangyalotok vagyok, Ezért tudom, hogy ma sem hibázhatok. Indulnom kéne már, De szörnyű ellenfél a zár. Most, hogy újjászülettem, Csúf testformám célkeresztben. Pálcát törtök fejem fölött, Szűk mezsgye a végletek között. Csápok nőttek szárnyak helyett, Több milliárd között hol lesz helyem? Az otthon melege visszavárja A megmentőt. Féreg külsőm eltakar. Emberidegen, mégsem zavar. Sötét cellám küszöbén A múlt szelleme utolér. Páncél nőtt hátamon, Barázdáin önmagam láthatom. Mert benne lüktet, benne él: Vak vívódásom a semmiért. Akik eddig szerettek, Belém rúgnak, eltemetnek. Pálcát törnek fejem fölött, Szűk mezsgye a végletek között. Itt lenn már minden idegen, S talán egyedül én leszek a helyemen, Mikor a világ zárt sorokban áll. Ha az álarc egyszer lekerül, Az emberről úgyis kiderül, Valójában mi elől menekül. http://rockerek.hu/