Salvus - Lejtőn


Fölé hajol és újra lesújt,
Nem bántja, ha látja
Lassú halálát, neki csak játék,
Ha élve temetheti anyját.

Miféle durva szimbiózis,
Ha az élősködő nem hagyja
Élni gazdáját, de a mázsás
Köveit mégis nyakába akasztja?

Hol, mondd hol veszítettük el
Az öntudatunk?
Miért, mondd miért rágtuk el
A köldökzsinórt?

Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.

Félő, hogy e hajsza nem tart soká,
Pihenni tér néhány ezer év.
Az anya csak sír, nem bírja tovább,
Visszaszorítja lélegzetét.

De a sakkfiguránk ezután is
A fekete mezőről a sötétre lép,
Mérföldes lyukakat égetve
Civilizációnk ütőerén.

Véres kezű helytartóm,
Fejezd be végre a művedet!
Fényes jövőddel elalszom én is,
Hiába képzeled, hogy ez a sarkított kép
- anya és gyermek - könnyen elválasztható,
és ha veszted érzed, eleresztett véred
újból feltámasztható.

Bármennyire hű magához,
Bármennyire célratörő,
Bármennyire vakmerő,
A lejtőn már nincs erő.
Bármennyit ér, bármit remél...

http://rockerek.hu/