Salvus - Visszaváltozás "Ott állt megint, ki tudja, hányadszor, a magánynak és tehetetlenségnek azon a fokán, ahol a létezés formái közömbösekké válnak." (Örkény) Túl oly sok fáradt sóhajon, Észrevétlenül visszaváltozom. Jól tudom, ma sem hibázhatok Annál, aki engem hibáztatott. Ugyanúgy megy minden a régi rendben, Mégis valami zavar a csendben. Kitárt ajtómban már Kitárt karokkal várnak rám. Örömöm így csak egy pillanat, Mert újra feni fogát rám a vad. Kérdések fejemben: Nem tudom, Miért ül haragja a vállamon Annak, kinek annyi éven át Kiszolgáltam minden óhaját? Emberként oly nehéz Felfogni azt, milyen merész, Ki az életét egy másikra cseréli, És azt másokért már nem éli. Maradtam volna még Tudatlanságom rabjaként 4 fal között rejtőzködő, Csendes, magányos hírvivő. Ki az életét egy célra téve Küzdött, most mit kaphat cserébe? Kérdések fejemben: Nem tudom, Miért ül haragja a vállamon Annak, kinek annyi éven át Kiszolgáltam minden óhaját? Miért lett ma előrébbvaló A felszín, s ami kézzel fogható? Merre sodor majd ezután Ez a parttalan folyó? Ez a kötelék így oly mostoha és monoton. Ha maradok, úgyis ostromolhat szabadon. Idomított szokásait nem akarom! Betanított szabályait megtagadom! - Nézd, mily alázat Ez a visszaváltozás! Nincs magyarázat, Mitől nem vagyok ma más. - http://rockerek.hu/