Semmi Komoly - The Margins of Existence I’m on your smouldering volition that slowly burns out realising how our dreams get crushed by the battles of our lives „The less you know, the easier breathe” A lifetime won’t be enough for me to find a way out of this endless commuting between the margins of existence on the trains of boredom I’m the anger int he clencied fists of those who are to rich to starve, buta re enough poor to be dismissed I’m in your sleeping pills you take have a last chance to dream in the echcing cynical laughter of contemporary history I’m in your whispering voice that’s invadible in the noise of television mirroring our broken lives I’m in your heartbeats when your ilusion of safety is just a memory of the past… Never answered questions to the broken mirror of our past we know the answer, but we are unable to understand ever since the sixth day we are waiting for the sign of the salvation for someone to save us… from ourselves A LÉTEZÉS HATÁRAI Benne vagyok a parázsló akaratodban, amely lassan kialszik ráébredve arra, hogyan morzsolnak fel az álmaink az élet csatáiban „minél kevesebbet tudsz, annál könnyebb a levegővétel” egy egész élet nem lesz elég, hogy kiutat találjak ebből a soha meg nem szűnő ingázásból a létezés határai között, az unalom vonatain én vagyok az elkeseredett harag azok összeszorított öklében, akik túl gazdagok, hogy éhenhaljanak de elég szegények, hogy semmibe vegyék őket benne vagyok az altatóidban, amiket azért szedsz, hogy legyen egy utolsó esélyed álmodni a kortárs történelem cinikus nevetésének visszhangjában benne vagyok a suttogó hangodban, amit nem lehet hallani a tévé zajában, ami visszatükrözi tönkrement életünket benne vagyok a szívdobogásodban, amikor a biztonság illúziója már csak egy múltbéli emlék… soha meg nem válaszolt kérdések múltunk törött tükréhez tudjuk a választ, de képtelenek vagyunk megérteni, a hatodik nap óta várunk a megváltás jelére… valakire,aki megment minket… önmagunktól http://rockerek.hu/