Arcod némán, mint egy tükör úgy mered most rám.
Harcolj, nézz rám! Szemedben kietlen táj.
Ó mond miért jó? Miért kellett álmodni mást?
Lelkedbe látok, és érzem az átkot, mi szívemet tépi, úgy fáj!
Szánalmas béklyó mi összezárja a szád
Most kéne szép szó, most kéne szép hazugság!
Szólj már, várok, de szemed az égig ér!
Hangodat várom téged elvisz az álom, míg szép lassan alvad a vér!
Cserébe mond el mit adsz?
Hogy lesz így múltam vigasz?
Hogy lesz az árnyékból fény?
Ágyamban szerelmes kéj?
Mit szíveddel látsz ragadd meg kezeddel, mert
Elmúlik, elhervad mint a virág!
Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss
Élj úgy, mint álmában más!
Állj meg kérlek! Még egyszer had lássam újra, hogy kívánsz!
Vagy várj így félek, cserébe ragadj el engem is hát!
Mit szíveddel látsz ragadd meg kezeddel, mert
Elmúlik, elhervad mint a virág!
Ha élhetsz, úgy nézz, szemeddel láss
Éld azt, mit álmodban látsz! |
