Tűzmadár - Tűzmadár


A jövő lassan mindent elnyel
Hol talál Rád a holnap reggel, 
A tükörbe nézve mindig mást látsz,
Eltűnsz lassan, a sötétségben, árván.

Nem válik vízzé egy nemzedék vére,
Nem élhetünk halálra ítélve!
Te, aki az árvák sorsát véded,
Hol vagy, mikor hívunk téged?

Ez a pokol, ami eljött a Földre,
Nem lesz többé jó már,
Lakolj! Ha rálépsz egy kőre, 
Az neki is ugyanúgy fáj!

Mennyi ember vár, s nem talál,
A félelem láncaitól szabadíts meg már.
Ha az élet fáj, vigyél magaddal Tűzmadár.

Az ősi istenek visszatértek
Érzem újra, bennünk élnek
Nem vagy önmagad, nézz magadba,
S tíz körömmel kapard a falba:

Ez a pokol, ami eljött a Földre,
Nem lesz többé jó már,
Lakolj! Ha rálépsz egy kőre, 
Az neki is ugyanúgy fáj!

Szállj! Várunk rád!
A félelem láncaitól szabadíts meg már.
Az élet fáj, megfáradt lelkünk vár! 
Csak rád vár!

http://rockerek.hu/