Tales of Evening - Talán holnap Lassan írom a betűket Egy szakadt papír hasára, Formálom és megrajzolom A gondolataim, de hiába… Csak összegyűlnek, botladoznak A régi gondok a magányban, Egy szakadt pillanat elég volna, Lerombolják a váramat. Ez nem is a gond, nem is a bánat, Nem gondolatok, mik sorban állnak, Itt nem ritmusra kalapál lenn, S nem én vagyok már rég idebenn, De egyszer kilépek önmagamból, A szívem tálcán eléd tartom, Beleszúrhatsz, vagy elégeted, De míg dobog, a régi nem lehet… Refrén Egy magányos erő, Egy elkopott hang, Egy kóbor csillag, ki a tengerbe zuhan… A világ, mi éled, az ember, ki téved… Kopott lélek, Egy hiú ábránd, Egy feledt gondolat emberek ajkán… Csak az vagyok, amit itt bent találtál! Naiv a világ, félénk a lélek, Bátor az ember, de sokszor téved. Ma még talán meghátrálok, De holnap, ígérem, rád találok! Mit várnak tőlem, sohasem tudom, De holnap, talán, megtalálom. Itt van a szó a lelkem alatt, Csak percet még és elhagyja ajkamat… http://rockerek.hu/