Évtizedes barátságok, öreg régi arcok
Öreg régi arcokon egyre mélyebbek a ráncok
És az újak, akik akkor talán még nem is voltak
De ugyanazt érzik, ugyanúgy élik, nekik ez ugyanaz a korszak
Mint akkor nekünk, induljunk, gyerünk
Még mindig ökölben a kezünk
Hosszú éveken át, talán egy életen át
Mi mindig ugyanazok leszünk
Maradunk és a haragunk
Ugyanolyan lánggal ég
Szemben egy torz világgal
Ugyanaz a szív, ugyanaz a szenvedély
Tűz és harag, mi nem sodródunk az árral
A miénk egy igazi család egy arctalan üres világban
Ahol az erény szégyen, s az erkölcs régen kiment a divatból
Ahol azt tanítják, hogy fordulj ki magadból
Maradunk, mindig önmagunk
És ugyanolyan tűzzel égünk
Eger Hardcore örökké
Örökké, míg élünk! |
