Idén a negyedik Pannónia Fesztiválra került sor Várpalotán. Rengeteg fellépőt nézhetett meg a nagyérdemű; és nem kisebb nevekkel találkozhatunk a művészek között, mint a Deák Bill Blues Band, Pokolgép, Tankcsapda, stb. Nekem sajnos csak az első napot volt szerencsém megnézni, de kezdjük is a legelején. A meghirdetett fesztiválbusszal nem utaztam, mert a vonatom pont tíz perccel a busz indulása után érkezett, és a következő csak másfél óra múlva indult volna, így hát gyalog vágtam neki az útnak. Az erdő résznél már kissé eltévedtem, de nem estem kétségbe, mert a zene dübörgése már messziről vezetett célom felé (épp a Rómeó Vérzik játszott, amiről sajnos lecsúsztam). Amikor a főbejárathoz értem, hát mit mondjak – igencsak nem voltam egyedül, sőt nagyon hosszadalmas sorban állás volt az összes jegypénztárnál.

Amikor végre bekerültem először is terepszemlét tartottam, rengeteg sátor, árus, bódé volt jelen a helyszínen, úgyhogy szerencsére senki sem halt éhen, de főleg nem szomjan! Viszont egy valamit hiányolok, hogy a meghirdetett MÁV-Start-os standot sehol sem találtam, pedig rengetek ott dolgozót, illetve fesztivállátogatót is megkérdeztem, de efelől senki sem hallott semmit. Az első koncert amit meg tudtam nézni az az Akela volt. A srácok mindahányan farkasbőrbe bújtak (mely farkasoknak fogai AkelA feliratot formáztak) s a buli elejét – illetve amíg bírták a hőséget ebben játszottak. A hangulatot emelte a kivetítő, a füst, a fiúk hatalmas energiája így a közönség féktelen tombolásban tört ki. Pontos számot nem tudok hányan tekintették meg a Metál Sátor ezen eseményét, de az első 5-10 sorban igencsak nagy volt a tömegnyomor. A farkasvonyítások után következett a Pokolgép zenekar, új énekesével az élen Tóth Attilával. Fergeteges zenei élményt nyújtottak, hatalmas lendülettel. Külön kiemelném, hogy Tóth Attila hangja és személyisége igenis illik a Pokolgéphez, és szédületes volt amit a színpadon így együtt csinált a banda. Felhangoztak a legnagyobb dalok (A lázadó, Itt és most, Ítélet helyett, Újra születnék, Éjféli harang) melyeket a közönség visszhangzott. A koncert után tudtam Kukovecz Gáborral pár szót váltani, elárulta, hogy nemsokára megjelenik majd egy DVD lemez az új lemez mellékleteként. Tóth Attila már felvette a zenekar ritmusát és beilleszkedett. Emberileg és szakmailag és nagyon meg vannak vele elégedve.
Ezután siettem a Tankcsapda koncertjére a nagyszínpadhoz, melynek már csak sajnos második felét nézhettem végig. Lukácsék igencsak pörögtek a színpadon, nagyon jó bulit nyomtak. Nekem egyedül az nem tetszett hogy a saját biztonsági őrei véleményem szerint kissé túlbuzgóan is végezték feladatukat, és ez a keménységi fok talán már nem lett volna szükséges. Konkrétabban: amikor épp egy embert emeltek ki a tömegből én az eseménytől kábé két méterre voltam, tehát nem akadályoztam az eljárást, ennek ellenére egy negyedik őr úgy fogott meg a karomnál és rántott el, olyan hirtelenséggel, hogy lépni sem tudtam és majdnem felbuktam a kábelekben. És itt nem is velem volt a probléma, és már így bántak velem. Meg kell mondjam ez borzasztóan nem tetszett. De ez semmiképp nem rontotta a Tankcsapda által nyújtott élvezeteket. Az utolsó koncert amit végignéztem, már hajnalra esett, ez a Rózsaszín Pitbull volt. Régi és új dalokat egyaránt hallhatunk. A két új lemez (Revolúció, Bongólia) számait a közönség már jól ismerte és együtt énekelte a zenekarral. A késői időpont ellenére is még nagyon sokan összegyűltek a sátorban. Mindent összefoglalva hatalmas volt a hangulat az egész napot tekintve. Felejthetetlen élmény volt számomra.

http://www.pokolgep.hu