Nagyon nagy várakozás előzte meg ezt a koncertet, nemcsak az én, hanem a zenekar részéről is. Ez volt számukra az év első saját bulija, a győri Singer, és a jókai illetőségű Totalica vendégszereplésével. Számomra pedig ez volt az első találkozás Felvidékkel. Én magam kb. egy hónapja ismerem a házigazdákat, a ParanoiD zenekart. Azért mondom, mert én magam is az ő meghívásukat elfogadva utaztam el a koncertre. Kicsit hosszú volt az út Szegedtől Komáromig, de abszolút megérte a fáradtságot. Ezúton szeretném megköszönni Attilának és szüleinek a 2 napos vendéglátást, pénteken olyan szeretettel fogadtak, amilyet már nagyon rég nem tapasztaltam. :) De nézzük a szombatot….

Már kora délután elkezdtünk készülődni, hiszen az erősítőket, mindent át kellett vinni a szilasi kultúrházba, a koncert helyszínére. Emellett Attila apukája nekiállt a híres gulyásának, amit a fellépő zenekarok számára főzött. Meg is érkeztünk Szilasra, és én, mint edzett sajtómunkás, egyből indultam feltérképezni a helyet. Kellemesen tágas nagyterem, jó nagy színpad….Sanyiék már nagyban pakoltak fel, aztán a beállást is végignéztem. Rögtön tudtam, hogy este hatalmas buli várható…Mindezek után még volt idő hazamenni átöltözni, készülődni. Mi is kocsiba vágtuk magunkat, aztán vissza Ekecsre Attiláékhoz. Olyan 8 óra körül frissen mosott hajjal, partiképes állapotban visszakocsiztunk Szilasra, ahol a zenekarokkal együtt én is megkaptam a ParanoiD-os stage pass-omat. :D (Kár hogy Bundacska nem volt ott, az övé a nyakába kötve fityegett… Bundacska a ParanoiD kabala kutyája – a szerk.)

Este 8 körül kezdett a Totalica, az ő műsorukat nem nagyon figyeltem, annyira nem kötött le. Volt egy pár nagyobb metal sláger, de kész, ennyi. Ekkor még alig is voltak a nézőtéren, a korai időpont miatt, másrészt szerintem másnak se jött be annyira a műsoruk. Leginkább csak Metallica és TCS feldolgozásokat játszottak átlagosnak nevezhető színvonalon, de az Enter Sandman-re felfigyeltem. Ez a dal azért megdörrent az ő előadásukban is. :) Következőnek a győri Singer lépett színpadra, itt már jobban füleltem…ők saját nótákkal és Billy Idol feldolgozásokkal készültek, az ő koncertjükön már nagyon gyülekeztek a népek. Az első sorban már alakult a headbang, és a laza táncikálás. Aztán jött egy Máté Péter dal, amit nagyon szívhez szólóan sikerült előadniuk. A dal megint kiszakított Egy darabot a szívemből. És amikor Singer-ék levonultak, eljött az idő, amire szinte mindenki várt.

Nagyon megadták a módját, ugyanis Sanyiék függöny mögül, Ennio Morricone: Volt egyszer egy vadnyugat-jára léptek színpadra. Nagyon látványos volt, azt meg kell hagyni. Ahogy lassan húzódott szét a függöny, beindult a füst is, a kis rajongó lánykák meg kórusban sikítoztak. :D Most a füstgép ellen se volt kifogásom, (pedig általában utálom) mert úgy volt elhelyezve, hogy nem takarta el teljesen a zenekart, épp csak megadta az atmoszférát. A fényekre se volt panaszom, szinte öröm volt fotózni. És őket igencsak lehetett is! Mint Sanyi mondta az általam készített interjúban, van nekik egy p..avadász, bőrgatyás gitárosuk, a drága jó Attila….:D Teljesen igaza volt, mert Ati előtt ott tombolt a koncert szinte összes nőnemű látogatója. Én meg nem győztem fotózni, szaladgálni a színpad két vége között, hogy ne csak Atiról legyenek lélegzetelállító képek.

Szokás szerint a Tépd szét!-tel indult a műsor, és már az első hangoknál kezdetét vette az ereszd-el- a-hajam buli. Különösen, mivel ezután jött a Halálra szeretlek. Ezután még 4 nótán keresztül tömény zúzás, aztán lehetett egy kicsit lassúzni az Itt és most-ra. Majd megint kaptuk a keményebb nótákat, azaz egészen pontosan jött sokunk kedvence, a Szabadon. Nekem is ez a kedvenc dalom tőlük, amit most először hallottam élőben, de abszolút meggyőzött. Nagyon pontos és összeszedett volt az egész műsor, nem csodálom hogy ennyi a rajongójuk. Nem is csak a zenei tudás miatt, hanem mert kivétel nélkül mind a négyen akkora marhák, hogy öröm nézni, ahogy együtt léteznek a színpadon. J A műsor vége felé két vendég is színpadra lépett, Krncan Milan énekelte az Éjféli lányt, az nagyon tetszett nekem is. A másik dalban (Itt leszek) az Albatross gitárosa, Kálmán Ákos vendégeskedett. És a legvégére maradt a két közönség kedvenc, a Fear Of The Dark és a Paranoid.

Én fantasztikusan éreztem magam, és ezért köszönet illeti a ParanoiD zenekart a meghívásért, Atit a finom eperpálinkáért és az életmentő Red Bull-okért, családját pedig a szeretetteljes fogadtatásért. Azt hiszem, megyek én még Felvidékre…Mindenkinek ajánlom legalább egyszer, hogy menjen ki bulizni, egészen különleges élmény. :)

http://www.paranoid-felvidek.webs.com