A Lörrach város beli Necronomicon a nagy német thrash bandák - Kreator, Sodom, Destruction, Tankard, Wehrmacht ... stb... - mellett kicsit ismeretlenebbül tevékenykedő csapat volt (állítólag még léteznek). 1983-ban alakultak és hat nagylemezzel örvendeztették meg a nagyérdeműt, ezek közül a nemes egyszerűséggel Necronomicon -ra keresztelt album az első komoly kiadványuk.
Azért ezt a cuccot választottam tőlük, mert annak idején ezt hallgattuk ronggyá együtt az Endless Pain -nel, az In The Sign of Evil -lel, az Infernal Overkill -el... és még sorolhatnám a jobbnál-jobb metal klasszikusokat. Az Assassin -t, a Living Death -et vagy a Vendettát azért nem említem, mert ők már egy professzionálisabb zenei vonalat képviseltek, a Mekong Deltáról nem is beszélve. Eme anyag igazából háttérzenének nem alkalmas, ezért, ha jobban meghallgatod, lényegében nagyon jól összerakott dalszerkezetekhez van szerencséd csak a megszólalásuk nem mindennapi. A mai vájtfüleknek már-már értékelhetetlennek tűnő kásás gitárok és tompa dobok, néhol pontatlan hangszerkezelések a lemez korszakának tipikus jellegzetességei. Bizonyára sokan vitatkoznak ezzel, de legyünk objektívek és hallgassunk csak meg egy korai Kreator -t vagy Sodom -ot...! Ugye?! Jó néhány "slágerré" vált nóta (Magic Forest, Possessed by Evil, Blind Destruction, Hades Invasion.) közül a pl. Dark Land -ben elkövetett gitárszóló elejét szívesen kihagytam volna az életemből. Jóformán minden hallgatáskor feláll a szőr a hátamon, bár lehet,hogy pont ez volt a céljuk ezzel a "szörnyűséggel". Az énekes/gitáros Volker Fredrich néhol teljesen fölösleges sikolyokkal terrorizálja a dobhártyádat. Szerintem ezek nélkül is elég teljes és változatos a produktum, de ne felejtsük el, hogy 1986-ban járunk és ez akkor tökéletesen elfogadott dolog volt. Tehát a nyolc tétel minden apró hibájával együtt egy igazi, hamisítatlan, vérbeli, őszinte old-school thrash metal albumot ismerhetsz meg.
A leírtak alapján úgy tűnhet, hogy esetleg nem szívügyem a Necronomicon , pedig ez korántsem igaz! Sőt! Annak idején az egyik nagy kedvencem volt és relatív ismeretlensége ellenére is korszakának meghatározó és kultikus zenéjévé vált. A mai napig ugyanolyan jó érzéssel tölt el, mikor hallgatom, mint akkor, mert a régi szép időket juttatja eszembe, mikor még nem a sikerorientált dolgok és a pénz motivált, hanem a zene szenvedélyes szeretete. Thrash!
http://necronomicon-online.de
http://www.myspace.com/possessedbythrash