A '80-as évek végétől a '90-es évek közepéig eltelt időszakot azt hiszem méltán nevezhetjük az extrém zenék virágkorának. Tömegével bukkantak fel jobbnál jobb bandák számos nációból, több-kevesebb sikerrel. Egyesek befutottak és fennmaradt a nevük, mások elfelejtődtek. Ahogy keletebbre haladunk a térképen, az undergroundnak ennek arányában jutott kevesebb támogatottság. Az 1988-ban alakult lengyel Mortal Slaughter a méltatlanul elfeledett bandák egyike. Olyannyira, hogy egy szem albumuk még lemezen se jelent meg, csupán kazetta formájában maradt az utókorra. Mégis érdemes foglalkoznunk kicsit ezzel az anyaggal, dacára annak fellelhető átkonvertált, gyenge minőségével.
Az 1993-ban napvilágot látott Lepers kellemes dejavu érzést okozhat az old school death metal kedvelőinek. Mindjárt az elején feltűnhet egy-két apróság első látásra, ha a címet és a feltehetően nem a kiadó bőkezűségének köszönhetően elkészült borítót vizsgáljuk. Egyértelmű utalás, az egyik legszámottevőbb death metal alapműre, a Death Leprosy albumára. Természetesen ez a benyomás nem csupán felszínes, a zene is méltán tükrözi a klasszikus hangzást. A fogós gitártémák nem csupán thrash, de heavy mélységekig visszanyúlnak, mindezt egy olyan vokállal kiegészítve, ami leginkább a Morgoth-os Marc Grewe hangjához és hörgési stílusához hasonlítanak az Eternel Fall vagy a Resurrection Absurd kiadványokról, amihez foghatót nem hallottam még mástól. Mindez olyan hatást eredményez, mintha a zenekar amellett, hogy fanatikusa a műfaj nagyjainak, azt a célkitűzést helyezte volna maga elé, hogy újra definiálja saját alapjaiból kiindulva a death metalt magát. Ennek eredménye mégse egy tömény, darálós anyag lett, a dallamos szólók fenntartják az összhangot.
Összességében a Lepers nem csak a régi death fanoknak ajánlott hallgatnivaló, de a műfajjal újonnan ismerkedni vágyóknak is.
http://www.youtube.com/watch?v=-Zly42qjSGs