A The 4-Skins zenekar 1980-ban alakult és rövid idõn belül nagy népszerûségre tettek szert a skinheadek körében, köszönhetõen egyszerû, de ütõs zenéjüknek és õszinte szövegeiknek. 1981 nyarán London Southall kerületében készültek koncertet adni, nagyszámú rajongó indult a bulira. A probléma ott volt, hogy Southall ekkor már teljesen a pakisztáni bevándorlók megszállása alatt volt, sõt a pakisztániak egyenesen „Ázsia részének” titulálták a londoni kerületet.
A Nemzeti Front táborába tartozó kopaszok hazafias matricákkal és graffitikkel díszítették fel Southallt, útjukon a koncert felé. Már ekkor sejteni lehetett, hogy az esti koncert nem lesz balhémentes. Ez így is történt, a pakisztániak nagy csoportokban gyülekeztek, felfegyverkezve, benzines palackokkal is felszerelkezve.
A The 4-Skins fellépése alatt ki is tört a balhé, a „pakik” támadásba lendültek, hamarosan lángokba borult a koncertnek helyet adó épület és órákig tartó utcai harcok kezdõdtek a skinheadek, a pakisztániak és az õket szétválasztani akaró rendõrök között…
Az esetnek természetesen óriási sajtóvisszhangja lett, minden erõszakért a skinheadeket okolták a betolakodók helyett, meg persze a fellépõ zenekarokat tették felelõssé a botrány miatt. A sharpok hazugsága szerint a Southall-i bulin szintén fellépõ The Last Resort és The Business beadta a derekát és a skinhead-bandákat tisztára mosó „Rock against Racism” (Rock a rasszizmus ellen) fesztiválokon is felléptek. Mindez azonban szemenszedett hazugság, a három fellépõ közül egyik banda sem merte ezt megtenni többségben jobboldali rajongótáborával!!!
Kérdem én, miért mentek volna rasszista skinheadek „anti-rasszista” zenekar koncertjére szórakozni? Lehet, hogy a zenekar szövegei nem tükrözték a tagok politikai nézeteit, de a banda inkább feloszlott, minthogy elveivel nem egyezõ fesztiválokon játszanak olyanoknak, akikkel nem értettek egyet.
A koncert után kiderült, hogy a The 4-Skins énekese Gary Hodges a British Movement tagja és az archív tv-felvétel, ami tulajdonomban van, a bizonyíték arra, hogy nem is rejtette véka alá gyûlöletét a pakisztániak iránt. További érdekesség a tudatlan sharp-kislányok számára, hogy a The 4-Skins egyik késöbbi gitárosa Paul Swain a SKREWDRIVER-ben folytatta pályafutását a zenekar feloszlása után. És azt talán még a legbutább sharpok is tudják, hogy a Skrewdriver a legfontosabb fajvédõ zenekar a mai napig. Paul Swain a legendás Blood and Honour albumon játszott Ian Stuarttal…
Persze, sok zenekar engedett a nyomásnak, hogy továbbra is felléphessen, és lemezeket adhasson ki, ezeket a megalkuvókat most isteníthetik a sharpok, de a The 4-Skins sohasem tartozott közéjük!
A The 4-Skins nevet késõbb mások is bitorolták, két másik énekessel is próbálkoztak (Roi a The Last Resortból és Panther), de a zenekar igazi hangja Gary Hodges volt, akit nézetei miatt kitaszítottak a politikamentes Oi!-mozgalomból, amit Southall után az újságírók és vörös politikusok irányítottak a szakadék felé…