Antonio Lucio Vivaldi (Velence, 1678. március 4. – Bécs, 1741. július 28.) olasz barokk zeneszerzõ, hegedûs, pedagógus, impresszárió és pap. Apja, Giovanni Battista Vivaldi a velencei Szent Márk-székesegyház hegedûse volt, valószínûleg õ tanította a fiát hegedülni. Vivaldit a szülei papnak szánták, egyházi tanulmányait 1688-ban kezdte meg. Mivel azonban koraszülött volt és beteges maradt, nem adták be a velencei papi szemináriumba, hanem otthon taníttatták. A zeneszerzõt 1703-ban szentelték áldozópappá, de papi hivatását nem sokáig gyakorolta, saját elmondása szerint egészségi állapota nem tette lehetõvé, hogy rendszeresen misézzen.
1704-ben a Pio Ospedale della Pietà conservatorio (árvaház) tanára lett, és bár a késõbbi évek alatt többször került összetûzésbe az intézmény vezetõségével, állását egészen élete végéig megtartotta. A Pietà hangversenyei és zenés miséi a korabeli velencei és külföldi nemesek kedvelt szórakozásai voltak, így Vivaldi több befolyásos uralkodóval, arisztokratával köthetett ismeretséget. 1709-ben bemutatták Velencében Händel Agrippina címû operáját, s valószínûleg Vivaldi is látta az operabemutatót, aki 1710-tõl már egyre inkább az operaszínpadok meghódításán gondolkozott.
Elsõ operájának bemutatójára 1713-ban, Vicenzában került sor nagy sikerrel, a következõ évben már Velencében vitték színre következõ dalmûvét. Ezután nem sokkal a velencei Sant'Angelo színház impresszáriója lett, operái pedig hamar meghódították Itália operaszínpadait, néhány év elteltével már Firenze, Róma, Mantova, Milánó színházai is rendeltek tõle operákat. Operaszerzõként egyre nagyobb hírnévre tett szert, Mantovában egy ideig Fülöp herceg szolgálatába is lépett. 1720-ban jelent meg Benedetto Marcello korabeli operaéletet kifigurázó írása, amelynek egyik fõszereplõje Vivaldi volt. A zeneszerzõ 1725-ben Rómába utazott, ahol három operáját mutatták be, és valószínûleg XIII. Benedek pápával is találkozott.
1726-tól kezdve operabemutatóinak állandó nõi fõszereplõje Anna Giraud, aki valószínûleg a Pietà növendéke volt. A lány nõvére Vivaldi ápolónõje lett, a két nõ Vivaldi velencei házában lakott. Ez számos pletykára adott okot, és Ruffo kardinális végül ezért tiltotta ki Vivaldit Ferrarából. Az 1730-as években a zeneszerzõt már egyre kevésbé becsülték meg, a Pietà is több fiatal zenészt alkalmazott, végül megvált Vivalditól, aki elhatározta, hogy elhagyja a lagúnák városát. Eladta mindenét és Bécsbe utazott, ahol VI. Károly császárnak akarta felajánlani a szolgálatait, akivel már korábban találkozott. Az uralkodó azonban hamarosan elhunyt, Vivaldi pedig tovább akart utazni Drezdába, de megbetegedett és meghalt.

Kedvencek közé jelölték :
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások : Nincs hozzászólás.

Hozzászólok : Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

 

 0.0093 s