Beck Hansen az egyik legjelentõsebb figurája a ’90es évek alternatív forradalmának. 1970-ben született L.A.-ben Beck David Campbell néven. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és várta, hogy valaki felfigyeljen a kezdetekben egy szál gitárral elõadott dalaira. Eleinte kisebb bárokban játszott, majd 1992-93-94-ben különbözõ független kiskiadóknál megjelent néhány lemeze (Don't Get Bent Out of Shape, Golden Feelings, A Western Harvest Field by Moonlight, Stereopathetic Soulmanure, One Foot in the Grave), de az igazi áttörést a Mellow Gold hozta meg az akkor 24 éves zenésznek. A Loser címû „nemzedéki hiphop-folk sláger” a Billboard listáján is elõkelõ helyet szerzett.

1996-ban megjelent az Odelay címû korongja, mely meghozta a várva-várt kritikai sikert, valamint a bûvös 2 milliós eladást is. Még ebben az évben bezsebelt két Grammyt, Legjobb Férfi Rock Énekes valamint Legjobb Alternatív Elõadás kategóriákban.1998-ban adta ki következõ nagylemezét, Mutations címmel, ahol a Radiohead háza tájáról is ismerõs Nigel Godrich segédkezett produceri mivoltában. 1999 a következõ megjelenési dátum, méghozzá a Midnite Vulturesé, melyért aztán megint megkapta a Legjobb Alternatív Elõadásért járó Grammyt.2002-ben kiadták a Sea Change nevezetû albumát, melynek melankolikus hangulatát egy majdnem 10 éves kapcsolat végetérésének csalódottságával magyaráznak.

Ez a hangvétel nem maradt meg véglegesen és egy igen eseménydús 3 éves csend után 2005-ben megjelent a Guero címû lemez, mellyel visszatért az Odelay világához valamint a Dust-Brothershez , és valljuk be, ez igen jó húzás volt. (A csendes 3 év alatt egyébként is rengeteg minden történt Beckkel, feleségül vette Marissa Ribisi színésznõt és 2004-ben fiuk született.)

2006 elején a boltokba került a Guerolito címû remixlemez, melynek számai Dust Brothers, Beastie Boys, Air, Röyksopp, Octet, Boards Of Canada, Islands, Th’ Corn Gangg tagok által átkervert Guero-s számok, valamint egy bónusz szám: a zseniális Clap Hands.Még mindig 2006-ot írunk, alig emésztettük meg a Guerolitot, máris itt az új album The Information címmel, melynek számai állítólag már évek óta formálódtak. Hangzásvilága valahol az Odelay és a Sea Shange között van és újra Nigel Gondrich volt az aki segítkezett létrejöttében. Az albumhoz rögtön egy dvd lemez is jár, valamint néhány mókás matrica hogy Beck-rajongók ezrei élhessék ki kreativitásukat a borítókészítésben. A dvdn Becket és zenekarát láthatjuk amint azon igyekeznek, hogy minden szám alatt valami meglepõ, abszurd éshát igen: idióta helyzetbe hozzák magukat. Garantált szórakozás!

Ezt követõen 2008-ban viszonylag szerény hírverés mellett kiadták az Odelayt újra, kétlemezes változatban, melybõl a második a Guerolitohoz hasonló stílusú Odelay-remixeket tartalmaz. Majd az év nagy dobásaként megjelent a Modern Guilt (2008), mely Brian Burton producer közremûködésével készült. A korongot sokan csalódottan, egy kiégett zseni újabb próbálkozásának titulálják, és ebben tényleg van valami. Ám nem is várhatjuk, hogy valaha készül még egy Odelay (bár a Guero esetében erre mégis volt példa úgyhogy hátha), ezesetben viszont a lemez remek, Beck megkomolyodott de még mindig ugyan olyan profi mint 20 évesen volt, valamint a haja is megint ugyan olyan hosszú mint akkor volt.

Beck jó néhány filmben is közremûködött, leghíresebb talán mind közül A Life Less Ordinary címû filmhez íródott Deadweight címû száma, melyet 1997-ben adtak ki kislemez formában. De szerepelnek dalai többek között a Moulin Rouge!, az Eternal Sunshine of the Spotless Mind, a Heartbreakers és az Adaptation címû filmekben is. Ha már a filmezés világánál tartunk, érdekességképp megjegyzendõ, hogy 2001-ben Beck is szerepet vállalt a Southlander címû Steve Hanft filmben, ahol jövõbeli önmagát alakítja.

Ezen kívül egy Futurama epizódban is megjelenik, itt említik elõször a Becktionary-t, vagyis azt a fiktív szótárt amiben az értelmetlennek tûnõ Beck dalszövegekben elõforduló szavakat magyaráznák meg.Pályája során rengeteg jelzõvel illették már, volt õ „kaliforniai ezermester”, „posztmodern zenei forradalmár” és „új Bob Dylan” is. Igaz, ez utóbbit elõszeretettel aggatják manapság olyan zenészekre, akiket nem lehet határozottan egy adott kategóriába besorolni.Beck esetében ez valóban nehéz is lenne, hiszen eddigi albumain pop, folk, hip-hop, country, blues, R&B, funk, indie rock, noise rock, experimental rock, elektronikus, jazz és psychedelikus elemek hihetetlen egyvelege található. Ráadásul hozzá hasonlóan zseniális zenészekkel/zenekarokkal is dolgozott már együtt, így például Björkkel, Jack Whitetal, a Flaming Lipssel, Cat Powerrel, sõt, Jane Birkinnel is énekelt már együtt.