Korn. Gondolom nem kell senkinek bemutatni a zenekart, ami 10 éven keresztül stabilan araszolt a nagyobbnál nagyobb sikerek, a világhírnév felé, stílusán belül pedig minden egyes lemezével meg tudott újulni, mindig maga mögé utasítva a követõket. Aztán ahogy az lenni szokott, az eszméletlen magasságok után elkerülhetetlen a bukás, ami jelen esetben azért ugye eléggé relatív. De az tény, hogy a banda alapítótagjának, gitárosának kiválásával valami megszakadt. Az pedig különösen nagy port kavart, hogy mindezt a kereszténység nevében tette, amivel sokak szemében hamar nevetség tárgyává vált. De hogy mennyire komolyan gondolta annak idején az indokokat mi sem bizonyítja jobban, mint a szeptemberben megjelent elsõ önálló lemeze, valamint a tavalyi esztendõben kiadott önéletrajzi könyve, midkettõ Save Me From Myself címmel. Azt hiszem aligha találhatott volna ennél frappánsabb címkét, mely mindent elárul azzal kapcsolatban, hogy mit is rejt a belbecs mindkét esetben.Mindenekelõtt azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Korn számomra mindig is A ZENEKAR volt, igazi elvakult fanatikus voltam, ami még szerencsére a banda korai státuszában uralkodott el rajtam. Így aztán elsõ albummal ismertem meg a zenéjüket és onnantól kezdve lemezrõl lemezre egyre mélyebbre áshattam a tömény pszichózis világába a Korn-nal, ami a mindennapjaimat is igen jelentõsen befolyásolta, illetve nem mellékesen a zenéjük miatt ragadtam a kezembe a basszusgitárt is. Aztán az idõ elõrehaladtával elvakult fanatizmusom egészséges rajongásba, majd szeretetbe, lankadatlan érdeklõdésbe csapott át. Meg persze idõközben zenei ízlésem is szélesedett és már nem csak 1 zenét hallgattam a nap 24 órájában. Aztán Head kilépett és valahogy megszakadt a kapcsolatom nekem is a többi taggal, illetve magával a Korn-nal. Persze távolról azért rajtuk tartottam a szemem, de nem úgy mint régen. Aztán jött a szólólemez híre, majd az elsõ single, az érdeklõdésem pedig egyre erõsödött a végeredményt illetõen, amit meghallva komolyabb háttérmunkába is fogtam a gitáros személyét illetõen. Így jutottam el odáig, hogy néhány nappal ezelõtt már a könyvét foghattam a kezemben és újra azt a régi érzést éreztem elhatalmasodni magamon, mint anno. Persze elõkerültek a lemezek is, amik tökéletes hátteret biztosítottak a 240 oldalas utazásomhoz egy ember életén keresztül a pokolból a mennyig.Brian Welch, született 1970 június 19-én. Egy mindig vidám fickó, aki mindig vicces, mindig bohóckodik, ám ahogy az lenni szokott, ez csak az álca. Nincs ez másként az õ esetében sem. Feltárja legsötétebb titkait a szóban forgó könyvben, életének azon fejezetit, amikrõl a legtöbb embernek fogalma sincs, vagy csupán sejtése lehet.Amolyan in medias res jelleggel rögtön az elõszónál szembesülünk minden fontos dologgal, amit tudnunk kell, illetve érdemes Head-del kapcsolatban. Kisgyerekként mindig is arról álmodott, hogy rock sztár lesz, majd amikor mindezt elérte és milliókat keresett a zenéléssel, semmi más nem tudott vigaszt nyújtani a számára, csak a drogok. Persze hamar összekuszálódtak a dolgok a fejében és egyre többször játszott el a halál gondolatával, míg kislánya, Jennea volt a legnagyobb ellensúlyozó, bár egy idõ után már ez is kevésnek tûnt. Szerette volna minden egyes koncertre magával vinni, de ahogy mondja, egy ilyen turné nem 5 éves kislányoknak való. A 2004-es nyári koncertsorozat végeztével otthonában ücsörgött éppen, amikor azon tûnõdött, hogy micsoda csodálatos teremtés is a körülötte ugrándozó, angyali hangon éneklõ lánya. Majd arra lett figyelmes, hogy egy Korn dalt danolászik, méghozzá az A.D.I.D.A.S. refrénjét, ami ugye annyit tesz, hogy All Day I Dream About Sex. Mindez pedig egy mindössze öt éves kislány szájából hangzott el, ezt ne felejtsük! Ez volt az a pont, amikor igazán komolyan elgondolkodott azon, hogy kilép a Korn-ból.Egy átlagos családban, átlagos gyerekkora volt Bakersfield-ben. Az apa jófej volt, de ha ivott akkor jött a Mr. Hyde effektus. Kezelhetetlen dühkitörések jellemezték ilyenkor, amik késõbb igen negatívan befolyásolták az ifjú Brian életét...Egy tipikus anya, és egy két évvel idõsebb new wave-es bátyó, Geoff alkotta még a családot, akivel mindig veszekedett. Persze elsõsorban az eltérõ zenei ízlésnek köszönhetõen.10 éves korában kezdett el érdeklõdni a zenélés iránt a zenész keresztapának köszönhetõen. Elõször dobolni akart, de az apja persze lebeszélte róla a nyilvánvaló kellemetlen zajhatások miatt. Az elsõ gitárja egy Peavey Mystic volt. A folyamatos gyakorlás mellett olyan zenéket hallgatott, mint az Iron Maiden, Ozzy, Judas Priest vagy épp Van Halen. Ha pedig épp nem gitározott, akkor kõkemény horrorfilmeket nézett, persze titokban, kedvenc külön kis világában, a ház alagsorában.Mivel eléggé vizuális alkat vagyok, persze egybõl megjelenik minden elõttem, hisz az egész megfilmesítésért kiált, de persze nem gond, ha mindez csupán az ember fejében kerül lejátszásra. Az igencsak olvasmányos korai idõkben néhány vicces momentum is található, amik azért persze nem igazán jellemzõek a könyv egészére. De az egyik ilyen az például, amikor az elsõ füves élményét osztja meg velünk, ami ugyan számára néhány percnek tûnt a medence mellett ülve, de valójában négy órán keresztül volt ott szétfolyva, amibõl az apa hazaérése zökkentette ki, hogy aztán magára erõltessen egy józan állapotot a családi vacsora kedvéért.Az otthoni agresszió teljesen lebénította, nem tudta a konfliktusokat kezelni az iskolában sem, így aztán mindig csak hagyta hogy megverjék. Itt kapta a Head becenevet is, amit akkoriban nem talált olyan jópofának, mint felnõtt fejjel.A vallással 13 évesen ismerkedett meg akkori barátja, Kevin által, akinek sokat lógott a házában, ahol a család tagjai valahogy mindig Jézusról beszéltek, és nem nagyon tudta ezt hova tenni, hisz akkoriban neki fogalma nem volt ezekrõl a dolgokról. De az idõ múlásával, illetve néhány beszélgetést követõen valahogy megérintette a dolog. Egy, a Kevin anyjától kapott biblikus példabeszédet követõen fordult elõ az, hogy miután hazament, a fürdõszobában letérdepelve megkérte Jézust, hogy költözzön a szívébe. Nem volt teljesen tisztában vele, hogy mit is csinál, de valahogy pozitív érzések töltötték el...A középiskola megkezdésével megszakadt ez a barátság, viszont elkezdett együtt lógni a késõbbi Korn tagokkal, elsõként egy bizonyos Reggeie Arvizu-val.Fieldy elõször a hathúrost nyúzta, amiben ugyan nem volt rossz, de túl jó sem. Ekkor kapta a jó tanácsot Head-tõl: „Haver, inkább kezdj el basszusozni. Kevesebb húr van rajta, és talán jobban tudsz bánni is vele.” :)Egy régi barát ült a dobok mögé, majd a folyamatos próbákat követõen meglett az énekes is, azaz megalakult a Pierct. A bandával megkezdõdtek a nagy piálások. Az elsõ koncert után kilépett az énekes, de hamar összeálltak egy másik csonka bandával, ami aztán szintén földbe állt az elsõ koncert után.Apai nagyanyja halála után az apja még durvábban elkezdett inni, de késõbb leszokott az alkoholról és a cigirõl is, míg fia egyre komolyabban elmerült bennük, és barátnõjével is a lehetõ legrosszabbul bánt. Egy amolyan tipikus részeges bunkó volt, amit igazából õ maga sem tudott néha megmagyarázni.Majd eljött az idõ, amikor David Silveria csatlakozott a duóhoz, aztán James Shaeffer is, akinek eladta elsõ gitárját az erõsítõjével együtt, mivel neki csak akusztikus gitárja volt akkor. Énekest nem találtak, a próbák pedig kezdtek unalmasak lenni. Végül feladták.A többiek Los Angeles-be költöztek és megalapították az LAPD-t (Love and Peace Dude) és az elsõ szakításon is átesett Brian, akiben ekkor merült fel elõször az öngyilkosság gondolata.18 évesen, érettségi után, munkát keresve úgy döntött, hogy a barátok után ered és minden nap ivott. Ezt megelégelve hazament, majd újra vissza LA-be apai segítséggel és kitanulta a hangmérnöki szakmát, de melót csak egy szalag mellett talált. Zenélni szinte egyáltalán nem zenélt, viszont sokat partizott az azóta Creep néven nyomuló barátokkal.Egy durva gomba élményt követõen megfogadta, hogy csak semmi drog!Visszatért a dolgos hétköznapokhoz, majd az elkerülhetetlen besokalláshoz.Pont pár nappal azelõtt, hogy újra visszatért volna Bakersfield-be, hogy a családi vállalkozásnál dolgozzon, David megkérte, hogy ugorjon le a próbájukra, és próbálják meg, hogy milyen lenne a Creep két gitárral. Az eredmény mindent elsöprõ volt, és újra értelmet kapott Brian élete.Az elsõ koncert után határozott döntés következett be. Ismét. Visszanézve a koncertjüket egyöntetûen megszavazták, hogy új énekes kell. Amíg nem találtak rá, addig is próbáltak, illetve koncerteztek.Egy hazalátogatásuk során James és Brian elment egy klubba ahol a szokásos helyi bandák játszottak. Amikor épp menni akartak, még visszanéztek és megvártak egy dalt az utolsóként fellépõ Sex Art-ból. Teljesen magával ragadta õket az énekes mozgáskultúrája, megjelenése és nem utolsósorban egyéni hangja.Végül David szerezte meg a számát és hívta el egy közös jammelésre ami során a késõbbi Need To-t játszották el. Megszületett a Korn, és még a Creep-es idõkbõl megismert Ross Robinsonnal felvértezve megkezdték az új számok írását, majd jöttek a becenevek.Elérkeztünk ahhoz az idõszakhoz, amitõl kezdve jóformán minden egyes oldalon találkozunk a meth (metamphetamine) nevével. Aki esetleg nem ismerné, ez a speed amerikai változata, és elég komoly metamorfózison tud átesni az ember, fõleg a hosszútávú használatát követõen.Elõször csak heti háromszor, titokban csinálta. Majd néhány hónap után rájött, hogy mindenki tolja a bandából. Mindezt pedig a zenekar haverjával/segítõjével, egy Ball Tounge becenevû sráccal, akinek a neve egy a közös szerezés alkalmával ragadt rá. A készen írt számok késõbb, józanul már hülyeségnek hangzottak többnyire, de még így is van, amit megtartottak. Ilyen a Shoots and Ladders vagy a Helmet in the Bush, ami a meth-függõségrõl szól és arról, hogy Istentõl kérnek segítséget, hogy megállítsa õket. Brian és Jon írta ezeket a dalokat egy átvirrasztott éjszakán.Végül mind leálltak.Egy év múlva jött a szerzõdés az Epic/Sony-val.Közben volt egy viharos kapcsolata egy speed-es csajjal, Rebekah-val, aminek szakítás lett a vége. Nem sokkal késõbb kiderült, hogy terhes, de közösen megegyeztek az abortuszon.Együtt laktak a srácok, egy házban. Az elsõ lemez felvételénél újra elkezdtek mindannyian speed-ezni. Majd jött a sokk, hogy Rebekah mégsem vetette el a gyereket, nem volt képes rá, viszont az örökbefogadás mellett döntöttek. Közben pedig útrakeltek elsõ turnéjukra a Biohazard-dal és a House of Pain-nel.24 éves korára apa lett.Ahogy az várható volt, felmerültek a kételyek, hogy hogyan is adhatják tovább másnak a gyermeküket, de mivel ez volt az egyetlen ésszerû döntés, fájó szívvel ugyan, de megtették. „A part of me died that day.”Az egész sztorinak a felvezetése, majd az érzések brutális kitörésének leírása nagyon hatásosra sikerült. Igazi szívszorító élmény, ami teljesen magába szippantott az olvasása során.Miután a speed feketelistára került, a kokain valahogy jónak tûnt. Egy darabig...A Bad Religion-nel, aztán pedig a Sick of it All-al turnéztak, mindkettõn idegeneknek érezték magukat a zenéjük miatt. A Marilyn Manson-nal közös túrán pedig elképesztõen sötét, perverz dolgok történtek nap mint nap. A Megadeth tour alatt pedig még olyan is volt, hogy kés repült a színpadra, plusz Jonathan nagy jégeres lett, miden nap atom készre vágta magát.Az Ozzy turné után kiderült, hogy Jon-nak és akkori barátnõjének gyereke lesz és megtartják. A rossz emlékek újra elõtörtek a múlttal kapcsolatban...A második lemez, a Life is Peachy felvétele során megint elõkerült a speed...A harmadik, Follow The Leader idején pedig Hollywood-ban sok új arccal megismerkedtek, sok emberrel a pornóiparból.1998-ban Rebekah újra terhes lett, ezúttal megtartották, hiszen úgy érezték, kaptak egy újabb esélyt az élettõl, hogy kijavíthassák korábbi hibájukat. Összeházasodni ugyan nem akartak elõször, de mivel nagyon drága lett volna az egészségügyi ellátás, így aztán egy minden felhajtást nélkülözõ esküvõt mégis tartottak. BOLDOGSÁG. VÉGRE!Megszületett Jennea.Japán turné, majd Family Values – Hatalmas sztárok lettek, százezreket adtak el hetente a lemezeikbõl!Kezdtek elhatalmasodni a belsõ viszályok, Jonathan pedig egyre szorosabban kötõdött a Jack Daniels-hez, ami után a prozac hozott némi megnyugvást.Megtanulták kezelni a hírnevet.A koncertek során egyre nehezebben viselte Head a partikat, a backstage bulikat, inkább lett volna otthon a családjával. Tehát igazából a színpadon eltöltött idõn kívül mindent feladott volna.A 4. album idejére David eltávolodott kissé a többiektõl. Fieldy-vel igazából az LAPD-s idõkben sem voltak túl közel egymáshoz, valamint Fieldy hiphop sztár attitûdje sem volt ínyére senkinek.Aztán ugye egyre kevesebb idõt töltött a családjával, amikor meg otthon volt akkor mindig elõjöttek a dühkitörések, és a lánya is alig ismerte meg néha, ha épp hazatért egy hosszú út után.A felesége egyszer csak elhagyta, aki elkezdett skinhead-ekkel együtt lógni, amik rendszerint drogbulikba torkollottak, majd végül magához vette a kislányt és útra kelt vele a koncertekre. A válás után pedig hivatalosan is megkapta a felügyeleti jogot felette.Egy régi barát (D) a feleségével együtt segített a gyereknevelésben. A sráccal nagy ivászatok, drogozások kezdõdtek el, majd visszaköltözött Bako-ba.Ekkorra mindenki túl volt már a váláson a bandán belül.Az Untouchables nótáinak a megszületése idején, Jonathan-en és Head-en kívül mindenki atomkész volt. Hatalmas partik mentek a különálló házakban, amiket az album megírásának idejére béreltek ki.A turnéra külön buszokkal mentek, mert addigra már teljesen besokalltak egymástól. Illetve Head belevetette magát a partizásba, mivel se gyerek, se feleség nem volt a közelben, hogy visszatartsa bármitõl is. De aztán néhány rossz csajozós sztori után rájött, hogy a drogok az õ igazi világa.Közben csúnyán összeveszett D feleségével is, aki többé aztán nem akart már vigyázni a lányára, aki a szüleihez került.Az Ozzfest alatt minden értelmét vesztette és a folyamatos drogozás közben minden koncert után csak ült a buszában beforgatva magát, kérdésekkel tele a feje, majd megjelent a halál gondolata (újra), mint egyetlen megoldás a problémákra.A világkörüli turnén ugyanez ment végig, csak Ozzy helyett a különbözõ országokat szalasztotta el lecsekkolni.A hazatérést követõen folytatódott a mindennapi meth-ezés.Visszatért az ingatlan bizniszbe, ami elég jól ment, és ekkor elgondolkodott azon, hogy le kéne állni a szerekkel, ki kéne lépni a bandából és a munkára koncentrálni inkább.De persze egyik nap ezt, másik nap azt gondolta. Végül elment egy klinikára, ahol leszokást segítõ szereket kapott, ami mûködött! De ez csak napokig volt hatásos, aztán a depresszió és az újabb csík utáni vágy gyõzött.Újabb lemezfelvétel, újabb turné, mindez folyamatos meth fogyasztás alatt és többé nem érdekelte semmi sem. Már utált élõben is játszani. A Greatest Hits albumon a Pink Floyd nótában a szólót alig bírta eljátszani annyira készen volt, a Word Up-ot pedig egyenesen utálta, fõleg a klip miatt.2004 nyarán az Európa turné idején úgy nézett ki nem kell kilépnie a bandából, mert az a végzete felé rohan. Jonathan és Fieldy barátnõi utálták egymást, és õk maguk is sokat veszekedtek emiatt. De nem tudta megtenni a a szükséges lépést. A Korn és a drogok függõje volt. Ugyanakkor elkezdett szarul is játszani a koncerteken.Akikre a problémáit rázúdította, az az egyébként keresztény üzlettársai voltak, akik egyszer e-mail-ben egy idézetet küldtek neki a Bibliából ami épp passzolt az állapotához. Majd néhány igen hatásos levélváltást követõen komolyan elgondolkodott azon, hogy mitévõ is legyen.2004 novemberében az utolsó turné vette kezdetét.Egy az ébrenlét és az alvás közötti állapotban egy vízió jelent meg a szemei elõtt ami szerint a repülõ lezuhan, amin épp utazott, õ pedig a mennybe kerül, ahol boldognak, szabadnak érezte magát. Késõbb próbálta elfelejteni az egészet, majd kapott egy Bibliát az egyik üzlettársától...A Karácsony végig bespeed-ezve telt el, persze.Aztán 2005 január 9-én minden megváltozott. Egy vasárnapi napon elment egy templomba és befogadta Jézust az életébe. Persze ez nem jelentett azonnali gyökeres változást az életében. Ez annál egy hosszabb és sokkal nehezebb folyamat volt...Hazament és 2 csík felszívása közben Istenhez fordult segítségért... Azt hitte, hogy õ már megtette a szükséges lépést, és mindenféle áldozathozatal, harc és szenvedés nélkül egyszerûen jobbá fog válni az élete.Végül régi barátját, D-t beavatta a függõségébe, amit 2 éven keresztül titokban tartott mindenki elõtt és megkérte, hogy vegye el tõle az egészet. Persze el volt képedve a hatalmas mennyiség láttán, amit aztán szépen lehúzott a vécén. „Getting flushed down the toilet.” A gyógyszereknek és a sörnek is mennie kellett persze.Végül ahhoz már nem volt elég bátorsága, hogy személyesen mondja meg a barátainak, hogy kilép a Korn-ból, e-mail-t küldött mindenkinek a döntésérõl, és arról, hogy õ most már az életét Krisztusnak áldozza.Az ördög kísértette éjszakánként és próbálta „visszaédesgetni” a régi életébe.Egy újabb diadalittas nap! A nap, amikor talált még egy utolsó csomag meth-et a szekrényében, de elég erõs volt ahhoz, hogy lehúzza a wc-n. Egyúttal jó ötletnek találta, hogy megörökítse ezt a gyõzedelmes pillanatot, amikor nem hagyta, hogy a kísértés felülemelkedjen rajta! "I wanted to remember this huge day of victory"Innentõl kezdve mindent isteni sugallatra cselekszik, mint a rádióinterjúban bejelentett kiszállást, vagy hogy az addigi csupán 4 tetoválása után teljesen szétvarrassa magát.Aztán, amikor lehetõsége adódott, hogy Izraelbe menjen, nem hagyhatta ki ezt a remek alkalmat, hogy ugyanazon a földön járjon, ahol Jézus is anno. A Jordán-folyóban meg is keresztelkedett, ami hatalmas élmény volt a számára, az egyetlen dolog ami kissé zavarta az az, hogy végig kamerák követték mindenhova.Az indiai kirándulása alkalmával nagy ledöbbenés a szegénység láttán, végül adományozott annyi pénzt, hogy egy árvaházat építsenek belõle.Majd elkezdett dalokat írni. A kezdeti lágyabb hangok után egyszer csak kiszakadt belõle egy nagy ordítás és rájött, hogy nem tud elszakadni a múltbeli zenei stílusától, így aztán megmaradt a keményebb vonal. Szerencsére.Arizonába költözött és csak úgy ömlöttek belõle a számok. Õ írta az összes hangszerre a témákat, ami egy teljesen új kihívás volt a számára, és elmondása szerint legalább három albumra elegendõ dal szakadt ki belõle.Meglátogatta Jennea-val Rebekah-t is, aki idõközben szintén Isten felé fordult segítségért így aztán egész idillikus volt, hogy annyi szörnyûség után, amin együtt mentek keresztül, ott voltak újra hárman és közösen imádkoznak...A szüleivel is sikerült megbeszélni a régi problémákat, akik amúgy szintén megtértek azóta, valamint a Korn-ból is tudta mindenkivel rendeznie a kapcsolatát. Elsõként David hívta fel annak idején, hogy milyen büszke rá és a döntésére.Majd amikor elkezdett az énekfelvételekkel foglalkozni, újra rátört a depresszió és a kétkedés és a dühkitörések, amiket aztán késõbb sikerült magába fojtania, és csendesen kisírnia.Ezt követõen pedig mondhatni megtalálta az oly áhított megtisztulást a sötét gondolatoktól és azóta is töretlenül éli a hithû keresztények életét. De persze azt is hozzáteszi még a végén, hogy nehogy azt higgye bárki is, hogy egy keresztény embernek nincsenek rossz napjai, rossz kedve, csak éppen az ezekkel történõ megbirkózás öltött új formát a régi életéhez képest.Én annyit hiányoltam a végébõl, hogy vártam valami family reunion féleséget, fõleg, ha már a csaj is megtisztult, új életet kezdett, és hogy mindent annak érdekében tett ill. tesz, hogy a lányának jó legyen. Márpedig a kislánynak nyilván szüksége lenne egy anyára is...Mindenképpen kiemelendõ az a precizitás és õszinteség, amivel az életének minden egyes részletét feltárja az olvasó elõtt, akivel az elsõ oldalaktól kezdve bensõséges kapcsolatot ápol. Néhol zavarba ejtõen részletekig belemenõ sötét titkokat tár fel, amik leginkább a speed-es idõszakra (azaz a könyv legalább felére) vonatkozik, ahol igen erõs párhuzamot tudtam vonni a Requiem for a Dream-mel (amit szintén olvastam eredetiben), ha másért nem is, de a szerek hatásmechanizmusával, a személyiség eltorzulásával, illetve a környezõ világ rombadõlésével és az elkerülhetetlen vég felé száguldással kapcsolatban. Ám itt azért csak happy end van, még ha ez sokak gyomrát bizonyára meg is fekszi. Mivel a könyv utolsó harmada már a megtérésrõl, annak lépéseirõl, különbözõ fázisainak elérésérõl és az egész hitkérdés megértésérõl szól, amit gyermeki lelkesedéssel oszt meg velünk, hiszen mindez teljesen idegen és új volt számára is. Ám ahogy haladunk elõre a tapasztalás útján szinte folyamatosan olyan mondatokkal találkozunk, hogy „Isten mondta, hogy ezt tegyem”, „Istentõl kértem tanácsot”, „Õ mutatta meg nekem, hogy mit válasszak” stb. Ezek azért elég komoly dolgok, amik elfogadása mindenképpen egy bizonyos nyitottságot, érdeklõdést igényel az olvasótól a téma iránt.Szerencsére Head elkerüli azt, hogy erõszakos prédikációba torkolljon az egész. De persze azért a végén elég konkrétan próbál útmutatót adni mindenkinek azzal kapcsolatban, hogy mennyire ez az egyetlen járható út a boldogság felé.„Semmi sem fog olyan megelégedéssel eltölteni a Földön ûzött dolgok közül, mint egy igazi, mindennapi, bensõséges kapcsolat Krisztussal.”Én azt mondom, hogy nincs ezzel semmi baj. Mármint, hogy õ ebben találta meg önmagát végül. Az pedig csak természetes, hogy megpróbál más embereket is erre az útra rávezetni, de persze továbbra sem diktatórikus módszerekkel. De például ez a könyv is egy amolyan szemléltetõ eszköz, hogy lássák az emberek, hogy hogyan tudott a legmélyebb, legsötétebb periódusokból felemelkedni Istennek köszönhetõen. De ha nem is szó szerint vesszük ezeket a dolgokat (például a Bibliában is található történeteket) hanem a saját életünkre vetítjük rá, netán tudunk a sorok között olvasni, akkor igen nemes gondolatok elevenednek meg elõttünk, amiket a hétköznapi életben is sikerrel lehet alkalmazni anélkül, hogy bárki vallási fanatikus lenne. Ha pedig csak azt vesszük alapul, hogy mindez egy ember és kislánya boldogságának volt a kulcsa, akkor azt nem kinevetni, kigúnyolni kell, hanem sokkal inkább tiszteletben tartani. Mert ahogy azt Head is megmondta kijózanodásának elsõ napjaiban, annak az esélye, hogy valaki 100%-osan leszokjon a meth-rõl jóformán egyenlõ a nullával.Egy kis kedvesség, illetve kuriózum a könyv közepén elhelyezett képgaléria, 16 oldalon keresztül, a kisgyermekkortól a Korn idõszakon keresztül a megkeresztelkedésen át minden egyes korszakból kapunk egy kis szeletet.Én ehhez csak annyit tudok hozzáfûzni, hogy jó hogy itt vagy még velünk Head!!!

Jänchi, Jänika, Jesus Tod