SZERKESZTÉS ALATT

Aligha akadhat a civilizált világon olyan ember, aki ne ismerné jellegzetes, pince mélységû hangját, melyen ma már bátran ki lehet jelenteni, generációk nõttek fel. Karrierjét véletlen események indították be, de ezekrõl késõbb.

Christopher Anton Rea, 1951. március 4-én látta meg a napvilágot, az angliai Middlesbrough-ban, egy kilenc tagú családban, olasz apától és ír származású anyától. Apja (Camilio Rea), bátyjával együtt egy fagylalt üzem tulajdonosai és 21 kávézót üzemeltetnek.

A kezdetek

Az ifjú Chris Rea viszonylag késõn kezdett a zenével foglalkozni. 19 éves korában, amikor az Eagles gitárosát hallotta játszani, elhatározta, hogy kell neki egy ilyen hangszer. 22 éves volt, amikor megvette elsõ gitárját. Tehetsége hamar megmutatkozott. Eredetileg bal kezes lévén, magtanult jobb kézzel gitározni. Kisebb együttesek is szívesen látták, és itt egy véletlen folytán derült ki, hogy igen jó énekhanggal áldotta meg a sors. Történt egyszer egy fellépés alkalmával, hogy a csapat énekese megbetegedett, így Rea ugrott be a helyére. Páratlan hangjával nagy sikert aratva. 1973-ban csatlakozott a Magdalena együtteshez, David Coverdale helyére (aki késõbb a Whitesnake formációt megalapította), mely nem sokkal ezután Beautyfull Loosers néven futott tovább. Alig egy év elteltével Chris Rea kislemez felvételi lehetõséget kapott a Magnet Records jóvoltából, és innen indult máig sikeres szóló karrierje.

Szólistaként

1974-ben jelent meg elsõ szólója So Much Love címmel. Az elsõ saját album 1978-ban jelent meg ,,Whatever Happened To Benny Santini?” címen, melyet Elton John producere; Gus Dudgeon adott ki. Az albumon szereplõ elsõ kislemez a Fool (If You Think It's Over), óriási siker lett az Egyesült Államokban rögtön slágerlisták élére ugrott, és a Billboard Hot 100-as lista 1. helyéig meg sem állt. Ezt a slágert, az év dalának jelölték a Grammy-n, de alul maradt Billy - Joel Just the Way You Are címû zenéjével szemben. Mint a legtöbb ekkoriban megjelent Rea kislemez, ez sem jelet meg elsõ kiadásban az UK Singles Chart-on, majd csak a 78-as év végén, egy újra kiadott formában, amivel a 30. helyet tudta elérni. Az ezt követõ kislemezei nem arattak túl nagy sikert, és úgy tûnt Chris Rea egyslágeres elõadóként fog elsüllyedni a zeneipar tengerében.

1982-es évre, Chris Rea és lemezkiadójának kapcsolata koránt sem volt felhõtlennek nevezhetõ. A negyedik albumnak már címet sem adtak, így egyszerûen csak Chris Rea néven jelent meg. 1983-ban annyira érdektelenné vált a lemezcége számára, hogy Rea a saját maga által felvett nyers demo felvételeket jelentette meg, mint 5. album. Az album a Water Sign nevet kapta (valószínûleg Chris Rea horoszkópját jelöli), mely meghozta számára az áttörést az öreg kontinensen. Több mint 500 000 példányban értékesítették néhány hónap alatt, és az egyik kislemez a I Can Hear Your Heartbeat Európában bekerült a Top 20-as slágerek közzé.

A Water Sign sikerét látva, Chris Rea az európai turnékra összpontosította figyelmét, óriási arénákban lépett fel, és jelentõs rajongótábort toborzott. A 80-as évek közepétõl olyan albumok születtek a nevével fémjelezve, mint az On The Beach (1986) és a Dancing with Strangers (1987), olyan slágereket tartalmazva, melyeket máig hallhatunk a rádiókban. 1987-ben a Dancing with Strangers turnén stadion méretû helyszíneken, teltházas koncerteket láthatott a közönség, Chris Rea a Wembley Arenában kétszer is fellépett.

A következõ album a New Light Through Old Windows, egy válogatás album volt a régi számokkal.1989-es évben született a legnagyobb slágere, a Road to Hell. Az Egyesült Királyságban rögtön az a slágerlisták 1. helyére ugrott , (érdekes módon az USA-ban csak a 107.helyet érte el) és az egyik legkeresettebb énekessé tette.

A Road to Hell egy kétfelvonásos dal. Melyet az énekes szülõvárosa inspirált. A pokolba vezetõ út Rea elõadásában nem más, mint egy erõszakos és „túlcivilizált” világ, ahol az ember feladja önmagát, hogy meggazdagodjon.

Chris Rea olyan zenész, aki mások dalain sosem gyakorolt, a saját világábóltúláradó dallamok foglalják le ma is. Zenei repertoárjában mindig iskiemelkedtek az önéletrajzi ihletésû dalok. Úgy érezte, minden nõnek írnia kelldalt, akikhez csak gyengéd szálak kötik, így született többek között a StainsbyGirls, a Josephine és a Julia. Az elsõ dalt Chris a feleségéhez, Joanhoz írta, amásik kettõt pedig egy huszonnégy, illetve tizenkilenc éves ifjú hölgyhöz – õkaz édesapjukként tekintenek „Reá”. E dalok máig hallható bizonyítékai, hogy azenésznek a slágerlistákra kerüléshez pimasz módon több esetben elegendõ voltcsaládtagjaihoz írt vallomásait közzé tenni. „Igazán szeretem a feleségem, sazon vagyok, hogy jó legyek a családomhoz. És ezt nem csak mondom – állítja Rea.– Tudom, hogy a nyolcvanas évektõl kezdett ez trendivé válni, és a szakmában sokfickó mondja, »normális pasas vagyok, harmonikus családi életet élek« s a többi.Azon kevesek közé tartozom, akiknek a szájában ez nem hazugság. Szükségem vanrájuk, ezért egyszerûen hazamegyek.” Rea életének legnehezebb idõszaka a StonyRoad címû album megkomponálásához vezetett, amelyet egyfajta életrajzi utazásnaktart: „Ez minden, ami Chris Rea valaha is volt: egy ember, aki az élet kövesútján tovatáncol.” A zenész játékstílusa nem szorítkozik az õserõbõl végzett húrtépésre; ír módjánmély érzéssel, ugyanakkor olaszos könnyedséggel siklanak elõ a hangok agitárjából. Dalait áthatja a vágyódás valami szép, jó és tökéletes felé – amit ahangok jobban kifejeznek, mint a szavak. Muzsikájából leginkább derûs és csendesszemlélõdés árad – a melankolikusabb dalokért valószínûleg a brit-szigeteken anapfényes napok botrányosan alacsony száma is felelõs. Ezzel együtt amegszelídített rockzene elõtt megnyílnak a kapuk ott is, ahol a „nyugatikultúra” nem kifejezetten kívánatos. Rajongói több ízben könyörögtek már Reának,hogy tartson koncertet például Indiában, Kínában, sõt Iránban is. Ennek ellenérea gitármûvész továbbra is az öreg kontinenst tekinti hivatása színhelyének. Azidei két hónapos turné állomásai között is csak európai városok szerepelnek. A férfi a koncertjein kívül csakForma–1-es versenyekre jár hozzánk – ez a másik szenvedélye a zene mellett. „Aztgondolom, az embereknek még mindig szükségük van a zenére… a tartalmas zenére,amiben van egyéniség és szellem” – nyilatkozta az Origónak.

Forrás: hetek.hu