Claude Achille Debussy (Saint-Germain-en-Laye, Franciaország, 1862. augusztus 22. – Párizs, 1918. március 25.) francia impresszionista zeneszerzõ.

Saint-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedõ volt. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.Néha beült César Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerû akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani õket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat A tékozló fiú (L'Enfant prodigue) címû kantátájával.Az 1880-as évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónõjével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünidõkben. Meck asszony elvitte Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.A Római-díj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következõ években Bayreuthban Wagner mûveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.1899-ben rövid életû házasságot kötött Rosalie Texier-vel. Közben kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnes-t. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban.Termékeny mûvészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) címû mûvével, befejezte a La Mer (A tenger) címû gyönyörû zenekari mûvét. Magánélete azonban zûrzavarossá vált: elköltözött feleségétõl, és a mûvelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L'Isle Joyeuse címû darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihletõ). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tõle született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, meglõtte magát. A sajtó és a barátok Debussy ellen fordultak.[szerkesztés]Saint-Germain-en-Laye-ben született, apja porcelánkereskedõ volt. Zenei tehetségére Paul Verlaine anyósa hívta fel a család figyelmét. Tízévesen lett a párizsi zeneakadémia, a Conservatoire növendéke, rá két évre már Frédéric Chopin f-moll zongoraversenyét játszotta. Ekkoriban kezdett komponálni.Néha beült César Franck óráira, amiket unalmasnak tartott. „Modulez! Modulez!” – mondta Franck Debussy leckéjét nézve. Erre Debussy így válaszolt osztálytársait megrendítve: „Miért változtassak hangnemet, ha nekem ez tökéletesen megfelel?”. Giraud zeneszerzésóráin azért ült a zongorához, hogy furcsa, idegenszerû akkordokat üssön le, s nem volt hajlandó feloldani õket. Mindezek ellenére felismerték tehetségét, és számos díj elnyerése után, 1884-ben elnyerte a Római-díjat A tékozló fiú (L'Enfant prodigue) címû kantátájával.Az 1880-as évek elején kapcsolatba került Nagyezsda Meck asszonnyal, Csajkovszkij legendás pártfogónõjével, akinek a gyermekeit tanította a nyári szünidõkben. Meck asszony elvitte Svájcba, Olaszországba és Moszkvába.A Római-díj nyerteseként két évet töltött Rómában, de nem érezte jól magát, az olasz opera nem nyerte el tetszését, a régi zenében (Palestrina, Lassus) keresett menedéket. 1887-ben végleg Párizsban telepedett le, kizárólag a komponálásnak szentelte életét. Állást nem vállalt, karmesterként és zongoristaként is ritkán lépett fel. Ugyanebben az évben Bécsben megismerkedett Brahmsszal, és Londonban is járt, a következõ években Bayreuthban Wagner mûveit hallotta. Az 1889-es párizsi világkiállításon – Ravel mellett – rá is mély hatást gyakorolt a jávai gamelán zene.1899-ben rövid életû házasságot kötött Rosalie Texier-vel. Közben kezdett kialakulni sajátos stílusa, erre mutat például a 2 Arabesques és a Suite bergamasque. 1894-ben írta és sikerrel mutatta be a Faunt, 1900-ban a Nocturnes-t. Évekig komponálta egyetlen operáját, a Pelléas et Mélisande-ot, amelyet 1902-ben mutattak be az Opéra Comique-ban.Termékeny mûvészi korszaka következett: elkészült az Images (Képek) címû mûvével, befejezte a La Mer (A tenger) címû gyönyörû zenekari mûvét. Magánélete azonban zûrzavarossá vált: elköltözött feleségétõl, és a mûvelt, gazdag Emma Bardachhal kezdett új életet. Jersey szigetére mentek, állítólag itt készült a L'Isle Joyeuse címû darabja (mások szerint egy Watteau kép volt az ihletõ). A hölgyet 1905-ben feleségül vette, tõle született lánya, Claude Emma, azaz „Chouchou”. Az elhagyott feleségen kitört az elmebaj, meglõtte magát. A sajtó és a barátok Debussy ellen fordultak.
1908-ban ismét Londonban járt, 1910-ben Bécsben és Budapesten játszotta mûveit, és máshol is hangversenyezett. Utolsó fontos mûve a Gyagilev megrendelésére 1912-re elkészült Jeux (Játékok) címû balett. A század elsõ éveitõl kezdve mint kritikus, zenei író is mûködött. 1918-ban halt meg rákban.Életmûve új színt hozott a muzsikának csaknem valamennyi mûfajába. Az irodalmi és képzõmûvészeti inspiráció mellett az õ zenéjében különös jelentõséget kap a pillanat futó benyomása, egy napszak, egy illat megannyi gondolattársítása. Mindehhez Debussy maga hozta létre sajátságos eszközeit: rendkívül finom hatásokra építõ, meglepõ hangzásait, keleties-modális harmóniavilágát, érzékeny és differenciált ritmikáját, dallamainak karcsún ívelõ, bájos és finom vonalát. Munkássága zeneszerzõk sorára hatott, például Bartók Bélára és Kodály Zoltánra is.Fõ mûvei
Zongoradarabok:.