H í r e k

http://hammerworld.hu/2010/11/03/dimmu-borgir-uj-boritot-kap-az-abrahadabra/

Nemsok újat mutat az új borító. Akik nyomon követik a DB részletes diszkográfiáját, azok tudhatják, hogy a "Gateways" single-nek is ugyan ez volt burkolata. (Lex Icon) http://www.metal-archives.com/images/2/8/1/6/281693.jpg

A Dimmu Borgir egy norvég szimfonikus black metalt játszó, elsõsorban Németországban, Portugáliában és a skandináv államokban sikeres együttes. A kezdetben sötét, melankolikus és atmoszférikus black metalt játszó zenekar az idõk során egyre több szimfonikus elemet vitt a zenébe, így a heavy metal-színtér egyik óriásává lépett elõ. A zenekart 1993-ban alapította Shagrath, Silenoz és Tjodalv, hozzájuk csatlakozott rövidesen Brynjard Tristan és Stian Aarstad. A Dimmu Borgir karrierje 1994-ben kezdõdött az Inn I Evighetens Morke címû kislemezzel. Ezt nem sokkal késõbb követte a For All Tid elnevezésû elsõ album. Shagrath ekkor még mint énekes és dobos is érdekelt volt a dalok elõadásában, Silenoz és Tjodalv gitároztak, Bjorn Tristan lett a basszer, a billentyûkért pedig Stian Aarstad volt felelõs.A For All Tid-et éles és kemény gitárszólók és nyers vokál jellemezte, ezzel a csapat követte az abban az idõben divatos norvég vonalat. Azonban már ekkor kitûntek a többi együttes közül a hangsúlyos billentyûtémákkal, melyek egyfajta melnkolikus hangulatot adtak a zenének. A számok tempója inkább lassú, a szövegek pedig kivétel nélkül norvégül íródtak.Az 1996-ban megjelent második album, a Stormblåst hatalmas sikert ért el az underground körökben. Az atmoszférikus zongora ellenére a riffek sokkal bonyolultabbak és gyorsabban lettek. Ez az album a mai napig etalonnak számít a black metal mûfaj terén.A Stormblåst megjelenése után a Dimmu Borgir a szövegeit immár nem norvégul, hanem angolul írja a mai napig, Shagrath szerint "hogy minél több emberhez eljusson az üzenetük a világban". A következõ EP, a Devil's Path Nagash, a The Kovenant tagja közremûködésével készült el. Stian Aarstad-ot, az eredeti billentyûst ugyanis megvádolták, hogy egy videojáték betétzenéjét használta fel a Sorgens Kammer címû dalhoz. A távozás hivatalos indokaként azonban katonai szolgálatot tüntettek fel.1997-ben az Enthrone Darkness Triumphant címet viselõ album kiadása nyomán a csapat rengeteg rajongót veszített el, miután a magukat "igazi black metalosoknak" tartó rajongók elfordultak tõlük az új album hangzásvilága miatt. A gitárok itt már sokkal tisztábban szólnak, megjelennek a triggerek a doboknál és a tiszta énekhang is a vokálokban. A zongora sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a norvég nyelvû albumoknál. Az album sikere immár túlterjed Norvégia határain, nagyban köszönhetõen az angol szövegeknek. Ezután az album után csatlakozik az együteshez Astennu, egyelõre mint cseregitáros a koncerteken. A véglegesen távozott Stian Aarstadot pedig Mustis helyettesíti.1998-ban a csapat egy, a Godless Savage Garden címet viselõ mini-CD-vel jön ki, mely tartalmaz két új dalt, két újrafeldolgozást, az Accept Metal Heart címû dalának feldolgozását és három élõ felvételt. A következõ album, a Spiritual Black Dimensions 1999-ben lát napvilágot. Nagash ekkor elhagyja a zenekart, hogy idejét a The Kovenant-nek szentelhesse, helyére száll be I.C.S. Vortex, a Borknagar egykori énekes-basszere. Az õ hatására jelennek meg a tiszta részek a vokálban, mely harmóniát lop az együttes sötét témái közé. Silenoz és Shagrath zenéiben egyre több thrash metal-elemet figyelhetünk meg, leginkább az ausztrál származású Astennu hatására.Tjodalv ezután személyes indokokra hivatkozva elhagyja a zenekart, megüresedett helyét Nicholas Barker tölti be, aki ekkor még a Cradle of Filth-ben is zenél. Astennu szintén kiválik, õt az Old Man's Child kiváló zeneszrzõjével, Galderrel pótolják, aki agresszívabb karaktert ad a daloknak.A következõ lemez, a Puritanical Euphoric Misanthropia felvételei a Göteborg-i Szimfonikus Zenekar közremûködésével jönnek létre. Ennél az albumnál találja meg a csapat a saját, máig jellemzõ stílusát. A gitárok és a dob immár tökéletesen tisztán szólnak. Shagrath egyre több színt és stílust visz a vokálokba, néhol elektronikusan is megtámogatva azt. Ez az album hozza el a várva várt norvég Grammy-díjat a zenekar számára 2001-ben. Ezzel az új szemlélettel szintén sok purista black metalos rajongót vesztenek el, cserébe azonban sokat is nyernek, leginkább Észak-Amerikában. A Puritania címû szám az együttes emblematikus dalává válik.2003-ban lát napvilágot a következõ album, az erõteljes szimfonikus jegyeket mutató Death Cult Armageddon. A Mustis által komponált Progenies of the Great Apocalypse címû, egyértelmûen szimfonikus dal hatalmas sikert ér el. A lemezen 1996 után elõször norvég nyelvû számokat is találunk: ilyen a Vredesbyrd és a Allehelgens Dod I Helveds Rike. Ugyanez az album lesz az elsõ a black metal stíluson belül, melybõl több, mint 100 000 példányt adnak el az Egyesült Államokban.Hogy egy idõre megnyugtassák a rajongókat, 2005-ben Shagrath és Silenoz elhatározzák, hogy újra felveszik a 1996-os Stormblåst címû albumot. Ez a lemez az nem csak a legendás album számainak átdolgozott verzióját tartalmazza, hanem két bónusz dalt, és a 2004-es Ozzfesten felvett koncert DVD-jét is. A közremûködõk listája: Shagrath és Silenoz vokál, gitár és basszusgitár, Mustis a billentyûknél, és Hellhammer (aki egyben a Mayhem és az Acturus tagja is) a doboknál.A Dimmu Borgir legújabb albuma, az In Sorte Diaboli címet viselõ korong 2007. április 27-én jelent meg. Itt azonban egy jelentõs szakadék figyelhetõ meg a csapat életében: Silenoz még a megjelenés elõt bejelentette, hogy semmilyen szimfonikus zenekar nem segédkezett a lemez elkészítésénél. Mustis szerint ennek ellenére sokkal epikusabb lett az új album, mint ahogy várták. Ez a lemez értelmezhetõ egyfajta "vissza a gyökerekhez"-jellegû kanyarként az együttes pályafutásának történetében. Természetesen a szövegekben hozzák a már megszokott párbeszédet a Gonosszal, de még hangsúlyosabbak lettek a keresztényellenes szövegrészek (ez utóbbi különösen jól megfigyelhetõ az antichristus spiritualis és az inkvizíció témáiban: they say I'm the cancer on the back of inquisition). A koncepralbum hõse egyházi ember, akinek hite megrendül a szent iratokban. (A szövegek nagy részét Silenoz írta.) Zeneileg sokkal homályosabban szól, mint a Death Cult Armageddon, vagy akárcsak a Stormblåst újrakiadott változata, a dobok Hellhammernek köszönhetõen gyorsabban szólnak, mint eddig. A gitárok legalább olyan hangsúlyosak, mint eddig, I.C.S. Vortex tiszta vokálja pedig szintén jelen van, ugyanúgy, mint a dallamos billentyûszólók.