Firkin: a kelta zúzás mércéje

Hogy ki, mivel méri az életét, legtöbbször még elõtte is titok. A társadalmi elvárások túlságosan rátelepednek az ember ízlésére ahhoz, hogy el tudja magának dönteni, mi is az, amit tényleg akar. A Firkinnek szerencséje volt. Megtalálta ezt a mércét. A mérce neve: Firkin.

A Firkin név értelmezhetõ söröshordó ûrmértékeként (kb 40 liter), vagy akár csalafintán a világszerte oly népszerû és az angolszász nyelvi körben „fucking” szóval jelölt aktus szófordulataként is. Mint Firkin’ good, Firkin hell, tetszikérteni. A Firkinbe ez mind belefér. Az esõtõl terhes kelta fuvallat, egy sziklazúzó óceán robaja, a whiskey-tõl eget rugdosó térd, az elemek egyszerû, de odavágós elragadtatása igazi robbanó elegyet alkot. Egy Firkin nitroglicerin.

A banda tagjai elmesélhetnék, hogy mostoha körülmények között nõttek fel, hogy összehozta õket a zene, meg hogy nem is gondolták, hogy ekkora közönséget megszólítanak, és önkéntelenül léptek elõ a kiskocsmák fülledt sötétjébõl, de ez voltaképp szájtépés lenne, és fõleg nem lenne igaz. Az igazság az, hogy egyszerûen megtalálták a közös mércét, a közös nevezõt, a legnagyobb közös többszöröst abban, hogy zúzós, energikus és egyszerû, ugyanakkor dallamos zenét játsszanak, robbanósan, roppanósan, frissen. Olyan zenét kezdtek hát játszani, amire nem lehet nem táncolni, ami szikrát pattint a térdekbe és a talpak alá, sikolyokat és üvöltéseket fakaszt a torkokból nagyszínpadoktól kocsmákig bárhol.

A klasszikus zene, a jazz, a színház, az irodalom mind olyan területek, ami a Firkintagok hátterében stabilan jelen van, de amitõl a Firkin, egyszerûség-szenvedélyénél fogva egy könnyed vállrándítással megszabadult. János, a fuvolás klasszikus zenén nõtt fel, mielõtt ír zenére adta a fejét. Lili, a csapat bájos hegedûse ír népzenei játékával váltott már ki elismerést a hegedõs szakmában. Péter jazz-hátterét elég nehéz nem észrevenni, ha kicsit több figyelmet szentelünk a skáláinak. Attila megrögzött rock’n roll fenegyerek, ha szólóznia kell. Pali, énekes-gitáros-furulyás „szabadidejében” voltaképp színházi rendezõ. Ese, a "dobberman" a trash-metáltól az etnóig már mindent játszott, a székelyudvarhelyi Barnát pedig ír és brit irodalmi és színházi tanulmányai sodorták a kelta lelkivilágba, ami egyébként igen rokonlelkû; a székellyel.

Szóval ebbõl a szivárványspektrumból rajzolódott ki a Firkin. A közös ív: az energia, a nyersesség, az egyszerûség és a dallamosság, amit a kelta punk - természeténél fogva - képes egybenyalábolni. Olyan zenét játszanak, ahol a hegedûs kedvére ugrándozhat, anélkül, hogy a klasszikus porzópunci-merev fegyelmi követelményeknek meg kellene felelni, a basszusos belecsaphat izomból a húrokba, a színházi rendezõ és az íróharlequin tét nélkül leordíthatja egymás fejét a színpadon, a fuvolás meg nyugodtan megõrülhet akár féllábon ugrándozva, senki nem veszi tõle zokon, sõt. Céljuk röviden: kurvanagy bulikat csinálni valahányszor színpadra állnak. És kurvára élvezni. Mármint a zenélést.

Hölgyeim és uraim, ahogy az angol mondaná: Firkin is good. Firkin good.

Reméljük, a szótárban a kurvajó szinonimái közé hamarosan odakerül a Firkin. Mert odaFIRKölnek…

További infók:

www.firkinband.com

www.myspace.com/firkinjumpin