Felvett francia nevén Frédéric François Chopin, eredetileg Fryderyk Franciszek Chopin, (lengyel levelezésében olykor Szopen is) (¯elazowa Wola, 1810. március 1. – Párizs, 1849. október 17.) lengyel zeneszerzõ és zongoravirtuóz. Közép-Lengyelországban, a Varsói Hercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti ¯elazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Miko³aj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzy¿anowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nõvére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfõ franciatanárként dolgozott.A kezdeti évekChopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték; zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bach-hoz mérhetõ. Hét évesen már két polonézt (g-moll és B-dúr) szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fõvárosi arisztokrata szalonok látványossága lett, és számos jótékonysági koncertet is adott.Elsõ zenetanára a Wojciech ¯ywny (1756–1842) hegedûmûvész volt, aki 1816-tól 1822-ig volt mestere, míg a tanítványa túl nem szárnyalta. Chopin tehetségének további fejlesztését Wilhelm Würfel (Václav Wefel), neves zongorista és a Varsói Konzervatórium professzora vette át. 1823 és 1826 között Chopin a varsói líceumba járt, ahol édesapja is tanított. Nyaranta a szünidõt vidéken töltötte iskolai barátainál; ez idõben alaposan megismerte és megszerette a lengyel népzenét, amely egyik alapját képezte késõbbi mûveinek is. 1826 õszétõl Chopin zeneelméletet és zeneszerzést kezdett tanulni a Varsói Konzervatóriumban Józef Elsner zeneszerzõ keze alatt. 1831-ben Bécsbe utazott, majd Párizsban telepedett le, ahol élete javarészét töltötte.Bécstõl a párizsi karrierigDelacroix festményeChopin 1829-ben járt Bécsben elõször, ahol zongorakoncerteket adott, és kedvezõ kritikákat kapott. A következõ évben visszatért Varsóba, ahol a Nemzeti Színházban március 17-én bemutatta f-moll zongoraverseny-ét. 1831-ben Chopin örökre elhagyta Lengyelországot, és Párizsban telepedett le. 1835. augusztus 1-jén a francia állampolgárságot is megkapta. [1] Hozzákezdett az elsõ scherzókhoz és balladákhoz, valamint etûdjei elsõ kötetéhez. Ezidõtájt kezdõdött az életét végigkísérõ harca a tuberkulózissal.Az 1830-as évek eleje és közepe nagyon termékeny korszaka volt. Legtöbb híres mûve ekkor készült el, rendszeresen adott koncerteket, amelyekrõl rajongó kritikák születtek. 1838-ra Chopin ismert alakja lett Párizsnak. Közeli barátja volt az operaszerzõ Vincenzo Bellini és Eugène Delacroix, a festõ. Barátja volt Hector Berlioz, Liszt Ferenc és Robert Schumann is; Chopin nekik ajánlotta némely mûvét.George SandAz egyetlen fennmaradt fényképfelvétel Chopinrõl (1848)George Sand 1864-ben1836-ban Chopin titokban eljegyezte a 17 éves lengyel Maria Wodziñskát, de az eljegyzést késõbb felbontották. Még ez évben Liszt Ferenc kedvesénél, Marie d’Agoult grófnõnél tartott fogadáson Chopin megismerkedett Dudevant bárónéval (azaz Amandine Aurore Lucie Dupinnel), akit leginkább írói álnevén, George Sandként ismerünk. A francia romantikus írókhoz sorolt báróné számos neves személyiséggel (Prosper Mérimée, Alfred de Musset, Alexandre Manceau) folytatott szerelmi kalandjáról volt hírhedt.Chopint eleinte nem vonzotta. „Valami taszít tõle” – írta a családjának. A kapcsolatuk 1847-ben ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg, hogy viszonya van Solange lányával. Egyesek szerint Chopin az anya és lánya között elmérgesedett viszony miatt lépett ki a kapcsolatukból.Sand levelezésére alapozva Chopint aszexuálisnak tartják. Ha így is volt, a kapcsolatuk mégis tíz éven át tartott, és csak a Sand gyermekei, Maurice és Solange miatti viták vetettek véget annak.Együttlétük emlékezetesen viharos és nyomorúságos epizódja a Mallorcán töltött 1838–39-es tél, amelyet egy fûtetlen parasztházban, majd az üres és hasonlóan fûtetlen Valldemosa kolostorban vészeltek át. Chopin késõbb gyakran panaszolta, mennyire nehéz volt Párizsból idehozatnia és a hegytetõre felcipelni a zongoráját. E reménytelen hangulatú idõszak megjelenik a 24 prelûd-jében (Op. 28), amelyeket fõleg Mallorcán írt. Az idõjárás olyan súlyos hatással volt Chopin egészségére, idült tüdõbajára, hogy kénytelenek voltak visszatérni Párizsba.Chopin és Sand nagyhírû kapcsolatát mutatja be az Impromptu címû film, amelyben Chopint Hugh Grant, Sandot Judy Davis játssza.HalálaSírja a párizsi Père Lachaise temetõbenAz 1840-es évekre Chopin egészsége gyorsan romlani kezdett, hasztalan utaztak Sanddal távoli helyekre. 1849-re fõ mûvei elkészültek, és a mazurkákra, valamint a noktürnökre összpontosított. Utolsó mûve egy f-moll mazurka. Tuberkulózisban halt meg 1849. október 17-én. Kívánságára Mozart Requiem-je hangzott el a temetésén, amelyen mintegy 3000 ember vett részt. A temetés kényszerûségbõl két hétig húzódott, míg a Magdolna templom hozzájárult, hogy a Mozart-mû megkövetelte nõi kórus is felléphessen.Bár a párizsi Père-Lachaise temetõben helyezték végsõ nyugalomra, szívét és a levelezéseit a varsói Szent Kereszt templom egy oszlopában õrzik.MûveiChopin zongoramuzsikája egyedülállóan ötvözi különleges ritmusérzékét (különösen a rubato és a kromatikus hajlítások használatát), valamint Johann Sebastian Bach stílusát, továbbá a maga alkotta zongoratechnikát. Ezen elegy különösen törékeny melódiát és harmóniát alkot, amelyet masszív és érdekes összhangzat támaszt alá. A zeneszalonokkal megismertette az ír John Field által kitalált noktürn egy magasabb szintre emelt változatát, valamint olyan népszerû tánczenéket, mint a lengyel mazurka vagy a bécsi keringõ. Chopin szerzett elõször balladákat, és önálló darabként scherzókat. A Bach-féle prelûdök továbbfejlesztése is Chopinnek köszönhetõ.Chopin több dallama közismertté vált, egyedi és könnyen megjegyezhetõ melódiájának köszönhetõen. Ilyen például a Forradalmi etûd (Op. 10 No. 12) a Perc keringõ, és a b-moll szonáta (benne a híres Gyászindulóval; Op. 35). Chopin több más dallama, így például a Fantaisie-Impromptu (Op. 66) lassú része, lett népszerû dalok mintája. E darabok intenzív kromatikán és kora operáit (Rossini, Donizetti és különösen Bellini mûveit) jellemzõ dallamíveken nyugszanak. Chopin a zongorájával az emberi énekhangot kelti életre.Chopin stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Robert Schumann nagy rajongója volt, (bár az elismerés nem volt kölcsönös); dallamokat vett át tõle és Karnevál szvitjének egy tételét is Chopinrõl nevezte el. Liszt Ferenc, akivel többször tartottak közös koncertet, számos Chopin-darabot dolgozott át szóló zongorára.Chopin szilárd elképzeléssel bírt a mûvei elõadásmódját illetõen, de ez sokszor ellentétes már mai elõadói gyakorlattal. Legjobb felvételeket Koczalski, Friedman, Alfred Cortot, Arthur Rubinstein, Malcuzinsky, Byron Janis, Magaloff, Maurizio Pollini és Zimmerman készítette.Chopin koncerttermekben is fellépett, de leggyakrabban barátainak játszott a szalonokban. Csak élete vége felé húzódott vissza a nyilvános fellépésektõl. Több zongoradarabja magában hordozza a sajátos technikáját is; prelûdei (Op. 28) és etûdei (Op. 10 és 25) gyorsan mértékadóvá lettek. Sokakat inspiráltak, így Liszt Transzcendens etûdõk és Schumann Szimfonikus etûdök szerzeményeit.Chopin és a romantikaChopin a romantika mozgalmát közönnyel, sõt talán viszolyogva tekintette, és ritkán hozta magát kapcsolatba vele. Még így is, napjainkban Chopin életmûvét a romantikus stílus mintaképének tekintik. Azonban a zenéje a véltnél kevesebb jelét hordozza a romantikának. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden mûve klasszikusan tiszta és megfontolt, egy kis romantikus exhibicionizmussal. Lobogó lánggal égõ kortársától, Liszt Ferenctõl eltérõen Chopin a közélettõl visszavonult.Kivétel nélkül minden mûvében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel. Mûvei többsége szóló zongorára írt, kevesebb a kísért (második zongora, hegedû, cselló, énekhang vagy zenekar közremûködését igénylõ) darab.MûveiChopin zeneszerzõi termése fõleg szóló zongorára írt darab. Nagyobb arányú mûvei, a balladák, scherzók, a barcarolle és a szonáták szilárd helyet foglalnak el a repertoárban, úgy mint a rövidebb mûvek: impromptuk, mazurkák, noktürnök, keringõk és polonézek.Két fontos gyûjteményes mûve a 24 prelûd (Op. 28), amely lazán kapcsolódik Bach Wohltemperiertes Klavier-jához, és az Etûdök, amely a zongoristák alapmûvének tekinthetõ.Két zongoraversenye (Op. 11 és 21) ma is gyakran játszott mestermû. Ezeken kívül lengyel szövegre több dalt is írt, valamint zongoratriót és szonátát csellóra és zongorára.Chopin aláírása, mint hangjegy Emlékezete2001-ben a varsói Okêcie repülõtér felvette a zeneszerzõ nevét, így a lengyel fõváros repülõterének hivatalos megnevezése Varsó-Chopin repülõtér lett. 2010. február 26-án Chopin születésének 200. évfordulója alkalmából a Lengyel Nemzeti Bank 20 z³otys bankjegyet bocsátott ki.