Franz Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerzõ, karmester, operaimpresszárió, énekes és zenetanár, a bécsi klasszicizmus elsõ nagy mestere, a klasszikus szonátaforma tökéletesítõje, a szimfónia és a vonósnégyes klasszikus mûformájának kimunkálója. Egyszerû bognár fiaként látta meg a napvilágot. Édesapja amatõr zenész volt, aki szívesen zenélt saját maga szórakoztatására, így Haydn már kiskorában kapcsolatba került a zene világával. Szülei eredetileg egyházi pályára szánták, de egyik rokonuk rábeszélésének engedve elküldték Hainburgba zenét tanulni. Itt figyelt fel a jóhangú fiúra a bécsi Szent István-dóm karnagya, aki aztán felvette a templom kórusiskolájába. Így került Haydn Bécsbe, ahol lehetõsége volt megismerkedni a korszak zenei újdonságaival, az akkor népszerû zeneszerzõk munkásságával.
1749-ben hangja mutálása miatt kitették a kórusból, s ezután hónapokon keresztül alkalmi munkákból élt. Pietro Metastasióval bérelt lakást, aki beajánlotta Nicola Porporánál. Így Haydn rövid ideig a híres mester segédje lett, akitõl alkalma nyílt elsajátítani a zeneszerzés fortélyait. 1750-ben a fiatal zeneszerzõnek alkalma nyílt bemutatkoznia a színházi életben is, ennek köszönhetõen népszerûsége látványosan megugrott. 1759-ben Karl Joseph Morizon (1717–1783) gróf szolgálatába lépett, majd a következõ évben megnõsült. 1761-ben az Esterházy-udvar alkalmazottja lett mint másodkarnagy, majd Johann Georg Werner halála után elsõ karnagy lett. Haydn vezette az udvari zenekar mellett az udvari operatársulatot, valamint õ vezényelte le a herceg napi kamarazenéléseit is. 1766-tól Esterházy Miklós egyre gyakrabban tartózkodott Fertõdön, így Haydn kiszorult a bécsi zenei életbõl.
Az 1770-es évek végén viszonyt kezdett Luigia Polzelli énekesnõvel. Az 1780-as évek közepén ismeretséget kötött Wolfgang Amadeus Mozarttal, akinek mûvészetérõl mindig nagy tisztelettel nyilatkozott. 1790-ben meghalt Pompakedvelõ Miklós herceg, így Haydn nagyobb szabadságra és mozgástérre tett szert. Elfogadta Peter Salomon hegedûmûvész londoni meghívását, és elutazott a brit fõvárosba. Angliában Haydn zenéje nagy népszerûségnek örvendett, a mester koncertjei nagy sikereket arattak. Haydn ekkor komponálta a 12 londoni szimfónia elsõ hat darabját. A következõ év áprilisában tért vissza Bécsbe, ahol tanítványául fogadta a fiatal Beethovent, aki azonban végül más zenetanár után nézett. Haydn felismerte Beethoven zenei tehetségét, és ennek hangot is adott. A következõ évben visszatért Londonba, ahol újabb sikeres hangversenyeket adott, megírta a londoni szimfóniák utolsó hat darabját. A királyi család szerette volna rábírni, hogy telepedjen le végleg Angliában, de Haydn visszatért Bécsbe, ahol utolsó éveit töltötte. Megírta két német nyelvû oratóriumát: A Teremtést és Az évszakokat. Mindkettõvel nagy sikereket aratott. Közben azonban egyre romlott egészségügyi állapota, egyre gyakrabban gyötörte reumás lábfájása, amelynek következtében egy idõ után házhoz kötötten élt. Közben fokozatosan megszûntek a kötelezettségei a hercegi udvarban. 1809-ben nagyon letörte az osztrákok veresége a franciákkal szemben. Május 26-án rosszul lett, orvosa már nem tudott rajta segíteni, és 31-én meghalt.
ÉleteA Haydn család
A család legrégebbi ismert tagja, Kaspar Haydn volt. Kaspar a 17. század második felében élt, az akkor Magyarországhoz tartozó Moson megyei Tétényben, majd innen költözött Hainburgba. A régebbi magyar szakirodalomban ezért találkozhatunk olyan feltételezésekkel, hogy a zeneszerzõ családja magyar származású volt, de ezt a feltevést mára egyértelmûen megcáfolták. Az elõkerült dokumentumok egyaránt bizonyítják, hogy a zeneszerzõ német anyanyelvû, osztrák származású család gyermeke volt,[1] és felmenõi nem parasztok voltak (mint ahogy azt sokáig gondolták), hanem mesteremberek.[2]
Apja, Matthias Haydn, egy bognármester fiaként született Hainburgban, 1699. január 31-én. Nagyapja, Thomas Haydn, szintén bognár volt, és miután meghalt, a zeneszerzõ nagyanyja ismét egy bognármesterhez feleségül. Matthiasnak öt testvére volt, a gyerekeket mostohaapjuk, Mathias Seefranz tanította meg a bognármesterségre.[3]Haydn szülõháza Carl Bobies festményén
1717-ben Mathias Haydn nekivágott az iparoslegények szokásos útjának, és egészen Frankfurtig jutott el. A hazafelé vezetõ úton Rohrauban telepedett le, ahol 1728-ban feleségül vette Anna Maria Kollert (1707–1754). Koller parasztszülõk gyermeke volt, és a férjhez menetele elõtti években a Harrach kastélyban dolgozott szakácsnõként. Karl Anton Harrach gróf (1692–1758) Rohrau földesura volt, unokája, Karl Leonhard (1765–1831) Haydn emlékmûvet állíttatott a kastély parkjában.[3]
Mathias Haydn zenekedvelõ ember volt, aki nem tudott ugyan kottát olvasni, de jól megtanult hárfázni. Hárfajátékához felesége olykor énekszóval csatlakozott. Nem meglepõ tehát, hogy a felnõtt korig eljutó gyerekeik közül három gyermekbõl muzsikus lett, egybõl pedig a zenetörténet egyik legjelentõsebb zeneszerzõje.[3]
A házaspárnak tizenkét gyereke született, Joseph a második, Michael (1737–1806) a hatodik, Johann Evangelist (1743–1805) pedig a tizenegyedik volt. Michael Haydn a korszak egyik jelentõs zeneszerzõje lett, aki elsõsorban az egyházzene területén alkotott jelentõset, míg Johann Evangelist egy templomi kórusban énekelt, majd az Esterházy udvarban mûködött tenoristaként.[3]
Mathias törekvõ és rátermett mesterember volt, aki hamarosan szerény vagyonra tett szert: adóbevallásaiból kiderül, hogy egy kis borospincével és földdel, valamint „lábas jószágokkal” is rendelkezett. 1741–1762 között községi bíró volt.[4]
Én abban a csodálatos, régimódi szellemben nevelkedtem, amely a másikat elõbbre valónak tartja magunknál. "Mások sokkal fontosabbak, mint te, kedvesem, és ezt zúgolódás nélkül el kell fogadnod!" - hallottam gyakran.Hainburgi évek
Haydn zenei tehetsége korán megnyilvánult. Saját visszaemlékezései szerint már öt évesen apja után énekelte annak darabjait. Állítólag egy fadarabkából hangtalan hegedût is készített magának. Ezen adta meg szülei énekének ütemét. Mathias és Maria egyházi pályára szánták legidõsebb fiukat.[5]
1738-ban meglátogatta a családot Johann Mathias Franck, aki Haydn apjának mostohatestvérét, Juliane Rosine Sepperlt vette feleségül. Franck a hainburgi plébániai iskola rektora és karvezetõje volt. Mikor meghallotta a kis Josephet, hogyan üti a taktust és énekel hozzá, egybõl felismerte a fiú zenei tehetségét, és kérte szüleit, hogy bízzák rá a fiú taníttatását. A szülõk válaszút elé kerültek. Joseph még alig volt hat éves, így nem volt könnyû elengedniük, de azzal is tisztában voltak, hogy Rohrauban nincs lehetõségük taníttatni, ezért ha Joseph valóban tehetséges, akkor a hainburgi nevelés csak hasznára válhat, még akkor is, ha a fiú végül mégis papi pályára lépne.[5]
Ezt végiggondolva a szülõk rászánták magukat, hogy elengedjék gyermeküket. Így Haydn öt és fél évesen elhagyta a szülõi házat, hogy ettõl kezdve már csak ritkán visszatérõ vendég legyen szülõfalujában. Mathias Haydn anyagi helyzeténél fogva nem tudta jelentõsebb összegekkel támogatni fia tanulmányait, Franck jövedelme pedig igen szerény volt, és családját csak nagy körültekintéssel tudta ellátni. Ennek következtében Joseph szegényes ruhákban járt, amiket nem tudott rendszeresen cserélni és tisztán tartani. Korábban nem nagyon foglalkozott vele, hogyan jelenik meg az emberek elõtt, de az iskolában más gyerekekkel is érintkezett, akik sokkal ápoltabbak voltak nála, s ez nagyon kellemetlen volt számára.[5]
Franckéknak három gyermekük volt: két lány és egy fiú. Juliane nehezen tudta ellátni házi teendõit, ezért a hat éves Haydnt csak annyiban méltatta figyelemre, amennyiben igénybe tudta venni a fiú segítségét. A kosztja elégtelen volt, és a zeneszerzõ késõbbi visszaemlékezéseiben azt állította, hogy Franckéknál több verést kapott, mint ételt. De élete végén is hálás volt az iskolamesternek, aki lehetõséget nyújtott neki a továbblépésre.[5]
Franck, amellett, hogy az elemi iskola nyolcvan tanulójának tanításával foglalatoskodott, sekrestyése és karmestere is volt a plébániatemplomnak, emellett rendszeresen gondoskodott új egyházzenei mûvekrõl a templom számára. Tekintélyes kéziratos kottagyûjteményt sikerült összevásárolnia, Haydnnak így lehetõsége nyílt megismerkednie a kortárs mesterek mûveivel.[5]
Emellett több hangszeren is megtanulhatott játszani ezekben az években: tanították vonósokon, csembalón, fafúvósokon és dobon is játszani, valamint az írás és olvasás tudományát is sikerült elsajátítania. Maga a zeneszerzõ miseéneklési gyakorlatait, illetve csembaló- és hegedûtanulmányait a hatodik életévére tette, ez alapján feltételezhetjük, hogy gyorsan haladt elõre tanulmányaiban. Ugyanakkor ma már az is világos, hogy nem volt autodidakta.[5]
1740-ben Johann Georg von Reutter látogatott Hainburgba. Reutter udvari zeneszerzõ és a bécsi Stephansdom karnagya volt, aki azt a megbízást kapta, hogy egészítse ki a dóm kórusának állományát. Hainburgban a plébános felhívta a figyelmét a szépen éneklõ Haydn-gyerekre. Ezt követõen Franckot és Josephet meghívták Anton J. Palmb plébános házába, ahol Reutter rövid vizsgáztatásnak vetette alá a fiút (megmutatta neki hogyan kell trilláznia, Haydnnak pedig utánoznia kellett), majd kijelentette, hogy magával viszi a gyermeket Bécsbe.[6]
Megígérte, hogy az osztrák fõvárosban maga fog gondoskodni új növendéke ellátásáról, és zenei képzést is biztosít számára, amennyiben ehhez a szülõk is hozzájárulnak. Haydn szüleinek természetesen nem volt ellenvetésük. A kis Joseph az utolsó hainburgi hónapokat megfeszített tanulással töltötte. Kidolgozott egy olyan énekgyakorlatot, amellyel egyedül is képes volt tökéletesíteni énektudását.[6]A székesegyház kóristája
Haydn összesen tíz évet töltött a Stephansdom kórusiskolájában, ezután hangja mutálni kezdett. Korai életrajzírói nem sokat tudtak errõl az idõszakról és mivel általában Haydn visszaemlékezéseire hagyatkoztak, valószínû, hogy maga a mester nem szívesen beszélt életének e szakaszáról. Saját elmondása szerint zeneelméletbõl mindössze két leckét kapott.[7] Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy igen jó mesterek tanították hegedülni, zongorázni és énekelni. A székesegyházban és császári udvarban egyaránt nagy sikerrel énekelte a kórus szoprán szólamát. Bár formális zeneelméleti képzésben valószínûleg nem részesült, de az énekórákat minden bizonnyal szolfézsgyakorlatokkal is kiegészítették, a csembalóoktatás pedig a számozott basszusra is kiterjedhetett. Ezzel szemben számos korabeli beszámoló és életrajz eltúlozta a tanulmányok hiányát.[2]
Reutter bátorította, hogy másolja le és variálja a székesegyházban énekelt motettákat és salvékat. Ez a gyakorlat már korán saját zeneszerzõi ötleteket ébresztett benne, amit aztán mestere kijavított. Bizonyos, hogy nem önszántából ismerte meg a azt a két tankönyvet, amelyek alapján tökéletesítette elméleti tudását. Az egyik Mattheson Der vollkomene Capellmeistere, a másik Fux Graudas ad Parnassuma volt. A Graudas általa birtokolt latin nyelvû példánya tele van bejegyzésekkel, ez arra enged következtetni, hogy Haydn igen alaposan áttanulmányozta Fux tankönyvét. Amikor késõbb zeneszerzést tanított, akkor is ebbõl a mûbõl indult ki, ahogy Mozart is. Ebbõl is látható, hogy teljesen nem hanyagolták el a kórusiskolában az elméleti oktatást, de valószínûleg nem fektettek rá túl nagy hangsúlyt.[2]A bécsi Szent István-dóm
Haydn ezekben az években kezdett el komponálni. Egy alkalommal Reutter rajtakapta, amint egy teljesen énekelhetetlen Salve Reginát írt tizenkét szólamban. Nevetve kérdezte tõle, hogy miért nem csak két szólamra komponált? A hasonló feljegyzések alapján lehet valószínûsíteni, hogy Haydnt zeneszerzésre nem igazán oktatták, ezért ebben a tekintetben önképzésre szorult.[8]
A templomi énekeseknek sok teendõje volt. Naponta kétszer énekeltek a misén és a litánián, ehhez járult még a közremûködésük temetések, körmenetek, ünnepségek, hangversenyek alkalmából, illetve a jezsuiták által rendezett latin nyelvû dráma elõadásokon. Reutter összeköttetéseinek köszönhetõen a dóm énekkarát gyakran meghívták az udvari kápolnával való együtt mûködésre is.[8]
Ez a sokirányú foglalkoztatottság nagyon hasznos volt a fiatal zeneszerzõ számára. Lehetõsége nyílt megismerkednie Fux, Caldara, Reutter és más, az osztrák fõvárosban akkoriban divatos szerzõk egyházi mûveivel, de sok világi zenét is hallhatott.[8]
Mária Terézia hamar kegyeibe fogadta a fiatal Haydnt, rendszerint nagyon meg volt elégedve énekesi teljesítményével. 1745-ben azonban Joseph helyzete a kórusiskolában fokozatosan romlott, ugyanis a negyvenes évek közepétõl egyre erõteljesebben kezdett mutálni a hangja. Ennek következtében a fontosabb szólamokat már egyre ritkábban bízták rá. Helyét szép lassan az öccse vette át a fiúkórusban.[8]
Mária Teréziának is feltûnt Haydn egyre rosszabb teljesítménye öccsével szemben, így lassan kiesett a kegyeibõl. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy hangja mutálása miatt már nem tudják sokáig alkalmazni a székesegyház énekeseként. Hegedûsnek persze beállíthatták volna a zenekarba, de Reutter túlságosan el volt foglalva a saját gondjaival, semhogy elõállt volna ezzel a megoldással.[8]
Furcsa mód azonban Haydn sem állt elõ semmilyen javaslattal vagy kéréssel. Sõt, állítólag egy gyerekes csínnyel õ maga intézte el, hogy kitegyék a kórusból: ollóval levágta egyik énekes társa copfjait. Reutter a fiú tenyerére mért botütésekkel akarta megbüntetni. A tizenhét éves Haydn ekkor kijelentette, hogy inkább elhagyja a konviktust, de nem engedi magát megalázni. Reutter biztosította róla, hogy ezután természetesen ki fogják tenni a templomból, de elõtte el kell szenvednie a rá mért büntetést. Ez meg is történt, majd 1749 novemberében, egyik napról a másikra, mindenfajta ajánlás vagy egyéb segítség nélkül az utcára tették a fiút.[8]A pályakezdés nehézségei
Miután Haydn kikerült a katedrális kórusából, még további tíz évig az osztrák császárvárosban maradt. Haydn több hangszeren is játszott, de ekkor még egyiknek sem volt igazán nagy mestere, az énekhangját már elveszítette, ezért ahhoz, hogy énekesként tudjon elhelyezkedni, tovább kellett volna képeznie magát, elsõ szerzeményei pedig a megfelelõ elméleti felkészültség hiánya miatt még csupán kísérletek voltak. Ezenkívül az öltözete is szegényes volt, és nem rendelkezett megfelelõ élettapasztalattal sem.[9]
Haydn ekkor tizenhét éves volt. Nyolc évig tengõdött, koplalt, és alkalmi munkából tartotta fent magát. Õ maga is elismerte, hogy nem volt egyetlen hangszernek sem a virtuóza, de jól játszott zongorán és hegedûn, és énekelni is jobban tudott az átlagnál, de úgy tûnt, ez is kevés volt.[10]
Szüleitõl nem remélhetett anyagi támogatást, azok éppen Franciska nevû lánytestvére hozományát gyûjtötték. Talán ha Haydn a papi pályát választja, még hajlandók lettek volna némi áldozathozatalra, de Joseph mindenképpen muzsikus akart lenni.[9]
A véletlen jött a zeneszerzõ segítségére, amikor egy nap összefutott az utcán Johann Michael Spanglernekkel, aki a Mihály-templom tenoristája volt, és jól ismerte Haydnt. Miután elmesélte, mi történt vele, Spanglernek megszánta a fiatalembert, és felajánlotta neki, hogy lakjon nála, amíg nem tud jobb megoldást kitalálni.[9]Nicola Antonio Porpora
A tenorista egy szegényes padlásszobát bérelt feleségével és újszülött kisfiával. Haydn minden tõle telhetõt megtett, hogy munkához jusson, mindenféle alkalmi munkát elvállalt: volt kottamásoló, zenemûveket dolgozott át, tanítványokat vállalt, mulatságokhoz tánczenéket komponált, és gyakran vett rész úgynevezett gassatim alkalmakon, azaz éjszakai utcai zenéléseken, szerenádokon is.[9]
Egy bizonyos Johann Wilhelm Buchholz csipkeverõ jóakaratából sikerült nagyobb összegre szert tennie, aki 150 forint kamatmentes kölcsönt biztosított neki. Valószínûleg a következõ évben (azaz 1750-ben) történt, hogy Haydn meglátogatta a Mariazellben lévõ bencés zarándoktemplomot. Állítólag egy maga komponálta egyházi mûvét is magával vitte, és kérte, hogy bemutathassa a templomban. Hogy pontosan melyik mûvérõl lehet szó, nem lehet biztosan tudni, de ez a zarándoklat mindenképpen maradandó élményt nyújtott a fiatal zeneszerzõnek, késõbb ugyanis a Missa Cellensist és a Mariazellermessét is a mariazelli emlékeire támaszkodva komponálta.[11]
1750 tavaszán beköltözött elsõ önálló bécsi lakhelyébe, egy Mihály-templom melletti kis padlásszobába. Itt mosolygott rá ismét a szerencse: ugyanabban a házban lakott Pietro Metastasio, a híres librettóíró is, aki ugyanannak a Marianne von Martineznek volt a nevelõje, akinek Haydn is adott ének- és zongoraleckéket. Ezért cserébe ingyen étkezést kapott a Martinez családnál. Itt ismerkedett meg személyesen Metastasióval, aki bemutatta az akkor már igencsak megöregedett Nicola Porporának, aki a velencei követ kedvesének adott énekleckéket. Az énekórák alatt azonban nem volt hajlandó õ szolgáltatni a zongorakíséretet, Metastasio ezért beajánlotta hozzá Haydnt, hogy vegye fel segédjének. A fiatal zeneszerzõ három hónapig volt Porpora inasa, és bár gyakran kapott dorgálást a mestertõl, késõbb hálásan emlékezett vissza inaskodása hónapjaira. Olykor egy bizonyos Hildburghausen hercegnél kellett zongorán kísérnie Porporát, olyan nagy mesterek jelenlétében, mint Gluck vagy Wagenseil. Az ilyen tekintélyek elismerõ szavai rendkívül nagy bátorítást jelentettek a pályakezdõ zeneszerzõ számára.[11]
Ezt az idõszakot nem könnyû évszámra és hónapra pontosan behatárolni. Marianne von Martinezt (aki egyébként maga is híres zenész és zeneszerzõ lett) Haydn 1751 vagy 1752-ben kezdhette tanítani, ez alapján feltehetõ, hogy Metastasióval töltött évei az 1751–1754 közötti idõszakra estek. Porpora 1752 végén, 1753 elején érkezhetett Drezdából Bécsbe, Haydn pedig már 1753 márciusában találkozhatott vele. Metastasiónak ugyanis ekkor jutott eszébe, hogy Porporával komponáltassa meg legújabb operaszövegkönyvét. Haydn 1756-ban komponált zenéjének mesterségbeli színvonalát ismerve, 1754 lehetett a legkésõbbi év, amikor Porporától lehetõsége nyílt elsajátítania a zeneszerzés alapjait, valamint az olasz nyelv és énekstílus ismeretét. Porpora késztethette õt arra, hogy módszeresen dolgozza fel Fux Gradus ad Parnassumát. Fux munkája mellett nagy hatást gyakorolt rá Carl Philipp Emanuel Bach kompozícióinak a megismerése is.[11]Az elsõ sikerek
Haydn az 1750-es évek elején került kapcsolatba Joseph Felix von Kurzcal, aki Kartnertortheater ismert komikusa és impresszáriója volt. Õ kérte fel, hogy komponáljon neki zenét a Der krumme Teufel címû vígjátékhoz.[12] A darabot az 1751–1752-es szezonban mutatták be, és a következõ évadban nagy sikerrel újították fel. A zeneszerzõnek nagy elõrelépést jelentett, hogy bemutatkozhatott a színház világában, és nyilván elsõ színpadi mûve sikere is hozzájárult ahhoz, hogy lassanként sikerült bejutnia a jómódú zenebarátok körébe.[13]
Zenetanárként eleinte havonta két forintot keresett, ez az 1750-es évek második felében 5 forintra emelkedett. Ennek köszönhetõen másik lakásba költözhetett. Nagy csapás volt számára, hogy mialatt a Seilerstattén lakott, egy alkalommal betörtek hozzá, és mindenét elvitték.[13]A fiatal Haydn
Óradíjának megemelkedése mintha társadalmi tekintélyén is javított volna. Ezt jelzi, hogy miután átnézte néhány zongoradarabjának kottáját, Maria Christine Thun grófnõ érdeklõdni kezdett Haydn iránt. Személyesen is találkozni akart vele, majd miután ez megtörtént, felkérte, hogy adjon neki zongora- és énekórákat. Így a zeneszerzõ pótolni tudta ellopott ingóságait.[13]
A Thun család egyébként Gluckkal, késõbb Mozarttal és Beethovennel is kapcsolatban állt, és valószínûleg a grófnõ ismertette meg Haydnt Karl Joseph von Fürnberg báróval, aki szenvedélyes zenebarát volt. A báró meghívta a fiatal zeneszerzõt Weinzierlben fekvõ kastélyába, s ezt követõen gyermekei zenemestereként alkalmazta. Haydn az õ megrendelésére írta elsõ vonósnégyesét.[13]
Haydn tanítványainak a száma látványosan megugrott, a tanítás mellett pedig számos egyéb kötelezettséget is magára vállalt: hegedûs volt az Irgalmasok templomában, Haugwitz gróf kápolnájában orgonán játszott, a Stephansdomban pedig ismét alkalmazták, mint tenoristát. 1759-ben von Fürnberg beajánlotta Karl Joseph Morizon (1717–1783) grófhoz, aki kamara-zeneszerzõként és zeneigazgatóként alkalmazta, évi kétszáz forint fizetéssel, ellátással és lakással. A telet szállásadójával Bécsben, a nyarat pedig Lukavicán töltötte. Itt írta meg a zeneszerzõ elsõ szimfóniáját.[14] Ezt megelõzõen és ezt követõen is számos Haydn kompozíció született a báró szolgálatában töltött idõ alatt: az elsõ szimfónia után még tizennégy darab ebben a mûfajban, több billentyûs szonáta, triók, divertimentók, versenymûvek, fúvós együttesekre írt partitúrák, és valószínûleg ekkor keletkezet az Op. 2-es gyûjtemény két vonósnégyese is.[15]
1760. november 26-án Haydn házasságot kötött Maria Anna Aloysia Apollonia Kellerrel, a házassági szerzõdést november 9-én keltezték. Maria Anna annak a Johann Peter Keller nevû parókakészítõnek volt a lánya, aki a zeneszerzõt többször is kisegítette, többek között alkalmazta zenetanárként is. Haydn korabeli életrajzírói szerint a zeneszerzõ elõször Maria Anna húgába, Theresébe szeretett bele, de õt vallásos szülei zárdába adták, ahol 1756-ban fogadalmat tett. Egyesek szerint Haydn erre az alkalomra komponálta E-dúr Salve Regináját és talán C-dúr orgonaversenyét. Hogy ezután pontosan miért vette el szerelme húgát, azt nem lehet pontosan tudni. Haydn személyes elmondása szerint házassága boldogtalan volt, és sem õ nem volt hû feleségéhez, sem az asszony õhozzá. A zeneszerzõ félrelépéseit egyébként azzal indokolta, hogy Maria Anna nem tudott teherbe esni.[12][15]Az Esterházy-udvar másodkarnagya
Anyagi nehézségei miatt Morizon gróf Haydn esküvõje után nem sokkal szélnek eresztette a zenészeit, és zeneigazgatójától is megvált. Haydn azonban nem maradt sokáig állás nélkül, ugyanis Esterházy Pál Antal herceg, a mûvészetek nagy pártfogója, amint hírét vette, hogy Morizon feloszlatta a zenekarát, elhatározta, hogy megszerzi magának az akkor már komoly hírnévnek örvendõ zeneszerzõt.[16]
A herceg udvari karmestere, Gregor Joseph Werner ekkor már nagyon idõs és beteges volt, zenei tájékozottsága pedig egyre konzervatívabbnak számított. Ez is közrejátszott abban, hogy a herceg hozzálátott zenei együttesének felfrissítéséhez. Haydnt nyilván Werner utódjának szánta, ezért eleinte másodkarmesterként alkalmazta. A szerzõdést 1761. május 1-jén írták alá, de a zeneszerzõ már az év elején megkezdhette mûködését az Esterházy-udvarnál. Ezt látszik alátámasztani, hogy az április elsején felvett zenészek szerzõdése tartalmazta, hogy nemcsak az elsõ, hanem a másodkarmesternek is engedelmességgel tartoznak, márpedig a poszt Haydn mûködése elõtt nem létezett a hercegi udvarban. Valószínûnek látszik az is, hogy az ekkor alkalmazott zenészek többségét már Haydn választotta ki.[17]Esterházy Miklós József portréja. Martin Knoller festménye
Szerzõdtetésének feltételeit korábban megalázónak gondolták a kutatók (Szabolcsi Bence Zenei lexikonában is arról olvashatunk, hogy „Haydn szolgálatba lépett a szó feudális értelmében, és lakáj módjára engedelmességgel tartozott a hercegnek”[12]), de ma az az általános vélekedés, miszerint a hercegi udvarral kötött szerzõdése lényegesen nem különbözött a hasonló célú, korabeli dokumentumoktól. A zeneszerzõ nem szolga, hanem hivatásos, belsõ alkalmazott volt, évi 400 forint fizetéssel, ehhez járultak még különbözõ természetbeni juttatások, valamint étkezés a tisztviselõk asztalánál. Az õ feladata lett a Camer-Musique alkalmazása. Ez magában foglalta a hangszeres zene mellett az egyházi vokális valamit a színpadi zenét is. A zenészek fölött teljhatalmat gyakorolt, nemcsak szakmai kérdésekben, hanem a magaviselet területén is. Beosztottjaival minden bizonnyal jól bánt, ezt támasztja alá, hogy többükkel személyes jó kapcsolatba került. Zenészei nem egyszer kérték meg, hogy legyen gyermekeik keresztapja.[17]
Összességében Haydn elégedett volt több évtizeden át az Esterházy-udvarban folytatott életével, soha nem keveredett komolyabb konfliktusba kenyéradóival, és elszigeteltségét éppúgy képes volt a maga javára fordítani, mint a saját zenekar és operatársulat nyújtotta elõnyöket. Egy alkalommal állítólag megjegyezte: „Nem akadt ott senki, aki összezavarjon, így kénytelen voltam eredeti lenni”.[18]
Alapjában véve három különféle mûködési területet bíztak Haydnra. Karmesterként naponta kellett a zenekarral és az énekesekkel próbákat tartania, valamint elõadásokat vezetnie, ezenkívül neki kellett megírnia zeneszerzõként az elõadandó mûvek nagy részét, végül hivatalnokként is helyt kellett állnia. Ebben a minõségében könyvtárosként, hangszertárosként és személyzeti fõnökként kellett tevékenykednie.[19]
Nem sokkal Haydn alkalmazása után Esterházy Pál Antal egészségügyi állapota rohamosan romolni kezdett, és a herceg 1762. március 18-án meghalt. Mivel nem volt gyermeke, öccse, Miklós vette át az örökségét. Õ még elõdénél is lelkesebb zenerajongó volt, aki a korábbinál is nagyobb terveket dédelgetett udvara felvirágoztatását illetõen. Ennek következtében Miklós herceg már életében megkapta a „der Prachtliebende” („Pompakedvelõ”) jelzõt.[20]
Az új herceg igen nagyra becsülte Haydnt és nagylelkûen is bánt vele: fizetését felemelte 200 forinttal, a barytontriók, valamint a sikeres operaprodukciók után külön aranydukáttal jutalmazta, amikor pedig a mester kismartoni háza két ízben is tûzvész martaléka lett (1768-ban és 1776-ban), saját költségén állította azt helyre. Zenei ízlése természetesen befolyással volt arra, hogy Haydn milyen zenei mûfajokat mûvelt.[20]
Az 1760-as évek elsõ felében a zeneszerzõ fõleg hangszeres zenét komponált, elsõsorban szimfóniákat, kizárólag a hercegi udvarban való elõadás céljából. Hogy pontosan miként zajlott a mester és zenekara napi munkája, azt nem lehet biztosan tudni. Egyes dokumentumok szerint minden nap meg kellett tudakolnia a hercegtõl, hogy aznap szüksége van-e zenei szolgálatra, de más dokumentumok arról számolnak be, hogy rendszeres akadémiát kellett tartania minden kedden és csütörtökön.[20]
1762–1765 között Miklós herceg Kismartonban tartózkodott. Haydn is itt élt feleségével, abban a házban, ahol a többi zenész is lakott. 1766-ban közbenjárásával szerzõdtették Haydn öccsét, Johann Evangelist, hivatalosan tenoristának, de inkább csak testvére jótékony támogatását élvezte.[20]Összezörrenések a hercegi udvarral
1765–1766 több szempontból is fordulópont volt a zeneszerzõ életében. A herceggel egy idõre megromlott a viszonya. 1765 szeptemberében a zenekar egyik fuvolása, Franz Sigl felgyújtott egy házat. Az Esterházy-levéltárból elõkerült levelek közül több is bizonyítja, hogy Haydn mindig kiállt zenészei mellett és megsegítette õket, ha szorult helyzetbe kerültek. Valószínûleg ezért ragasztották rá a Haydn papa becenevet.[21] Nem történt ez másképp Sigl esetében sem.A baryton
Ludwig Peter Rahier uradalmi ügyintézõ (akivel Haydnnak rendszeresen akadtak nézeteltérései) a zenész elbocsátását és börtönbe csukását javasolta. A herceg, miután tájékoztatták a történtekrõl, megszidta Haydnt, de a zeneszerzõ ügyesen védte meg magát. Sikerült elérnie, hogy ne zárják börtönbe Siglt, csak a zenekarból tegyék ki (késõbb egyébként újra alkalmazták).[22]
Georg Joseph Werner közben elkészítette végrendeletét, majd levelet írt Miklós hercegnek, amelyben azzal vádolta Haydnt, hogy elhanyagolja a kottatárat, az énekeseket, és a hangszereket sem tartja megfelelõen rendben. A herceg dorgáló levelet küldött másodkarmesterének, amelyben utasította, hogy több gondot fordítson a fent említettekre, és készítse el az udvar kottáinak és hangszereinek katalógusát. A levél záradékában még arra is felhívta a zeneszerzõ figyelmét, hogy az utóbbi idõben kevesebb gondot fordított a komponálásra. Ezért utasította, hogy buzgóbban lásson hozzá a zeneszerzéshez, különös tekintettel a barytonra írt darabokra.[22]
A baryton egy régi vonós hangszer, a viola da gambával tartozik egy családba, amelynek különlegessége, hogy segítségével a játékos önmagát kísérhette egy együttrezgõ húrsorozat pengetésével, miközben a szokásos módon vonóval játszott rajta. Pompakedvelõ Miklós kiváló barytonjátékos volt.[22]
Haydn ezután hozzáfogott a barytontriók sorozatgyártásához, és 1766. január 4-én három új darabot nyújtott át a hercegnek, aki nem volt hálátlan: 12 dukáttal jutalmazta meg, és további hat triót rendelt tõle. Még ez év õszén elkészült egy 24 mûvet tartalmazó kötettel is, és ezt még további két kötet követte 1768 júliusáig. A barytontriók komponálása ezután valamelyest visszaesett, de az 1770-es évek közepéig folyamatos maradt. Haydn összesen 126 triót írt barytonra, és még jó néhány vegyes darabot. A herceg meg lehetett elégedve a teljesítménnyel.[22] A több mint kétszáz, a herceg magánhasználatára készült darab többsége barytonra, csellóra és mélyhegedûre készült.[23]
A barytondarabok komponálása mellett másként is válaszolt kenyéradója dorgálásaira: elkezdte összeállítani mûveinek katalógusát, nyilván ezzel akarta megcáfolni állítólagos zeneszerzõi terméketlenségét. Ez a késõbb Entwurf-Katalognak nevezett dokumentum ma a legfontosabb támpontja a kutatóknak az 1770-es évek végéig komponált mûvekrõl és azok kronológiájáról.[22]Haydn Eszterházán (ma Fertõd)
1766-ban befejezõdtek az fertõdi Esterházy-kastély építési munkálatai. 1768-ban elkészült a színház, egy évvel késõbb pedig a Muzsikaház is (itt voltak elszállásolva a zenészek).[24] Miklós herceg ettõl kezdve szinte minden nyarat itt töltött, sõt, a nyári idõszakot egyre jobban igyekezett kitolni, hogy minél tovább idõzhessen a Versailles-i palota mintájára épített új rezidenciáján. Mivel a zenészek családja Kismartonban élt, ezért olykor nagyon nehezükre esett kivárni, amíg ismét visszatérhetnek a városba. 1772-ben például a herceg tíz hónaposra duzzasztotta fel a nyári tartózkodást. Haydnt ez késztette a Búcsú szimfónia megírására.[25]A fertõdi Esterházy-kastély
Az új rezidencián természetesen virágzó zenei életet kellett kiépíteni a herceg igényeinek a kielégítésére. 1766-ban Werner meghalt, és ezzel hivatalosan is Haydn lett az udvar elsõ karmestere, és persze jelentõs szerepet kellett betöltenie a fertõdi mûvészeti élet kialakításában. A mester nagy lendülettel látott munkához. Gondja volt rá, hogy a lehetõ legjobb énekeseket szerzõdtessék, akik olasz mestereknél tanultak. Rengeteg sokat ígérõ tehetséget gyûjtött maga köré, akik a kezei alatt magas színvonalú elõadómûvészekké fejlõdtek. Mivel a herceg még a császári udvarnál is jobban megfizette muzsikusait, így Haydnnak nem esett nehezére a legjobb zenészek alkalmazása.[25]
Eszterházán folyamatosan foglalkoztatták a zenészeket és az énekeseket. Hetente kétszer-háromszor operaelõadást és két hangversenyt rendeztek. Ezenkívül volt rendszeres kamarazenélés is a herceg magánlakosztályában, amiben magas rangú fõurak is részt vettek.[25]
Rendszeresen elõfordult, hogy egy magasabb rangú vendég fogadása alkalmából teljesen felfordult az udvar élete. Mária Terézia 1773-ban Eszterházán tett látogatása például különösen jeles eseménynek számított, amelyrõl még egy külön nyomtatott könyv is kimerítõ leírást adott. Haydn a hasonlóan magas rangú vendégek fogadása alkalmából komponálta operáit. A királynõ látogatása alkalmából például az Aki hûtlen, pórul jár címû dalmûvét adták elõ, valamint a Philemon és Baucis címû marionettoperát.[25]
Miklós herceg kifogástalan házigazda igyekezett lenni: 1775-ben például egy fõherceg látogatott a palotába, akinek a kedvéért megrendeztetett egy egész vásárt: mutatványos bódékkal, vásári kikiáltókkal, kuruzslókkal. A muzsikosoknak tehát sok dolga volt, a herceg pedig két kézzel szórta a pénzt, ha kedves szórakozásairól volt szó.[25] geiringer54-57
A fertõdi kastélyban 1766-tól rendezett operaelõadások idõvel az udvari zenei élet legfontosabb eseményei lettek. Eleinte Haydnnak csak a legfontosabb vendégek érkezésére kellett operákat komponálnia. 1768-ban La pestratrici címû mûvével felavatták az új operaházat is.[26]Fellépések Bécsben‎Christian Ludwig Seehas (1753–1802) portréja a zeneszerzõrõl
Mivel az udvar az 1770-as évek elején már legalább tíz hónapot töltött Eszterházán, Haydn eladta kismartoni házát. A rövid téli szezont ettõl kezdve inkább Bécsben töltötte. Rendszerint a herceg kíséretében utazott a császárvárosba, ahol 1770-ben elõadták von Sumerau báró bécsi házában Lo Speziale (A patikus) címû vígoperáját. De Bécsben zajlott le a Il ritorno di Tobia (Tóbiás visszatérése) címû oratóriumának elsõ két elõadása is, egy jótékonysági hangversenysorozat keretében. A hercegi udvarral kötött munkaszerzõdése alapján elvileg kizárólag az Esterházy udvar számára komponálhatott, és darabjait csakis a hercegi rezidenciákon rendezett elõadásokon mutathatta be, Pompakedvelõ Miklós úgy látszik, nem vette szigorúan ezt a kikötést. Ennek köszönhetõen Haydn mûvei hamar elterjedtek egész Ausztriában.[27]
A zeneszerzõ elsõ oratóriumának nagy sikere is közrejátszhatott abban, hogy a Das gelehrte Österreich címû kiadvány számára életrajzi vázlatot kértek Haydntól. Ma ez a dokumentum a legfontosabb forrása a mester fiatalságára és tanulóéveire vonatkozó eseményeknek.[27]
A sikerek ellenére a bécsi közönséget megosztotta Haydn zenéje. Egyesek kifogásolták, hogy operáiban keverte a komikus és a tragikus elemeket, és hogy általában a komikumra helyezett nagyobb hangsúlyt. A kritikusok véleménye szerint a zeneszerzõ nem ismerte az operakomponálás szabályait. Eleinte II. József is hasonló véleménnyel volt Haydnról. Egy alkalommal állítólag kijelentette, hogy Haydn zenéje számára nem jelent többet egy jó tréfánál. Az uralkodó hasonló kijelentései nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy Haydn nehezen tudott érvényesülni a császárvárosban.[27]
1776-ban állítólag Bécs számára komponálta a La vera Costanza (Az igazi állhatatosság) címû operáját, de a szóbeszéd szerint, ahogy betette a lábát a városba, hogy megkezdje a próbákat az énekesekkel, olyan intrikaáradat zúdult rá, hogy attól tartott, még a partitúra elkészítésekor tervezett személyzetet sem kapja meg. Végül maga döntött a visszalépésrõl, és átadta a helyét Pasquale Anfonssinak, aki ugyanazt a szövegkönyvet zenésítette meg. A Haydn operabemutatójára így csak három évvel késõbb került sor Eszterházán. A hasonló incidensek arra késztették, hogy belássa az Esterházy-udvarnál viselt tisztsége elõnyeit.[27]Haydn az operaimpresszárióHaydn az 1770-es években
A hosszúra nyúló eszterházi tartózkodások elsõdleges oka az lehetett, hogy Miklós herceg eredményesen szervezte újra a színházi életet. Szinte minden évben szabályos évadok keretein belül került sor a prózai és a zenés színházi elõadásokra, és egy külön kis színházépületben marionettoperákat is játszották. Eleinte a prózai elõadások domináltak, de a nyolcvanas évek végére fordult a kocka.[28] 1776-ban állandó operatársulat létesült Eszterházán, amely egészen 1790-ig, Miklós herceg haláláig mûködött. Ennek következtében látványosan megemelkedett az operaelõadások száma, ami új kötelezettségeket rótt Haydnra.[29]
A zeneszerzõ eleinte rendszeresen komponált új operákat a herceg számára. 1768-ban, az operaház megnyitására írta a Lo speziale (A patikus) címû vígoperáját, ezt követte a következõ évben a Le pescatrici, amit 1770-ben a herceg unokahúgának esküvõjén adtak elõ. Ez volt az új kastély elsõ nyilvános operaelõadása, meghívott arisztokrata vendégek elõtt. Három évvel késõbb készült el a L'infedeltà delusa (Aki hûtlen, pórul jár), amit Esterházy Pál Antal özvegyének névnapján mutatták be. Ugyanebben az évben, Mária Terézia látogatása alkalmából került színre a Philémon és Baucis, valamint a L'incontro improvviso (A váratlan találkozás).[29]
1779-ben az operaház nagy része leégett, ez azonban nem akadályozta meg Miklós herceget abban, hogy még a tûzvész napján operaelõadást rendeztessen a sebtében átalakított marionettszínházban. Haydn legújabb, L’isola disabitata (A lakatlan sziget) címû operájának bemutatóját szintén megtartották a kitûzött idõpontban, december 6-án. A tûzesetben egyébként a zeneszerzõ három marionettoperájának a kézirata is megsemmisült (Dido, Vom abgebrannten, Die betrafte Rachbegierde).[30]
Az újjáépített operaházat La fedelta premiata (A hûség jutalma) címû operájával nyitották meg 1781. február 25-én. A mester két utolsó Eszterházy-operája az Orlando paladino (Orlando lovag) és az Armida volt. Az elõzõ bemutatója 1782-ben, az utóbbié 1784-ben zajlott le. Haydn ezt követõen felhagyott az operakomponálással a hercegi udvar számára, nem lehet tudni miért. Megírt színpadi mûveire nagyon büszke volt, ráadásul pont abban az idõszakban állt le az operakomponálással, amikor a zenés színpadi elõadások száma látványosan megemelkedett az udvarban. Rejtély, hogy ennek ellenére Miklós herceg miért adott engedélyt udvari zeneszerzõjének az operakomponálással való felhagyásra.[30]
Természetesen egy idõ után Haydn nem lett volna képes egymaga biztosítani az elõadáshoz szükséges darabokat, akkor sem, ha hetente komponált volna új operákat. Ennek következtében más szerzõk operáit is színre vitte Eszterházán, jelentõsen hozzájárulva ezzel az európai operajátszás színvonalának emelkedéséhez.[31]
Az általa kialakított repertoár központjában az opera buffa állt. 1776–1790 között Cimarosa darabjait játszották a leggyakrabban. 1783 és 1790 között például tizenkét Cimarosa-operát mutattak be Eszterházán, valóságos kis Cimarosa kultuszt alakítva ki hazánkban.[32] Cimarosa mellett kedveltek voltak Paisiello darabjai is, valamint Anfossi, Sarti operái, és természetesen Haydn darabjai is mûsoron maradtak.[30]Szovjet bélyeg 1959-bõl, Haydn arcképével
Amint eldõlt, hogy egy opera elõadásra fog kerülni, Haydnnak kellett gondoskodni a szükséges zenei változtatások elvégzésérõl, a szólamok másolásáról, neki kellett levezényelnie a próbákat, és szinte valamennyi elõadást õ vezényelte el. Emellett a nyolcvanas évek elejéig elvárták tõle, hogy idõrõl idõre újabb operákkal álljon elõ.[30]
Az egyes operák átalakítására elsõsorban azért volt szükség, mert az itáliai operaházakhoz képest az Esterházy színház csak közepes méretûnek számított, így legfeljebb húsz zenész tudott fellépni egyszerre az elõadásokon, klarinét, trombita és üstdob pedig nem állt rendelkezésre. E megszorítások mentén az egyes darabokat újra kellett hangszerelni. Haydn emellett szívesen gazdagította az egyes operák zenekari hangzását is: általában fontos szerephez juttatta a másodhegedûst valamint a brácsát, illetve többször elõfordult, hogy fúvós hangszereket alkalmazott ott, ahol az eredeti partitúra csak vonósokat írt elõ. Mivel kórus nem állt rendelkezésére, a kórusrészleteket rendszeresen ki kellett húznia. Ezenkívül gyakran elõfordult, hogy jelentõs rövidítéseket hajtott végre, illetve egyes részletek formáját is teljesen átszabta, ha nem találta azt megfelelõnek. Szokása volt ezenkívül, hogy a lassú részek tempóját megváltoztatta, illetve az énekszólamok technikailag nehezen kivitelezhetõ részeit egyszerûsítette, vagy az esetek többségében kihúzta.[33]
Hogy ezeket a rövidítéseket, átírásokat Haydn a saját szakállára végezte el, vagy a herceg ízléséhez akarta velük szabni az operákat, nem lehet tudni. Persze az is elõfordult, hogy egyes darabokat minden változtatás nélkül állított színpadra. Ezek közé tartozott többek között Paisiello A sevillai borbélya is.[33]
Összességében elmondható, hogy Haydn valószínûleg a korabeli Európa egyik legjobban felszerelt színházának állt az élén. A színház fénykorában huszonöt énekes állt a rendelkezésére, az adminisztrációról és a személyzetrõl nem is beszélve. A zenekar húsz hivatásos zenészbõl állt, a nem itáliai operaházak közül egyedül a Covent Garden érhetett a társulat nyomába. 1790-ig, vagyis Pompakedvelõ Miklós haláláig, több mint száz opera hangzott el Eszterházán, az elõadások száma pedig meghaladta az ezret.[34]Szerelmi kapcsolata Polzelli énekesnõvel
Miklós herceg 1779-ben fogadta szolgálatába a Polzelli házaspárt, Antoniót és Luigiát. A férfi hegedûs volt, míg felesége mezzoszoprán énekesnõ. Hamarosan kiderült azonban, hogy egyikük sem üti meg a hercegi udvar többi zenészének és énekesének színvonalát. A hegedûs tüdõbajos volt, ezért gyakran nem tudta ellátni feladatát, míg felesége Haydn alapos énekórái dacára is csak másodrangú szerepek eléneklésére volt képes. A házaspár csekély fizetést kapott, hivatalosan 1780-ig szólt a szerzõdésük, de mivel hamar világos lett, hogy nem képesek megfelelni az elvárásoknak, már korábban közölték velük, hogy szolgálataikra nem tartanak igényt.[35]
Ennek ellenére mégsem bocsátották el õket, még akkor sem, amikor már Antonio neve nem is szerepelt az udvari zenészek listáján, mert annyira elhatalmasodott rajta a tüdõbaj, hogy egyáltalán nem tudta teljesíteni kötelezettségeit. A fennmaradt dokumentumokból világosan kiderül, hogy a herceg Haydn kívánságát teljesítette, amikor nem adta ki a házaspár útját. Az udvari zeneszerzõnek és karmesternek ugyanis viszonya volt Lugiával, és ez valószínûleg nyílt titok volt. Így Miklós herceg is tisztában lehetett vele, hogy alkalmaznia kell az énekesnõt, ha Haydn kedvében akar járni.[35]
Luigia tizenkilenc éves volt, amikor Eszterházára került egy nála jóval idõsebb férj oldalán. Házassága boldogtalan volt, akárcsak Haydné, ezért a zeneszerzõnek nem esett nehezére megértenie a fiatal nõ helyzetét. Valószínûleg ez keltette fel az érdeklõdését az olasz hölgy iránt, aztán szép lassan bele is szeretett. Viszonyukról valószínûleg a felesége, sõt Antonio Polzelli is tudott.[35]
Érdekes, hogy semmi dokumentum nem maradt fent, ami Haydn szenvedélyes, erõs érzelmeit, ragaszkodását bizonyítaná Luigia iránt. A kutatók nem bukkantak rá a Luigiának írt levelekre, valószínûleg nem leveleztek egymással. Csak miután 1791-bem elhagyták a hercegi udvart, akkor indult meg közöttük a levelezés. Az énekesnõ 1783-ban világra hozta második gyermekét, akit Antoniónak kereszteltek. Luigia meg volt róla gyõzõdve, hogy a gyermek apja Haydn, de a zeneszerzõ nem mutatta semmit jelét annak, hogy ezt õ is így gondolja. Mindenesetre jó kapcsolatot ápolt Antonióval, sõt annak Bolognában született bátyjával is. Egészen haláláig levelezett velük, és segítette õket, ahogyan anyjukat is.[35]Barátsága Mozarttal
Haydn 1783-ban vagy 1784-ben találkozhatott elõször Mozarttal. Nem lehet tudni, hogy pontosan milyen alkalommal futottak össze Bécsben, elképzelhetõ, hogy a Tóbiás egyik elõadásán, vagy Mozart valamelyik akadémiáján, esetleg egy kvartett összejövetel során. Michael Kelly késõbbi visszaemlékezése szerint 1784-ben Stephen Stroce kvartettjében játszott együtt elõször Haydn, Mozart, Vanhal és Dittersdorf, ezek szerint a két mester itt ismerkedhetett meg egymással. Egyes kutatók Stroce visszaemlékezését azonban nem tekintik feltétlenül hitelesnek.[36]Joseph Lange befejezetlen képe Mozartról
Mozart a következõ év januárjában tette közzé Haydnnak ajánlott hat vonósnégyesét „kedves barátom Haydn és más jó barátaim” ajánlással, majd február 12-én megjelentette az utolsó három Haydn-kvarttett is. E darabok elõadása alkalmával tette azt a megjegyzést az anekdota szerint Haydn Leopold Mozartnak, hogy az õ fiánál nagyobb zeneszerzõt sem személyesen, sem hírbõl nem ismer. Az 1789–1790-es években Mozart elhívta Haydnt a Così fan tutte próbáira, Haydn pedig vonósnégyes-összejöveteleket szervezett, amelyeken Mozart bizonyíthatóan részt vett.[36]
A két zeneszerzõ barátságáról sokat vitáztak a kutatók. A korai életrajzok nem mentesek egyfajta szentimentális túlzástól, amikor kettõjük viszonyát jellemzik. Ezeket a megállapításokat jó néhány modern életrajz is átvette. Ma több kutató is szkeptikusan szemléli Haydn és Mozart barátságát. Õk azt hangsúlyozzák, hogy a fennmaradt adatok alapján mindössze az valószínûsíthetõ, hogy 1784–1785, illetve 1789–1790 telén rendszeres kapcsolatban voltak egymással: együtt zenéltek és Haydn látogatta a Cosi fan tutte próbáit. Azt azonban a szkeptikusok is elismerik, hogy a két mûvész kölcsönösen becsülte egymás munkásságát. Mindketten a másikhoz mérték magukat, és az 1780-as évektõl nem ismertek el más jelentékeny zenei hatást, csak amit egymásra gyakoroltak.[36]
A korszakban szokatlan volt, hogy egy zeneszerzõ egy másik zeneszerzõ kollégájának, és nem valami híres mecénásnak vagy patrónusának ajánlotta mûveinek gyûjteményét. Bár egyes cinikus kutatók több esetben próbáltak rámutatni, hogy Mozart megpróbált támogatóra találni, de nem járt sikerrel, és végül ezért ajánlotta a kvartetteket kedves barátjának. Több korabeli anekdota maradt fent, amely szerint Mozart megvédte Haydnt a bécsi körök intrikáitól. Egy 1787-es levélben (aminek hitelessége egyébként vitatott) Haydn arról írt Franz Rott impresszáriónak Prágába, hogy tart a nagy Mozarttal való összehasonlítástól, legalábbis a színpadi zene területén.[36]
Mikor 1792-ben Haydn értesült Mozart haláláról, saját elmondása szerint teljesen magán kívül volt, majd felajánlotta, hogy ingyen hajlandó tanítványának fogadni Mozart Karl nevû fiát. Egy alkalommal pedig kijelentette, hogy Mozart jelentõsen felülmúlta zenei teljesítményével. Figyelemre méltó, hogy érzései mennyire mentesek voltak a féltékenységrõl, és a termékenységére egyáltalán nem voltak hatással, sõt zenei önbecsülésének sem ártottak, kivétel talán az opera mûfaját.[36] Haydn mûvészete Mozart zenéjének a megismerése után sokkal átfogóbb és kifejezõbb lett, Mozart pedig a szerkezeti felépítés dolgában tanult sokat Haydntól.[37]Haydn növekvõ hírneve
Miközben a külvilágtól sok tekintetben elzártan mûködött Eszterházán, Haydn egyre nagyobb nemzetközi hírnévnek örvendett. Külföldi ismertségének egyik elsõ dokumentuma Don Zhomas de Yriarte 1779 írt La Musica (A zene) címû költeménye, amelynek záró sorai arról beszélnek, hogy Madridban a zeneszerzõ mûveit játsszák, és a dicsõség zöld koszorúját már elnyerte. Két év múlva III. Károly spanyol király egy gyémántokkal kirakott, arany tubákos szelencét küldött ajándékba a zeneszerzõnek. A spanyol követség titkárát bízták meg, hogy Bécsbõl utazzon Eszterházára, adja át Haydnnak az ajándékot, és fejezze ki a spanyol király mûvészete iránt tanúsított csodálatát.[38]
Luigi Boccherini ekkor Madridban mûködött, mint Don Louis infáns udvari komponistája. Mûvészetére olyan nagy hatást gyakorolt Haydn stílusa, hogy sokan csak „Haydn feleségének” csúfolták. Ez is bizonyítja, hogy a spanyol fõvárosban mekkora hírneve volt a zeneszerzõnek. Egy spanyol templom rendelte meg tõle következõ oratóriumát is, amely a Die sieben Worte des Erlösers am Kreuze (A megváltó hét szava a keresztfán) címet viseli.[38]
Spanyolország mellett Franciaországban is nagy népszerûségnek örvendett Haydn muzsikája. 1781-ben a párizsi Concert Spirituel igazgatója, Le Gros, egy rendkívül hízelgõ levelet küldött a zeneköltõnek, melyben engedélyt kért tõle két mûve párizsi megjelentetéséhez. Három évvel késõbb a Concert de la Loge Olympique elnevezésû zenész társulat hat szimfóniát rendelt a mestertõl, ennek a felkérésnek a hatására születtek meg az úgynevezett „párizsi szimfóniák” (No. 82–87.). A darabok nagy sikert arattak, ennek következtében d’Ogny gróf, a társulat egyik igazgatója, további három szimfóniát rendelt tõle.[38]II. Frigyes Vilmos porosz király
Haydn franciaországi hírnevét támasztja alá az az anekdota is, mely szerint mikor kitudódott, hogy Adalbert Gyrowetz néhány mûve Párizsban Haydn neve alatt forgott közkézen, egyesek azt üzenték neki, hogy csak becsületére válhat, ha munkáját Haydn szimfóniájának tekintik. Dokumentálható tény, hogy ebben az idõben a párizsi zenemûkiadók egy sor, olyan Haydn neve alatt megjelent szimfóniát publikáltak, amik valójában nem az õ mûvei voltak.[38]
Haydn ebben az idõszakban alapozta meg angliai kapcsolatait is. William Forster hegedûkészítõ mester, a bécsi angol követ támogatását kérte ahhoz, hogy újonnan alapított kiadóvállalata részére Haydn-mûveket kaphasson. A zeneszerzõ ebbe beleegyezett, és Forster hat év alatt 129 mûvét adta ki, amik után tekintélyes tiszteletdíjjal jutalmazta a mestert. Ezután a Longman és a Broderip cég is megkereste a zeneszerzõt mûveinek kiadása érdekében. 1783-ban Londonban megkezdõdött a Professional Concert elõadásai, és Lord Abington angol mecénás szerette volna megnyerni Haydnt a hangversenyek vezetésére, de a mester kitért a meghívás elõl. Nem akart felmondani az Eszterházy-udvarban, és tisztában volt vele, hogy a herceg nem engedi el egy ilyen hosszú útra.[38]
Ennek következtében elsõ angliai útjára csak késõbb került sor, de addig is állandó kapcsolatban maradt a brit zenebarátokkal. 1789-ben egy angol kiadó, John Bland személyesen is felkereste Eszterházán. Új mûvek kiadási jogát szerette volna megszerezni, ezenkívül rá akarta beszélni a mestert az angliai utazásra. Utóbbi célját nem érte el, de sikerült megszereznie Haydn két új mûvének is a kiadási jogát.[38]
Haydn Itáliában is nagy hírnévre tett szert. A modenai filharmóniai társaság a tagjai közé választotta, még 1780-ban, IV. Ferdinánd nápolyi király pedig 1786-tól kezdõdõen nagy számú zenemûvet rendelt tõle tekerõlantra (ezen a hangszeren az uralkodó is játszott). De a zeneszerzõt más uralkodók is felkeresték. II. Frigyes Vilmos porosz király (aki egyébként kiváló csellista volt), a párizsi szimfóniák partitúrájának elküldéséért viszonzásul egy gyémánttal díszített gyûrûvel ajándékozta meg. Amikor 1782-ben Bécsben járt, Marija Fjodorovna orosz nagyhercegnõ is felkereste a mestert, és zeneórákat vett tõle, 1802-ben pedig egy nagy értékû gyûrûvel ajándékozta meg a zeneköltõt, legújabb dalaiért cserébe.[38]
Bécsben az Astaria kiadóvállalat tett sokat Haydn mûveinek terjesztéséért. 1779-tõl volt szorosabb a kapcsolat a kiadó és a zeneszerzõ között. Eleinte szinte kivétel nélkül kalózkiadványok formájában terjedtek a mester zenemûveinek partitúrái, de ettõl kezdve mûvei hiteles, a szerzõ által jóváhagyott formában jelentek meg nyomtatásban.[39] 1782-ben volt egy kisebb összezörrenés a kiadó vállalattal, de mivel a kiadó tisztában volt vele, hogy mekkora hasznot hajt neki a zeneszerzõ, így végül engedett.[40]
A bécsi udvari körök azonban továbbra is elutasító magatartást tanúsítottak iránta, ennek ellenére egyre több tisztelõje és barátja akadt a császárvárosban is. Ekkoriban nyert tért a bécsi zenei életben a köznemesség és a gazdag középosztály, elsõsorban az õk támogatták Haydnt is.[38]
A zeneszerzõ ekkor került közelebbi ismeretségbe Peter Leopold von Genzigerrel, aki többek között Eszterházy Miklós kezelõorvosa is volt. Felesége, Maria Anna von Genzinger (1750–1793) jó zongorista és énekesnõ volt, s vasárnaponként zenei összejöveteleket tartottak lakásukban. Maria Anna 1789 júniusában küldte el Haydnnak egy általa készített zongoramû egyik lassú tételét. Haydn hamar és dicsérõ hangon válaszolt. Ettõl kezdve a mester valószínûleg gyakran részt vett a házaspár vasárnapi zenélésein.[41]
Hogy pontosan milyen természetû kapcsolat fûzte a zeneszerzõt Maria Annához nem lehet biztosan tudni. Az tény, hogy érzelmileg közeli kapcsolatba kerültek egymáshoz, ezt egyértelmûen elárulják egymásnak írt leveleik, de hogy szerelmi kapcsolatba is bonyolódtak-e, azt nem lehet tudni. 1790-ben zongoraszonátát írt az asszonynak, és ezzel kapcsolatban tanácsokat is egy új fortepiano vásárlására vonatkozóan. Szintén ebben az évben látta el Maria Anna Joseph nevû lányát tanácsokkal az Ariadné Naxosban címû kantátája elõadását illetõen.[41]Londoni utazás
1790. február 25-én meghalt Mária Erzsébet, Miklós herceg felesége. Szeptember 29-én a felesége halála miatt teljesen összeomlott Miklós herceg is távozott az élõk sorából. Fia, aki apja örököseként az új herceg lett, nem osztotta apja lelkesedését a mûvészetek iránt, így a zenekart és az operatársulatot is feloszlatta. Csak néhány muzsikost tartott meg szolgálatában, többek között Haydnt is, akikre az egyházi zene ellátáshoz szüksége volt. A zeneszerzõ új státusa annyira formálissá vált, hogy nem adott többé tartalmat zeneszerzõi munkájának.[42][43]
Haydnt ez nem érintette kellemetlenül. A meghalt herceg évi 1000 forint nyugdíjat hagyományozott rá, ezt Antal herceg 400 forinttal megemelte. A nyugdíjemelést azzal a feltétellel hajtotta végre, hogy Haydn továbbra is az Esterházy-udvar szolgálatában marad. Emellett azonban tejes szabadságot engedett neki: a zeneszerzõ akkor és oda utazott, ahova és amikor csak kedve tartotta. Haydn nyilván menekülésszerû gesztus tett, amikor ezután minden ingóságát hátrahagyva Bécsben bérelt magának lakást.[42]
Többen ajánlottak neki állást. Grassalkovics gróf, a néhai Eszterházy Miklós veje, meghívta Pozsonyba, hogy álljon ottani zenekara élére, majd IV. Ferdinánd nápolyi király hívta meg udvarába, és természetesen ismét megpróbálták Angliába csábítani. Peter Salomon, német származású, Londonban mûködõ hegedûmûvész ajánlott fel neki egy londoni állást. Mivel az angol fõvárosban elsõsorban hangszeres mûveivel kellett volna a közönség elé lépnie, az angliai ajánlatot fogadta el, ami mellesleg igen elõnyös volt.[42]
Salomon elõször is 300 font biztos fizetséget ígért Haydnnak hat új szimfónia megkomponálásáért, valamint további 200 fontot azok kiadásáért, 300 fontot egy új operáért, 200 fontot kisebb, általa vezényelt mûvekért, valamint 200 fontnyi kezességet vállalt fel egy jutalomjáték-hangversenyért. Elõlegként Salomon 5000 forintot helyezett letétbe a zeneszerzõnek a bécsi Fries bankházban.[42]
Amint elterjedt Eszterházy Miklós herceg halálhíre, Salomon rögtön Bécsbe utazott, és alig negyedévvel a herceg halála után sikerült rávennie Haydnt, hogy elinduljon vele London felé. Mivel a hegedûs minél hamarabb el akarta kezdeni hangversenysorozatának elõkészületeit, ezért az indulást úgy siettette, ahogy csak tudta.[42]
1790. december 15-én hagyták el Bécset. Münchenen, Wallersteinen, majd Bonnon át Calais-ba utaztak, ahonnan 1791 újév napján keltek át Dover városába. London ekkoriban Európa egyik legnagyobb és gazdaságilag leggyorsabban fejlõdõ városa volt. Haydn Salomonnal közös házban szállt meg, és kapott egy külön dolgozószobát Broadwood zenemûboltjában, de mivel meglehetõsen zajos volt a környék, késõbb inkább London egyik elõvárosába tette át székhelyét. Haydn nagy lelkesedéssel vetette bele magát a társasági életbe, és ez elvonta a figyelmét a komponálástól. Egyik levelében arról írt, hogy mindenki meg akart vele ismerkedni, és ha akarná, minden napra lenne egy meghívása. Emellett több magas rangú család is zongoraleckéket akart tõle venni, s közülük többet a tanítványául fogadott.[44]
Haydn hamar meghívást kapott a királyi udvar egyik báljára, valamint nem sokkal ezután egy, a walesi herceg (a késõbbi IV. György király) által rendezett hangversenyre is. A herceg lelkes amatõr muzsikus volt, késõbb Haydn egyik legjelentõsebb pártfogójává lépett elõ. 1795. február 1-jén III. György és felesége részvételével estélyt rendeztek, amelyen minden elhangzott zenemû Haydn munkája volt, és amelyen maga zeneszerzõ is játszott és énekelt. Ezt további királyi meghívások követték még februárban és áprilisban.[44]
A zeneszerzõ elsõ, februártól májusig tartó évada magában foglalt két hangversenysorozatot, operaelõadásokat minden kedden és szombaton, valamint régizene elõadásokat szerdánként. A hangversenyek jellegzetes mûsorterve általában szimfóniákból, áriákból, duettekbõl és szonátákból állt. Különösen ösztönzõek lehettek Haydn számára a Westminster-apátságban rendezett hatalmas kórushangversenyek, valószínûleg az itt hallott Händel-oratóriumok ihlették Haydn Teremtését.[44]
Haydnt megdöbbentették London méretei. Több feljegyzése is arról tanúskodik, hogy élénken érdeklõdött a város statisztikai adatai iránt. Londonnal kapcsolatos benyomásait egyébként elég részletesen ismerik a kutatók, ugyanis a zeneszerzõ szorgalmasan készítette feljegyzéseit angliai élményeirõl az úgynevezett „Londoni füzet”-ben.[45] Mivel több bécsi ismerõse is megfordult az angol fõvárosban, így magányosnak sem érezte magát. Adalbert Gyrowitz is még Bécsbõl ismerte a mestert, akárcsak Gertrude Elisabeth Mara énekesnõ, de összefutott Jan Ladislav Du¹ìk cseh zongoristával is, aki saját hangszerét adta neki kölcsön, amikor Haydn átköltözött elõvárosi lakásába. London egyik legünnepeltebb zongoristája is az a Muzio Clementi volt, akit a zeneszerzõ már 1782-ben megismert az osztrák fõvárosban.[46]
A trónörökös pártfogásának hála, Haydn sikeres társadalmi életet élt, de úgy tûnik, hogy eleinte nyilvános fellépéseinek útjában számos akadály állt, de végül a Salomon által rendezett koncertek hatalmas sikereket arattak. Ez megnövelte önbizalmát. A londoni diadalok nagy újdonságot jelenthettek egy olyan zeneszerzõ számára, akinek mûveit azelõtt magánhangversenyeken, rendkívül szûk kör elõtt adták elõ. A nagy közönségsiker új mûvek komponálására ösztönözte. Haydn Londonban elsõsorban hangszeres zenét írt, többek között a 12 darabból álló „londoni szimfóniákat”, amelynek utolsó hat darabját második angliai útja során írta meg.[46] Az 1791–1795 között írt darabok szép summái voltak a zeneszerzõ szimfonikus életmûvének. Ezekben a mûvekben fejlesztette tökélyre a minimális zenei anyagból történõ organikus építkezést.[43]
1791 júniusában az Oxfordi Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki a zeneszerzõt, aki ez alkalomból komponálta 92., „oxfordi” szimfóniáját. A mûvet az esemény keretein belül rendezett három hangverseny közül a másodikon mutatták be.[46] Az „Oxfrodi szimfónia” egyébként nem volt új mû, Haydn még Eszterházán komponálta.[47]A filozófus lelke
Haydn még a Salomonnal kötött szerzõdés értelmében megkomponálta Sir John Gallini számára utolsó operáját, a Filozófus lelkét, amely az Orpheusz-mítosz elég sajátos feldolgozása volt. Még 1783-ban leégett a King’s Theatre on the Haymarket, amelynek újjáépítésére a walesi herceg megbízásából került sor. Az új színház impresszáriója, az egykor neves balett-táncos Gallini lett, aki azt szerette volna, ha az új színház méltó társa lenne a Londonban mûködõ másik operaháznak. Ezért is kérte fel Haydnt, hogy komponáljon operát a színháznak, a neves, európai hírû mester munkája minden bizonnyal az új operára irányította volna a közvélemény figyelmét.[48]
Közben azonban kitört a herceg és a király közti rivalizálás, amely hátráltatta a munkálatokat és egyben az opera bemutatását, amelyet eredetileg 1791. május 3-án játszottak volna elõször. III. György ugyanis visszavonta Gallini engedélyét.[48] Ebben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a király támogatását élvezõ Pantheon operatársulat mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a King’s Theatre-ba rendezett operaelõadásokat. Azt hangoztatták, hogy nincs szükség Londonban két azonos jellegû operaházra.[49]
Haydnt a darab egyik próbáján lepték meg az udvari tisztviselõk, akik felszólították, hogy fejezze be a bemutató elõkészületeit. Gallininek bele kellett törõdnie, hogy csak táncelõadásokat és egyéb zenei produkciókat rendezhet új színházában, de operát nem vihet színre. Haydn elõre megkapta a tiszteletdíját, így nem érintette kellemetlenül az eset, és Gallini sem ment tönkre, amiért megvonták tõle operajátszási engedélyét.[49]
A Filozófus lelke így félbemaradt. Elmaradt a szövegkönyv megjelentetése is, sõt a cím sem igazán tisztázott. A Berlinben õrzött autográf kéziraton L’Animon del filosofo cím megjelölés található, de a késõbbi források csak Orfeusz és Euridiké címen emlegetik a darabot, aminek az õsbemutatója csak 1951-ben valósult meg Firenzében.[50]Az utolsó londoni hónapok
Esterházy Antal az év végén Haydn azonnali hazatérést követelte, egy alkalmi opera megkomponálása céljából. De a zeneszerzõ ekkor már aláírt egy, a következõ évre vonatkozó szerzõdést Salomonnal, ezért nem tett eleget kérésének. Nem tehetett mást, mint várta a herceg elbocsátó levelét, ami nem érkezett meg. Antal herceg tisztában volt alkalmazottja tekintélyével és hírnevével, így nem akarta egykönnyen elengedni.[
Kedvencek közé jelölték :

Hozzászólások : Andrew Dravek 2013.05.15. 18:50:15 Ezt jelöld kedvencnek:. http://rockerek.hu/zenekarok/Joseph%20Haydn (Mert ezt valamiért nem lehet, nem értem mi történhetett!) :/ Andrew Dravek 2013.05.15. 14:52:56 Itt bővebben is olvashatsz róla, az oldal valamiért megrövidíti a szöveget! :/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Joseph_Haydn

Hozzászólok : Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!