Hexperos

	vokál, billennyűk, programozás :	Alessandra Santovito
	vokál, billentyűk :	Roberto Del Vecchio

A Hexperos egy olasz csapat, és 2004-ben alakultak. A felállás ének, furulya, gitár, bõgõ, billentyûk, sípok és hegedû. Mint ebbõl is sejthetõ, nem a brutalitás hívei; zenéjük neoklasszikus elemekkel gazdagított gothic-ként írható le. Eddig viszonylag kevés lemezt hallottam ebbõl a mûfajból, és úgy tûnik számomra, hogy a Hexperos a jobbak közül való. Az együttes tagjai régi zenei múlttal rendelkeznek, számos jazz és klasszikus zenekarban fordultak már meg, Alessandra énekesnõ pedig a Gothica zenekar egyik alapítója volt. Hatásaikként két számomra ismeretlen hegedûmûvészt (Domenico Mancinit és Alessandro Pensát) neveznek meg, az egyetlen általam ismert zenekar pedig, amelyhez hasonlítják magukat, az Arcana. Tényleg van némi hasonlóság, de az Arcana sötétebb, változatosabb és – szerintem – izgalmasabb, jobb zenét játszik.Lassú, csöndes, relaxálós muzsika ez. Nem tudom elképzelni, hogy bárkinek is ez lesz majd a kedvenc zenemûve, mint ahogy azt sem, hogy képes lenne gyûlölni a zenekart. A mintegy háromnegyed óra különösebb meglepetések nélkül csordogál végig, nagyszerû háttérzenét szolgáltatva pl. a számítógépes munkák elvégzésére. A zenei alapokat az akusztikus gitárok és a billentyû szolgáltatják, amit Alessandra Santovito énekesnõ kicsit operás, kellemes, bár nem igazán egyedi hangja egészít ki. A hegedûk egy kis klasszikus elemet is visznek a zenébe, és az összképnek adnak némi mediterrán hangulatot. A zenekar azt állítja, hogy kelta hatásaik is vannak – ebbõl én bevallom, semmit sem hallok. Az album hangulatáról nehéz lenne bármit is mondani. Kétségtelenül nem vidám, de igazán sötétnek sem nevezném. A „belenyugvó" lenne ide a legjobb kifejezés, béke és nyugalom árad a dalokból.Gyengeségként fõleg a változatosság hiányát tudnám említeni, eléggé egyformák a számok, és egyik sem emelkedik ki igazán. Kivétel ez alól a kilences Ritual, amely címéhez hûen csakugyan monoton, transz-szerû hatást ér el törzsi dobjával, valamint a zenekar Ave Maria feldolgozása, amelyet nagyon szépen adnak elõ a saját stílusukban. Nem tudom, kinek is ajánljam teljes szívbõl a lemezt. Szerintem nem túl izgalmas, de kellemesnek tényleg kellemes. Nagyon jó lehet azokra a pillanatokra, amikor valaki megfárad a sok metáltól. Aki szereti a gothic/neoklasszikus zenéket, nem hiszem, hogy csalódni fog benne, de összességében az eredmény nem lett valami érdekfeszítõ.

Albumok :

The Garden Of Hesperides (2007)
	1.	Walking Roots
	2.	Hesperos
	3.	The Garden Of The Hesperides
	4.	The Magnificence Of The Night
	5.	Rime Glitters In The Sun
	6.	The Warm Whisper Of The Wind
	7.	Artemisia
	8.	The Call Of The Ibis
	9.	Ritual
	10.	Loto Nero
	11.	Nana
	12.	Winter Rhymes
	13.	Ave Maria
	14.	Walking Roots 2

Kedvencek közé jelölték :

Darth Vader, VihreäTaivas

[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

0.0045 s