Hosszas kihagyás után, 2008. szeptemberében ugrottam neki ismét... zeneszeretõ barátok vagyunk. Munkahelyen beszélgettünk (doki és steve), mennyire szeretjük a zenét, mennyire szeretjük játszani. Jó dolog volna zenélni. No, jó! Dobfelszerelést az utcára nem veszek! Haza lehetetlen... - ennyi idõs fejjel, az ember már tekintettel van az õt körülvevõkre is. Próbaterem kellene (hajajj)... az nem olcsó. Hosszú hónapok teltek el, míg sikerült elszánni magunkat a lépésre. Finanszíroztassuk... Legyen! Ennyivel helybenhagytuk. Napok múlva lett próbatermünk, mert a zenét sokan szeretik. Köszönet vezérigazgatónknak: Tõke László Úrnak! Napok múlva dobfelszerelést vásároltam, és 8 év után újra dobolok! Lázas szervezkedés követte, és összállt a banda is.