Abbath ráunt a Motörhead slágerek éneklésére a Bömbers élén, és úgy döntött, hogy visszatér a norvég black metal élvonalába egy egészen új projekttel, az I-al. A főblekker be is gyűjtött maga mellé egy tapasztalt veteránokból álló elit kommandót. Az általam oly nagyra tartott King pengeti a bőgőt, a gitárért Ice Dale a felelős az Enslaved-ből, a ritmust pedig az addig építőmunkásként dolgozó ex-Immortal dobos Armagedda üti, a jellegzetesen értelmetlen, ám hangzatos szövegeket pedig szintén az Immortal-os múltú Demonaz írta.Húú, micsoda csapat! Ráadásul nem is egy sima black metal album kiadását tervezték, hanem mint azt a cím is sugallja, megpróbálták vegyíteni a tradicionális Immortal hangzást a jó öreg rock ’n’ roll-al. Lássuk mire jutottak!A nyitó Storm I Ride-ban ez a stílusvegyítés jól sikerült. Bulizós nóta némi mocskos, kocsmai beütéssel, de ugyanakkor tele van a norvég black metal hangzásvilágának legkifinomultabb dallamaival is. A szólókban is ugyanígy visszatükröződik ez a két világ. A Warriors nem áll olyan feszesen a két világ között, mint a Storm I Ride, hanem már átbillen az Immortal világába. Sok rock ’n’ roll elem van ebben a nótában is, de itt inkább egy lassú black metal nótáról van csak szó. A Between Two Worlds megint egy tempósabb szám, de itt már semmit sem érzek az Immortal hangulatán kívül. Igaz, nem a Horgh féle szélvész sebességű csapkodás megy, de a Sons Of Northern Darkness se végig darálásból állt. A Batallions riffelése engem a One By One-ra emlékeztetett, bár a gyorsasága ennek a nótának is csak egy középtempóig megy fel. A Beyond The Dark Waves-t idéző elpengetésekkel nyit a Mountains, és itt nem csak a kezdés, hanem az egész szám hasonlít az Immortal-os elődre. Azt hiszem felesleges folytatni az összehasonlítgatást, hisz egy-két egyedibb részen kívül az egész album egy új átirata a Sons Of Northern Darkness albumnak, csak a dobtémákat cserélték ki, és a gitárriffek közé beleraktak néhány igen szép szólót. Erre a legjobb példa a limitált számú kiadványon található Bridges OF Fire. Na itt aztán mindent eljátszik Ice Dale a húrokon, amit csak lehet: reszelés, arpeggiok, legatok, nyújtások és még sorolhatnám. Ahogy a bookletet nézegettem, kiderült hogy itt mindent csak Abbath és Demonaz alkotott, úgyhogy nem értem minek kellett egyáltalán bevenni a többi black metal királyt. Ahogy én King-et ismerem a munkássága alapján biztos lettek volna építő jellegű ötletei erre az albumra is, hisz ő sem csak a fekete fémekhez ért, és ugyanez igaz Ice Dale-re is.Így hát végezetül azt kell mondjam, hogy én kicsit többet vártam ettől szupercsapattól. Akik ki voltak éhezve valami Immortal szerű norvég csodára, azok biztosan imádni fogják az I-t, de akik valami nagyon extrém és változatos albumot vártak, azok nem találják meg a számításukat.Forrás: Headbanger

OutlawHero, Athea Jynx, Moles, Dendrit, ThomasGeorgsson, Nikole, asteroth, Hoth, Andreas, Massacrschmitt, Barbar, Ethelion, Obsidian, ghalghalu, NecroBrush, Déér, Tartarus, Amon, Ifota, Khainor, FrankFrenky, Insect, Hellbull, zsombi666, Angelfrost, NecroPhil, Kratos, wiglafSS, wanderer01, Janus, mental case, Fjörgyn