Johnny Cash logo
Johnny Cash 1932-ben született az Arkansas állambeli Kingslandben, egy szigorú és szegény baptista gyapotültetvényes család negyedik gyermekeként. Gyermekkorának egyik legmeghatározóbb alakja az édesanyja volt, általa kedvelte meg a zenét és különösen a gospelt. (Évtizedekkel késõbb ki is adott egy tradícionális gospel dalokat tartalmazó lemezt My Mother's Hymn Book címmel.) Édesanyja és egy iskolatársa tanította meg az elsõ akkordokra. Születésekor a J.R. nevet kapta, mivel a szülei nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a neve. Csak késõbb változtatta meg, mivel a hadsereg nem fogadott el csak kezdõbetûket, így lett John R. Cash.1935-ben Dyess Colonyba költöztek, ahol átélték a Mississippi 1937-es áradását. Ezt örökítette meg az 1959-es Five Feet High And Rising címû dalában.1944-ben kapta elsõ saját gitárját. Ebben az évben tragédia sújtotta a családot, amikor az egyik fiú, Jack, egy körfûrész okozta balesetben életét vesztette. Ettõl a szörnyû emléktõl a fiatalabb John sokáig nem tudott szabadulni. A tragédia hatására kezdi el írni a dalokat, verseket. 1945-ben egy énektanárhoz küldik, aki megkéri ne tegyen mást csak õrizze meg természetes szép hangját. Apja ebben az idõben egy Dixie(Delta) nevû country zenekart vezet. A következõ évben munkát vállal. Farmeroknak hordott vizet.1950-ben fejezte be a középiskolát és elõször egy detroiti karosszériaüzemben kezdett dolgozni. Ezt követõen az Evadale margaringyárba került, ahol a mûhelyeket, és az óriási konténereket kellett tisztán tartania. Ez év júliusában négyéves szolgálatra jelentkezett a légierõhöz, és a Nyugat-Németországban lévõ Landsberg Légi Bázisra került, itt alakította meg elsõ együttesét Landsberg Barbarians néven.1954-ben mint õrmester szerelt le, hazatérte után röviddel feleségül vette a San Antonió-i születésû Vivian Libertót és Memphisbe költöztek, ahol elektromos cikkek eladásával foglalkozott. Esténként a rádióbemondók iskolájába járt. Memphisben találkozott Luther Perkinsszel (elektromos gitár) és Marshall Granttel (basszusgitár), akikkel ingyen lépett fel a KWEM rádióban.A katonaság alatt minden nap írt Vivian Liberto-nak, akit 1954-ben el is vett feleségül.Cash úgy gondolta, hogy megpróbál a Sun Records stúdióval leszerzõdni. Az elsõ meghallgatás alkalmával gospel dalokat adtak elõ, amelyek nem igazán nyerték meg a tulajdonos, Sam Phillips tetszését. Phillips azt tanácsolta nekik, hogy menjenek haza és „vétkezzenek, majd jöjjenek vissza olyan dalokkal amit el tud adni”. Végül is Cash a 'Cry, Cry, Cry' címû dalával nyerte meg Phillipset. 1955-ben ki is adták a Hey Porter és a Cry Cry Cry címû dalokat, amelyek nagy sikereket értek el a listákon.Itt találják ki a Johnny nevet neki. Elsõ jövedelme 2.41 dollár volt.Következõ felvétele a Folsom Prison Blues .I Walk the Line' címû dalt 2 milló példányban adták el.Ez lett az életét bemutató film eredeti címe is.Az elõbbi ötödik, utóbbi elsõ helyezést ért el a country top listán. 1957-ben elsõként adott ki LP lemezt, a Sun Records történetében. Ekkorra már õ volt a stúdió legtöbb lemezt eladó sztárja, ám mégis úgy érezte, hogy nem foglalkoznak vele (Sam Phillips ekkor már Jerry Lee Lewis útját egyengette, ráadásul nem engedte, hogy Cash gospel albumot készítsen), így elfogadta a Columbia Records ajánlatát.1960-ban volt elsõ börtönfellépése, majd ahogy karrierje kezdett felfelé ívelni, egyre többet ivott alkoholt és rászokott az amfetaminra. Egy ideig egy lakásban élt Waylon Jenningsszel, késõbbi barátjával, aki maga is amphetaminfüggõ volt.Habár függõsége nyilvánvaló volt, sok barátja nem vett róla tudomást. Függõsége ellenére sikeres maradt, s a Ring of Fire címû dallal elsõ helyezést ért el a country listákon. Eredetileg a dal June Carter és Merle Kilgore tollából származik, s elõször a Carter's Sisters énekelte el. A dal Carter személyes problémáiról szól, arról hogyan próbálta eltitkolni Johnhoz fûzõdõ szerelmét (mindketten házasok voltak) és hogy miként akarta Cash-t megszabadítani „ördögi körétõl”, az italtól és az amfetamintól.Egy alkalommal, 1965 júniusában leégette a Los Padres Nemzeti Park felét, mivel kigyulladt a traktorja. Mikor megkérdezték, hogy õ tette-e csak annyit válaszolt, hogy nem õ, hanem a traktorja a hibás.Habár igyekezett fenntartani a róla kialakult „törvényen kívüli” (outlaw) imázst, õ maga soha nem ült börtönben, habár kisebb kihágások miatt egy-egy éjszakára rács mögé dugták. A legemlékezetesebb eset az volt, amikor El Paso-ban elkapták a rendõrök (1966). Tablettákat csempészett be az országba Mexikóból. Ám mivel ezek a tabletták akkor nem voltak illegálisak, a bíróság ítélete felfügesztett büntetés és 125 ezer dollár bírság volt.Egy autóbalesetet követõ gyógyszer-túladagolásba majdnem belehal, az izgatószerek miatt emlékezetkiesései vannak.A következõ évben is letartóztatták Starkville-ben, mivel belopózott egy kertbe virágot szedni. Ezt az emléket örökítette meg a Strakville City Jail címû dalban.Dr. Nat Winston kezeléseinek, de nem kevésbé June Carter állhatatos emberi-mûvészi gondoskodásának hatására a hatvanas évek végére sikerült helyreállítani egészségét.Amíg John Nyugat Németországban állomásozott 1951-ben, egyik este megnézte az ' Inside the walls of Folsom Prison' címû filmet, amely hatására írta meg a nagy sikerû 'Folsom Prison Blues' címû dalt.Az 1960-es évek végén John elkezdett börtönökben fellépni.1968-ban megnõsül ismét és a londoni koncert után elveszi June Cartert. 5 gyereket neveltek 4 lányt és egy fiút: Rosanna, Kathleen, Cindy, Tara és John Carter Cash.Ekkor készült a két legendás album az 'At Folsom Prison – 1968' és az ' At San Quentin – 1969'. Az ' At Folsom Prison' albumról a Folsom Prison Blues, az 'At San Quentin'-rõl pedig az ' A Boy Named Sue' címû dal lett nagy siker. Elõbbi elsõ helyezést ért el a country hit listán és másodikat a pop hit listán.Az eredeti felvételeket megvágták, mivel John néhány helyen igen szabadszájú volt, ám a modern CD-n kiadott változat az eredeti vágatlan anyagot tartalmazza, így hosszabb is mint az eredeti.A Folsom és San Quentin börtönök mellett John 1972-ben a Svéd Österaker börtönben is fellépett. 1973-ban adták ki az 'At Österaker' címû albumot. A felvétel ezért érdekes mert a dalok közötti szünetekben hallani lehet ahogy John svédül beszél az elítéltekhez.Miután az 1970 évek elején John leszokott a kábítószerekrõl, újra felfedezte a keresztény vallást, s egy Nashville-hez közel esõ templomba járt rendszeresen.1971-ben megjelenik a The Man In Black címû lemeze, ahol a címadó dalban kifejti hogy Õ addig lép fel feketében koncertjein amígcsak háborúk sanyargatják a világot és vannak olyan emberek akik nyomorognak.John az 1970 évek végére "találta ki önmagát". Rendszerint feketében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépõruha teljesen ellentétes volt azzal amit az akkori country "sztárok" viseltek. Õk ugyanis csillogó, feltûnõ színekben léptek fel (rhinstone stlye)Kezdetben Cash és zenészei azért viseltek feketét, mert ez volt az egyetlen olyan szín, amelyik mindenki ruhatárában megtalálható volt. Igaz, pályája elején viselt színes ruhákat, ám önéletrajzi írásában elmeséli, hogy szeretett feketét viselni a mindennapokban is.Cash a hatvanas évek végén szerzõdést kötött az ABC televízós társasággal, és elindította saját mûsorát, a "The Johnny Cash show" néven.1971-ben készítettek dokumentum filmet Izraelben 'Gospel Road ' címmel.1972. március 16-án Grammy Díjat kapott az ' If I were a carpenter ' (Tim Hardin Bobby Darin ) címû dalért a legjobb country elõadó katagóriában.Olyan hírességek szerepeltek nála mint a Statler Brothers, Bob Dylan, Neil Young és Kris Kristofferson, Roy Orbison, Judy Collins. A show végül 1972-ben megszûnt, mert a producer és a rendezõ olyan változtatásokat szeretett volna, amikbe Cash nem egyezett bele.John több duetett énekelt Dylannel, pl. One Too Many Morning, és Dylan, Nasville Sklyine címû country albumán is közremûködött. John a hatvanas évek végén barátkozott össze Dylan-nel aki szomszédja volt Woodstock-ban.Sajnos a hetvenes évek közepére Cash népszerûsége visszaesett, bár az 1975-ben kiadott elsõ önéletrajzi írása amely a 'Man in Black' címre hallgat 1,3 millió példányban kelt el. (Második önéletrajzi írása 1997-ben jelent meg 'Cash: The Autobiography' címmel) Ekkor készült el, barátja Billy Graham segítségével Jézus életérõl szóló filmje mely a 'The Gospel Road' címet kapta.John-t elõször 1970-ben hívták meg a Fehér Ház-ba. Ekkor Nixon volt az elnök, s az õ kérése az volt, hogy Cash játsszon el neki 2 dalt, mégpedig a 'Okie from Muskogee' ( mely elítéli az alkohol- és drogfogyasztást) és a 'Walfare Cadillac'-et. John visszautasította mindkettõt s helyette a ' The Ballad of Ira Hayes' dalt adta elõ. ( Ira Hayes, egy amerikai háborús hõs akivel rosszul bántak visszatérése után, aki egyébként a híres 'Raising the Flag on Iwo Jima' címû képen is látható)John egyébként jó barátságban volt az összes késõbbi elnökkel. Bár az utolsó két elnökben, Bill Clintonban és George W. Bushban nem igazán bízott. Közelebbi barátságba talán Jimmy Carterrel került. Ezek a barátságok nem a politikáról szóltak, mivel John-t nem igazán érdekelte a politka. Inkább arról volt szó, hogy kedvelte és nagyra tartotta ezeket az embereket.A nyolcvanas évektõl már csak ritkán vállal börtönben fellépéseket, kétévente továbbra is készíti Columbia sorlemezeit. Változatlanul aktívan koncertezik az egész világon. Budapesten 1983-ban lépett fel a Sportcsarnokban. 1986-ban nagy megrázkódtatás éri: a Columbia Records közel harminc év után szerzõdést bont vele. Egy ideig nem találja helyét. A Mercury Records keresi meg, és itt öt albumot készít(Ekkor jelennek meg elsõ CD-i). 1987-ben Lengyelországban ad egy koncertet a Sopoty zenevárosban.(Ez az utolsó kelet-európai koncert).1989-ben szívrohamot kap, egy hétig kómába esik, felépül, de egy évig nem vállal semmilyen fellépést. 1994-ben Rick Rubin keresi meg, és utolsó kiadójához, az American Recordings-hez szerzõdik, Rick Rubin kérésére.Itt négy album készül, mind a négy unplugged jellegû, együttese nélkül énekel már.Az American I. album kapja a legnagyobb reklámot: a dalokkal fellép Németországban, Angliában, Ausztráliában és az 1994-es woodstocki, glastonbury fesztiválon, és számos amerikai talkshow-ban. A Deila's Gone c. számból videoklip készül.1999-ben megtámadja a Parkinson-kór. 2001-ben ismét kórházba kerül keringési zavarokkal. Közben készül az utolsó American CD. 2003 májusában felesége June szívrohamban meghal. Innentõl már csak árnyéka önmagának. Az egyre elhatalmasadó betegsége miatt már beszélni is alig tud. Végül 2003 szeptemberében követi feleségét.Egész America gyászolja. Nixon-tól kezdve George Bush-ig szinte minden elnöktõl kapott valamilyen állami kitüntetést. A temetésen több százan vesznek részt, köztük olyanok mint: Sheryl Crow, Bono, és az egykori Tennessee Three tagok. Nashville-i, Hendersonville-beli házukból múzeumot alakítanak ki. Egyik utolsó interjújában így nyilatkozott:"Nagyon szép életem volt, de nem adom fel, harcolok a betegségem ellen amíg lehet.Nem félek a haláltól."Rick Rubin bejelenti, hogy 1994-tõl haláláig felénekelt kiadatlan felvételeit hamarosan megjelenteti.Házából múzeumot készültek csinálni ,de az kigyulladt és leégett.

Kedvencek közé jelölték : 93
Árva zenekar profil
Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!


Valid HTML 4.0 Valid CSS

 0.0068 s