A heavy-beat egyik korai képviselõje 1963-ban kezdte bontogatni szárnyait Ravens néven, mint a Davies testvérek és Quaife triója, majd 64-ben Avory érkezésével felvették a Kinks nevet. A zenekar elsõ két sikere: a You Really Got Me és az All Day And All Of The Night alapján a heavy metal elõdei közé sorolják õket. A beatkorszak egyik legnépszerûbb zenekara, amely ha nem is jutott fel a Beatles vagy a Rollig Stones magasságába, de évrõl évre 5-6 számmal képviseltette magát az élvonalban. Ray Davies szerzõi képességeit gyakran hasonlították a Lennon-McCartney szerzõpároséhoz, s a Kinks sikereit, valamint több mint 40 éves sikeres pályafutásukat látva, ennek van is alapja.A banda Little Richard egyik dalával, a Long Tall Sally címû szerzeménnyel debütált, de a kislemez gyenge eladási mutatókat produkált. Viszont harmadik daluk a You Really Got Me Angliában listavezetõ lett, amit elõsegített fellépésük az angol TV-mûsorban a Ready Steady Go-ban. A következõ két évben Ray Davies meglepõen eredeti dalszerzõvé nõtte ki magát, a csapat számai pedig sorra felkerültek a sikerlisták legjobbjai közé. 1965-ben újra a listák élére álltak , a Tired Of Waiting For You-val. A Dedicated Follower Of Fashion remek szatíra a nárcisztikus Carnaby Streetrõl ( a 60-as években népszerû divatipari központ), a Sunny Afternoon (szintén listavezetõ Angliában) pamflet a kapitalizmusról, a Dead End Street pedig a szegénység balladája. Kezdeti albumaikon rendre megtalálhatóak az R&B standard számai és eredeti anyagok Daviestõl. A Face To Face és a Something Else azonban Davies kísérlete az angol karakter újrafogalmazására, amit higgadtan, sziporkázó szellemességgel tesz meg. Egyik legnagyszerûbb dala az egyszerû, de érzelmes és mégis erõpróbának szánt Waterloo Sunset, a Something Else utolsó felvétele. A szám éppencsak lecsúszott a dobogó legfelsõ fokáról, akárcsak a lágy refrénû Autumn Almanac. 1968-ra a Kinks népszerûsége hanyatlásnak indult Angliában, bár a kritikusok továbbra is pozitívan értékelték õket. Két remek konceptalbum, The Kinks Are The Village Green Preservation Society és az Arthur (Or The Decline And Fall Of The British Empire) érthetetlen módon eladhatatlan maradt, annak ellenére, hogy Davies legkiválóbb dalai közül több is szerepel a korongokon. (Jellemzõ, hogy a két lemez 2004-es újrakiadását viszont elkapkodták a vásárlók.)1969-ben Quaife kilépett, helyét John Dalton vette át, amit azonnal követett az angol listákra felkerült Lola, a lenyûgözõ mese a transzvesztitákról - ez hozta meg a Kinks számára az áttörést az Államokban is, ahol a dal bekerült a Top 10-be. A következõ album a Lola Versus Powerman & The MoneyGoRound, Part One is sikeres lett az USA-ban, amit hatalmas turnékkal koronáztak meg, miközben Angliában csak ritkán léptek fel, habár mûködésük központja és stúdiójuk, a Konk Londonban maradt. 1971-ben egy új szerzõdést kötöttek az RCA kiadóval és kibõvültek egy rézfúvos szekcióval.A country jellegû Muswell Hillbillies után gyengébben futott a szekér - Ray drog és házassági problémákkal küszködött, a koncerteken egy kiégett és motiváció nélküli Davies szerepelt. A 70-es évek elején átlagos, túlzottan ambiciózus koncept albumok jelentették Davies fõ tevékenységét, 1976-ban pedig Dalton kiszállt, amikor a banda együttmûködése az RCA-val véget ért. Az Aristával kötött új szerzõdés meghozta az ismételt felemelkedést: a Sleepwalker és a Misfits kiváló, sikeres albumok lettek.A Kinks idejének nagyrészét továbbra is a nagy létszámú közönség elött tartott amerikai fellépések kötötték le, a brit új hullám befogadta õket és számos punk banda vallotta, hogy a Kinks komoly hatást gyakorolt rájuk. A Jam és a Pretenders Davies 60-as évekre emlékeztetõ stílusában készített dalszövegeket, majd 1983-ban a Kinks váratlanul ismét megjelent az angol listákon, a Come Dancing címû számmal. 1990-ben beiktatták õket a Rock 'N' Roll Nagyjai Csarnokába - negyedik angol együttesként.Ennek ellenére a Kinks nem halott együttes, továbbra is jelentetnek meg albumokat és sikeresen turnéznak a nagyvilágban. Annyi azonban bizonyos, hogy Ray Davies a Kinks égisze alatt, mint a jelenkor egyik legérzékenyebb és legtermékenyebb dalszerzõje tette le névjegyét.




Ray Davies, a Kinks frontembere nemrégiben megerõsítette, hogy elképzelhetõ a legendás zenekar feltámasztása, legfrissebb interjújában pedig azt is elárulta: már elkezdte írni az új dalokat a készülõ korongra. Bár a munkálatok egyelõre kezdeti fázisban tartanak, Davies szerint a lehetõ legtöbb vendégzenésszel szeretne együtt dolgozni, így Johnny Borrellel a Razorlightból, a Snow Patrollal és Chuck Berryvel. "Elkezdtem a számok megírását, de még túl korai lenne arról nyilatkozni, hogy milyenek lesznek az új dalok. Szeretnék a korszellemnek megfelelõ, minõségi szerzeményeket írni. Azt is szeretném, ha a korábbiaknál kollaboratívabb lenne a lemez. Jó lenne közösen csinálni valamit Johnny Borrell-lel, ezen kívül új zenekarokat is akarunk felfedezni, és megnyerni magunknak, olyanokat is, amelyeknek még szerzõdésük sincs. Kíváncsi vagyok, hová vezetnek az ötletek, mindenesetre érdekes lehet a Snow Patrolt és Chuck Berryt egy lemezen hallani" - fogalmazott Davies.

IvánIvanovics, kenyercore89, pittyem