Mirzadeh

	ének/gitár :	Mirox
	gitár :	Shagul
	keyboards :	Exitus
	basszusgitár :	Lues
	dobok :	Fafner

Megint egy északi dallamos black banda, kifestett fejek, stb. Mit is mondhatnék... És mindennek tetejébe még csak nem is szar, amit csinál az öt finn fiatalember, csak meg sem tudom számolni, hány ilyen kaliberû zenekar játszott már tök hasonló muzsikát, tehát az egyediség hiánya rögtön felróható a számlájukra, de legyünk optimisták.A Mirzadeh még valamikor 2000-ben alakult a fagyos Finnországban, de azóta sem sikerült komolyabb hírnévre szert tenniük, amit az imént taglaltak rovására írnék, valamint köszönhetõ ez a színtér iszonyatos zsúfoltságának is. A bandának az elmúlt hat évben három demoja, és egy nagylemeze (Ancient Rites-2003) jelent meg a jelenleg tárgyalton kívül.Amit elõször lecsekkoltam a CD-vel kapcsolatban, az az, hogy a borító rettentõen faszán néz ki. Feltételezem, hogy magát Loviatar-t ábrázolja a kép csupa kékkel és szürkével megfestve, csak izzó szemei és belsõje kapott sárgás színt, hogy kitûnjön a környezetébõl. Loviatar, a szenvedés, a fájdalom istennõje egyébként a legendák szerint Baal szolgálója, akit remélhetõleg nem kell különösebben bemutatni a sötét zenék híveinek. Egyedüli bökkenõ a borító kapcsán, hogy a booklet nem tartalmazza a dalszövegeket, de hát üsse kõ. A honlapon szintén nem találtam rájuk történõ utalást, viszont saját bevallásuk szerint a szövegeik a pogányság és mondavilág témáit járják körül. Amennyit sikerült kihámoznom Mirox károgós énekébõl, ezt az állítást nagyjából helytállónak találom.Az album egy majd’ két perces nyomasztó intro után a Precious Death címû számmal kezdõdik, ami határozottan érdekes szerzemény, az elején kapásból a Finntroll ugrott be, de aztán ez a hasonlóság hamar megszûnik, hogy átadja helyét az oly’ jó ismert északi szimfonikus, szintiorientált black metalnak, ami aztán végig jellemzi az anyagot. Ez nem hinném, hogy különösebb magyarázatra szorulna. Egyébként egyáltalán nem rossz, amit a Mirzadeh csinál, helyenként pedig kifejezetten jónak mondanám, különösen a lemez vége felé található Melancholy nyerte el tetszésemet szépséges, de mégsem nyálas dallamaival, a rögtön utána következõ instrumentális levezetést pedig nagyon eltalálták.Mindent összevetve, a The Creatures Of Loviatar a maga mûfajában megállja a helyét. Nem mondanám, hogy a jövõ nagy reménysége, de azért így is magasabb pontszámot érdemelnek a középkategóriánál. Északmániás metalfejek, figyelem!
Kedvencek közé jelölték :

Eyes6990, kobarod, Leen666, Nikole, Metaller_Eszter, Annalie, Astrear, Psichosocial, Wöri, Darth Vader, Rocksex, carnage91, Kyra Autumn, Fragaria X Ananassa Borderline, Khainor, _Petra_, Kira Spring, Rob RoTTen

[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

0.0044 s