A "Museo Rosenbach" 1971-ben alakult Inaugurazione del Museo Rosenbach néven két zenekar, a "La Quinta Strada" és az "Il Sistema" tagjaiból. Ezek a zenekarok többek között Jimi Hendrix, The Kinks, The Animals, Steppenwolf, Otis Redding és Wilson Pickett feldolgozásokat játszottak.
Nevüket olyan bandák ihlették, mint a "Premiata Forneria Marconi" és a "Banco del Mutuo Soccorso". Arra gondoltak, ha elnevezheti magát egy zenekar pékségrõl vagy bankról, akkor miért ne lehetne múzeumról is. A német író Otto Rosenbach elött tisztelegve lett nevük "Museo Rosenbach"
1973-ban kiadták a "Zarahustra" címû lemezüket, melyen az egyik legizgalmassabb zene hallható, amit progresszív rock cimke alatt valaha megjelentettek. Pit Corradi hihetetlenül izgalmas billentyûs játéka, Stefano Galifi jellegzetes orgánuma adja elsõsorban a zenekar egyéni hangzását.
A lemez teljes kereskedelmi kudarc lett. Ennek oka elsõsorban az lehetett, hogy a borítón látható arckollázsban Mussolini mellszobra is felfedezhetõ, az album címét pedig Friedrich Nietzsche híres mûve ihlette. Ennek következtében a zenekart tévesen és igazságtalanul fasizmussal vádolták meg. Ez a vád azért is nevetséges volt, hisz a kiadó, akinél a lemez kijött nyiltan a baloldalhoz volt köthetõ. Ezután adtak néhány koncertet, majd még abban az évben feloszlottak.
A 90-es évek elején a Mellow Records kiadott két lemezt is archív felvételekbõl, felmerült a lehetõsége egy esetleges visszatérésnek, mely csak 2000-ben realizálódott az "Exit" címû anyaggal. Az alapító tagok közül csak Alberto Moreno és Giancarlo Golzi maradtak.
2002-ben szerepelnek egy projectben, a finn Colussus magazin javaslatára megszületik a "Kalevala" rockzenei változata "Kalevale, Musea" címmel. Ennek a mûnek a "Flower of Revenge" címû tételét adja elõ a zenekar.