A kultikus tisztelet övezte seattle-i power metal zenekar,a Sanctuary romjain alakult a Nevermore 1991-ben. A Sanctuary feloszlása után együtt maradt tagok, Warrel Dane (ének), Jeff Loomis (gitár) és Jim Sheppard (basszusgitár) alapították meg a zenekart. Késõbb csatlakozott Van Williams dobos,akinek érkezésével kiteljesedhetett a banda kreatív energiája. Ezt az energiát préselték lemezre az 1995-ös,egyszerûen Nevermore címre keresztelt bemutatkozó lemezen. (Itt még a dalok felét egy Mark Arrington nevû arc dobolta fel.) Az akkoriban csúcsra járatott grunge mozgalom ellenére a zenekar kitartott a hangulatváltásokban gazdag,zeneileg a thrashben gyökerezõ komplex,technikás metalja mellett. Warrel jellegzetes,azonnal felismerhetõ hangja,és kitekert énekdallamai mellett a zene fõ ismertetjõjegye Jeff Loomis death metal alapokon nyugvó virtuóz gitározása volt. Az elsõ lemez producere az a Neil Kernon volt,aki korábban már dolgozott a Queensryche-hal,a Judas Priesttel,a Yes-szel,de a Rolling Stones-szal is.A banda friss,modern metalzenéje Kernon produceri munkája révén utat talált a Century Media kiadóhoz,ami lehetõvé tette,hogy a zenekar a tengerentúlon olyan elismert zenekarokkal turnézzon,mint pl. a Death,vagy Európában a Blind Guardian. Ezt követõen 1996-ban elõször egy EP látott napvilágot In Memory címmel,majd a második nagylemez,mely a keresztségben a The Politics Of Ecstasy címet kapta. Ez a lemez azóta is a modern power/thrash metal alapköve,és zeneileg egyrészt új szintre emelte a zenekart,másrészt igen érdekes csemegét szolgáltatott,hiszen az azóta Cannibal Corpse bárdistává avanzsált Pat O'Briennel közösen Loomis megmutatta,hogyan lehet death metalos témákat dallamos énekkel társítani,ami teljesen szokatlan volt akkoriban. Ez a lemez már elég nagy port kavart az undergroundban,amit tetézett az Iced Earth-el közös Európa-turné. Viszont Pat O'Brien Cannibal Corpse-ba való távozása után majd' egy évbe telt,mire a zenekar megtalálta Jeff Loomis társát.Tim Calvert korábban a Forbidden nevû kultikus thrash zenekarban játszott. Vele kiegészülve írták meg és rögzítették az 1999-es Dreaming Neon Black lemezt.Ez talán a legmélyebb lemez,amit a Nevermore valaha készített.Tökéletes egységbe forrnak itt az olyan jellegzetességek,mint az energiával felpumpált power/thrash dalok,a drámai,doomba hajló témák és a lassú,fájdalmas lírai dalok.A lemez még nagyobb elismerést hozott a zenekarnak,amit igyekeztek kiaknázni a 4 amerikai turnén,illetve az európai és ausztráliai koncerteken.2000-ben viszont újabb csapás érte a Nevermore-t:Tim Calvert úgy döntött,felhagy a zenéléssel,így a Dead Heart In A Dead World lemezt négyesben vette fel a banda. Producert is váltottak erre a lemezre,most elõször Neil Kernon helyett Andy Sneap ült a keverõpult mögött.Ez modernebb,polírozottabb megszólalást eredményezett,illetve a mai napig legsikeresebb Nevermore albumot.A Dead Heart nótái a még mindig komplex felépítés és a szokatlan dallamok ellenére azonnal ható slágerek,nem véletlen,hogy a mai napig rengeteg dalt játszanak a koncerteken errõl a lemezrõl.Akkorát robbant az album a metalpiacon,hogy életükben elõször azon kapták magukat a tagok,hogy a lemezeladások és a turnék fedezik a megélhetésüket,így Warrel és Jim otthagyhatták a szakácskodást,és Van Williamsnek sem kellett többé szoftverfejlesztéssel megkeresni a napi betevõre valót. Viszont az album után gondok támadtak a zenekar és a kiadó között,mivel felröppent a hír,hogy a banda le szeretne lécelni a Century Mediatól.A kiadó így csak nagyon minimális keretet engedélyezett a következõ album,az Enemies Of Reality elkészítésére.Az eredmény egy tüskés,barátságtalan és mocskos hangzású lemez lett,ami mind közül a legbrutálisabb és legnyersebb az összes Nevermore albumközül.Az akkori Queensryche-gitáros Kelly Gray ugyan nem végzett valami jó munkát a keveréssel,de az a mocsári hangzás jobban is illett a mindössze 37 perces lemezhez,mint az Andy Sneap által a Dead Heartra emlékeztetõ hangzásúra kevert 2003-as újrakiadás.együttesbõl.Sok európai és amerikai turné után 2005-ben jelentkeztek utoljára lemezzel.A This Godless Endeavor mintegy esszenciája a korábbi Nevermore életmûnek,van benne egy csipetnyi a Dreaming Neon Black befordult világából,a Politcs Of Ecstasy komplexitásából (ami itt jóval letisztultabb formában lelhetõ fel),de még az elsõ lemez elõtti demók idõszakából is elõvettek egy dalt és újraértelmezték.Mindezt a Dead Heart végletekig polírozott hangzásával tálalja Andy Sneap a közönség elé.A This Godless Endeavorön megtalálható minden,ami késõbb metalklasszikusi státuszba emelheti a korongot. Az Enemies turnéján beugró Steve Smyth gitáros (korábban Testament ill. Vicious Rumors) úgy tûnt,hogy hosszabb távon is képes együttmûködni a zenekarral,a lemezre is jópár témát írt,ám sajnálatos módon egy súlyos betegség (veseátültetésre volt szüksége) miatt elõször egy hosszú kényszerpihenõre kellett mennie,majd 2007-ben ki is lépett az 2008-ban Warrel Dane és Jeff Loomis is szólólemezzel fog jelentkezni. Kedvencek közé jelölték : 289 [ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
Szerintem ök a legjobbak a világon.És hát Warrel hangja.Öt senki nem tudja überelni.Nekem mindegyik albuma bejön.Nekem is szóljatok légyszi ha lesz koncert.
Gál Erzsébet
Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!