Ofra Haza

Életútja:

Ofra Haza népszerû izraeli énekes, színésznõ és nemzetközi hírû mûvész volt.Származására nézve jemeni eredetû zsidó, aki a családjába a legfiatalabbnak, kilencedik gyereknek született Tel Aviv szegénynegyedében, Hatikvah-ban. Jemeni származása sok izraeli számára nagy büszkeség forrása volt.A hangja mezzoszoprán, a vájt fülûek közel hibátlan tonális minõségûnek mondták. „Hangja mezzoszoprán volt, szinte hibátlan hangszínnel, könnyedén tudott mozogni a különbözõ zenei stílusokban. Sokan úgy tartják, hogy Ofra Hazának volt minden idõk legharmonikusabb felsõ hangterjedelme.” [1]Nagyon valószínû, hogy a zene történelmében neki volt a legtöbb harmonikus felsõ felhangja – néhány dal esetén egyenesen 32-t ért el, mint például az 1988-as Shaday nevû albumának Love Song címû számában.[2]A többnyelvû Haza képes volt rá, hogy hagyományos és kommerszebb éneklõ stílusok között váltson anélkül, hogy kockáztatná a hitelességét. A zenéjében vegyítette a keleti és nyugati hangszerelés elemeit. A siker nem maradt el Európában és Amerikában sem; énekeskarrierje alatt sok platina- és aranylemezt gyûjtött be.Karrierje korán elkezdõdött. Tizenkét és fél évesen Haza csatlakozott a helyi színházi színtársulathoz, és Bezalel Aloni menedzser felismerte kivételes énekesi tehetségét. 19 évesen már õ Izrael pophercegnõje, és a zenei újságírók a „Kelet Madonnája”-ként emlegetik.[forrás?]Mire befejezte 1979-es katonai szolgálatát, Aloni idõszerûnek látta, hogy elindítsa Ofra szólókarrierjét.Elsõ albuma, az Al Ahavot Shelanu (Our Love), 1980-ban jelent meg, és máris több népszerû slágert tartalmazott, többek közt: Hageshem (The Rain), Shir Ahava La'chayal (Love Song For The Soldier), Kmo Tzipor (Like A Bird) és amivel végül saját hazájában igazán befutott, a Shir Ha'frecha (The Bimbo Song). Ez utóbbi a Shlagger (1979) címû filmhez íródott, melyben Haza fõszerepet játszott. Elõször országszerte megtagadták a rádióállomások, hogy a világias szövegei miatt a dalt lejátsszák, ám az ennek ellenére gyorsan elterjedt, és öt egymást követõ héten keresztül a slágerlisták élén maradt.Ezt az albumot hamarosan követte egy második, a Bo Nedaber (Let's Talk) és Haza megint „tarolt” vele: ez fõleg két népszerû slágernek, a Tfila (Prayer) és Simanim Shel Ohavim (Lovers Signs)-nak köszönhetõ.A harmadik albuma, Pituyim (Temptations) 1982-ben jött ki, amibõl igazán nagy sláger a Gabriel és a Kol Yom Matchila Shana (A New Year Starts Everyday) lett. Ezután több híres író vállalta, hogy ír neki zenéket, többek közt Tzvika Piket és Nurit Hirshot is.1983-ban Haza karriere a siker és népszerûség új csúcsára emelkedett. Az 1983-as Eurovíziós Dalversenyen a Chai (Alive) címû dalt énekelhette, mellyel második helyen végzett. Idõközben Izraelben óriási népszerûségre tett szert. 1983-as albuma, a Chai, a legnagyobb példányszámban eladott album lett, és a címadó dalt az év legjobb dalának szavazták meg. További slágerek az albumról az Amen Lamilim (Amen For Words) és Sof Hakayitz (End Of Summer). Hazát négy éven át (1980-tól 1983-ig) minden évben az Év Énekesnõjének választották. Haza abban az évben jelentette meg a jól ismert izraeli népdalokból álló Shirey Moledet-öt. A reagálás erre az albumra annyira elsöprõ volt, hogy 1985-ben és 1987-ben még két hasonló albumot készített.A Bait Ham (A Place For Me) címû album 1984-ben jelent meg. A címadó szám Yad Beyad (Hand In Hand) és a Itcha Halayla (With You Tonight) uralta a slágerlistákat. Napokon belül aranyalbummá lett. Ofra Haza ez év decemberében jelentette meg azt az albumot, amely karrierje fordulópontját jelentette. A jemeni dalok gyûjteményének egyszerûen a Yemenite Songs-címet adták. A rádió nemigen közvetítte, de az album lassanként ennek ellenére „bestseller” lett, és gyorsan elérte a platinastátuszt. A Shanachie Records ezután Fifty Gates of Wisdom cím alatt újra kiadta az Egyesült Államokban.1985-ben az Adama (Earth) album következett, amihez az ország legkiválóbb írói járultak hozzá: többek közt Sasha Argov, Naomi Shemer, Ya'akov Orland és Ehud Mano. Az album sok száma nagyon népszerû lett: Adama, Goral Echad (One Destiny) és Mishehu Holech Tamid Iti (Someone Always Walks With Me).1986-ban Haza megpróbálta frissíteni a zenei stílusát és Yizhar Ashdot producer lelkes közremûködésével összegyûlt az, amirõl néhányan úgy vélik, hogy a legérdekesebb munkája: a Yamim Nishbarim (Broken Days). Az album mélyen lírai és személyes hangzású, Ofra Haza - elsõ efféle próbálkozásaként - maga írta õket. A fogadtatás nem volt túl jó, bár azért egy év alatt ez is elérte az aranystátuszt. Néhány dal az albumról: Kol Haklafim (All The Cards Are On The Table) és Hake'ev Haze (This Pain).Mikor a KCRW-FM rádióban (1993, Santa Monica) egy interjúban zenei gyökereirõl kérdezték, Ofra Haza jemeni zsidó szüleirõl beszélt, s gyerekkoráról, amelyet édesanyja zenével, énekléssel és a hagyományos jemeni dalok iránti szenvedéllyel töltött meg számára. A helyi színtársulathoz való csatlakozásával kapcsolatban beszélt Hatikvah régió szegénységérõl, amelyet az egymás után következõ kormányok teljesen elhanyagoltak; és hogy tiltakozás gyanánt a közösség a színtársulat létrehozásával összefogott, hogy valami pozitívat és drámait hozzon létre, mellyel elérné, hogy mások is felfigyeljenek erre az elmaradott és elhanyagolt vidékre.

1997. július 15-én Haza összeházasodott Doron Ashkenazi üzletemberrel, az esküvõt Ofra szülei házának tetején tartották. Közös gyermekeik nem voltak. Ashkenazi 2001. április 7-én drogtúladagolás miatt halt meg. Halála után a boncolás kimutatta, hogy HIV-pozitív volt. Haza menedzsere 2007-ben megjelent levelek Ofrához címû könyvében azt állította, hogy az énekesnõnek Ashkenazit megelõzõen senkivel nem volt szexuális kapcsolata, így a halálos vírus értelemszerûen csak az üzletembertõl származhatott.[3] Ashkenazinak a halála idején volt egy 8 éves fia és egy 14 éves lánya. Ofra küldetéstudata fõként egy szerencsésen túlélt repülõgép-balesetéhez kapcsolódott.„Nem tudom, mit értem volna el, ha nem hittem volna Istenben. Az Õ támogatása ad erõt, energiát, hogy mindig optimista tudjak maradni, hogy mosolyogjak, és ne legyek szomorú” – mondta Ofra

Halála:

Ofra Haza 42 évesen halt meg, 2000. február 23-án – a halál közvetlen oka tüdõgyulladás volt, mely az õ esetében halálosnak bizonyult, lévén hogy szervezetének védekezõképességét az AIDS legyengítette. Családja sohasem erõsítette meg, de nem is cáfolta ezt a híresztelést. Férjének 2001. április 7-i halálával kapcsolatos vizsgálatok megerõsítették, hogy Doron Askhenazi HIV fertõzött volt.[6]Temetésén hatalmas tömeg volt jelen a tel-aviv-i temetõben, amely Jichák Rabin búcsúztatása után a legnagyobb volt az országban.Miután Haza halálát bejelentették, a rádióállomások megszakítás nélkül az õ zenéit játszották, és Ehud Barak miniszterelnök kulturális kiküldöttként dicsérte munkáját, miközben megjegyezte, hogy Ofra az izraeli sikertörténetet is képviselte: „Ofra kiemelkedett a Hatikvah nyomornegyedébõl, hogy elérje az izraeli kultúra csúcsát. Jelet mutatott mindannyiunknak”.