zenekarvezető, vokál :	Schuster Lóránt
	dobok :	Németh Gábor
	basszusgitár :	Póka Egon
	szólógitár :	Sárvári Vilmos
	gitár :	Ifj. Tornóczky Ferenc
	ex-gitárosok :	CZIRÁNKU SÁNDOR,BENCSIK SÁNDOR,LENGYEL GÁBOR
	ex-basszusgitárosok :	LOSÓ LÁSZLÓ,KÉKESI LÁSZLÓ
	ex-dobosok :	PÓTA ANDRÁS,PÁLMAI ZOLTÁN,MARECZKY ISTVÁN,GYENIZSE ANDRÁS,DONÁSZY TIBOR,DÖME DEZSÕ,HERPAI SÁNDOR
	ex-énekesek :	VIKIDÁL GYULA,SZEGVÁRY GÁBOR,TUNYOGI PÉTER,RUDÁN JOE
	ex-billentyűsök :	CSERHÁTI ISTVÁN,ZEFFER ANDRÁS,PAPP GYULA,FOGARASI JÁNOS
	ének, gitár :	Baranyi László

"A nem "állami dotációval" létrejött vagy mesterségesen életben tartott rockzenekarok közül kétségtelenül a legnagyobb népszerûséget a P. Mobil mondhatta magáénak. Õk hajtottak a legrégebben a sikerért, az elismerésért, õk mondhatták magukénak a legfanatikusabb rajongótábort. Schuster - aki mindvégig megtestesítette a P. Mobil szellemiségét - 1969-ben Housebirds néven alapította elsõ zenekarát, majd 1970-ben Gesarol néven hozott össze egy újabb társaságot, s - ahogy magukat nevezték - " a rovarhalál zenészei " már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak. Nevükhöz fûzõdik az a "kétes" dicsõség, hogy nekik "csápolt" elõször a közönség, és a késõbbiekben ugyancsak ezek a zenészek voltak azok, akik elõször hallhatták a sportpályákon már megszokottá váló szavalókórusok követelõ buzdítását: "A Hajsza, a Gálya, a Fõnix éjszakája..."1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes a jövõben P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel, és az új zenekar bemutatkozó koncertjét 1973. május elsején tartja, a Budai Ifjúsági Parkban. A P. Mobil - Póta András (dob), Schuster Lóránt. Cziránku Sándor (gitár), Huszár Györgyi (ének), Losó László (basszusgitár/ ének), Serényi Miklós (ének) - igazi debütálására azonban a miskolci popfesztiválon került sor, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselõi között egyedüliként játszottak hard rockot.A zenekar a hetvenes évek közepétõl - a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban - 6 koncertproqrammal (A kintornás szerencséje, 1975, P. Mobil az alagútban 1976, Honfoglalás, 1978, Segítség, jaj, 1980, Mobilizmo, 1981, Heavy medál 1983) lépett a közönség elé. Hat komplett, nagylemezre kívánkozó zeneanyagga!, de a "külvárosinak", "barbárnak" elkönyvelt zenekar sokáig hiába kopogtatott a hivatalos intézmények ajtaján, dalaikat a Sanzonbizottság, a Rádió és az MHV is visszautasította. Csak egyre növekvõ népszerûségüknek illetve a kemény rock terjedõ divatjának köszönhették, hogy a hetvenes évek második felében három kislemezük (Kétforintos dal, Menj tovább, 1978; Forma 1. Utolsó cigaretta, 1979. Miskolc, Csizma az asztalon, 1980) megjelenhetett. A zenekar ezekkel a dalokkal, illetve mûsoraik betétszámaivai (Pokolba tartó vonat, Rocktóber, Bíborlepke, stb.) állandóan a sikerlistákon szerepelt, de mivel nem voltak hajlandóak kompromisszumokra, például egyes dalok szövegének átírására, megváltoztatására, a zenekar elsõként sorolt be a ,,fekete bárányok" csapatába.A zenekar a hetvenes években végig a "föld alá szorítva", a margón dolgozott. Konok fejjel öntörvényû, divatoktól független útjukat járták. A hattételes Honfoglalás címû szvitjük, a magyar rockzene egyik jelentõs teljesítménye (szerzõ: Bencsik Sándor, Cserháti István, Földes László), amelyet elõször 1978. április 30-án az Ifjúsági Park nyitókoncertjén mutatták be óriási sikerrel. A jó zenészekbõl - Vikidál Gyula (ének), Cserháti István (billentyûs hangszerek), Pálmai Zoltán (dob), Bencsik Sándor (gitár), Kékesi Bajnok László (basszusgitár), Schuster Lóránt - álló csoport ekkor már kidolgozott koncertprogramokkal, karakteres vezéregyéniségekkel rendelkezett.A P.Mobil 10 éven át õrizte fogcsikorgató elszántsággal azt a lázadó szellemet, amely a zenekart elindította a pályán. A közönség rajongott értük.A divatot követõ, kompromisszumokra hajló zenekarok sorra elhúztak mellettük, s zenei-színpadi munkásságuk is olyan forrássá vált, amelyben több új zenekar is megmerítette korsóját. Dalaik, szövegmotívumaik, színpadi ötleteik jó néhány más együttes koncertjein visszaköszöntek. Schuster Lórántéknak észre kellett venniük, hogy a zenekar örökségét a "rockonság" szép csendben széjjelhordta, elkótyavetyélte anélkül, hogy az eredti P.Mobil "hangnak" nyoma maradt volna. 1980 õszén ez a felismerés bomlasztotta fel a zenekart.Schuster Lóránt újjá szervezte a csapatát és 1981 õszén megjelent a P.Mobil elsõ, "válogatott" felvételeknek is beillõ nagylemeze.A zenekar azonban - szerencsére - a hard-rock divat elmúltával is ragaszkodik eredeti elképzeléseihez és a harmadik évezred küszöbén is a P.MOBIL ÉL !!!" Ezeket a hivatalos oldalunkról szedtem le, a folytatásról pár szóban annyit, hogy késõbb Tunyogi Péter énekessel, majd utána Rudán Joe énekessel. 2007 óta Baranyi László énekes/gitárossal dolgoznak együtt, akivel bizonyos számoknál háromgitáros felállással tudnak dolgozni, készül az új lemezük, melynek néhány számát már játszák koncerteken. Amit még érdemes megemlíteni, hogy létrejött a Mobilmánia zenekar, a zenekar egykori tagjaival (Zeffer András - billentyű/ének, Vikidál Gyula - ének, Rudán Joe - ének, Kékesi Ferenc - basszusgitár, Tunyogi Péter RIP - ének). A zenekar a szintén Zeffer András által vezetett The Rock Band tagjai segítik koncerteken gitárral és dobokkal. Tunyogi Péter énekes 2008 őszén elhunyt, de mindkét korábbi bandája tovább él (Mobilmánia, Tunyogi Rock Band).
Kedvencek közé jelölték : 300
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]

Hozzászólások : Metalfanatic 2011.12.09. 16:44:31 Gyerekek ez nem vitatéma. Mindkettő zseniális ! A legnagyobb Magyar torkok !   White Blaze 2011.02.28. 20:57:45 A Vikidál volt a legjobb énekes. A Tunyó is jó volt csak ő már haza ment Istenhez. Shagrath

Hozzászólok : Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!

 

 0.0157 s