Roy Orbison

Roy Orbison, az ötvenes-hatvanas évek nagy slágerénekese, és a XX. század egyik legnagyobb könnyûzenei ikonja. Olyan halhatatlan slágerek elõadója, mint az Oh! Pretty Woman, Only the Lonely, vagy az I Drove All Night. A tragikus sorsú énekes, elsõk között került a rock and roll halhatatlanjai közé. Összesen négy Grammy-díjat gyûjtött a nyolcvanas évektõl, halála után az életmûdíjat is megkapta. A becenevén csak, ,,Big O"-ként emlegett Roy Orbisont tartják ma sokan a Rock 'n' Roll legszebb hangjának.

Élete és pályafutása

1936.ápr.23-án látta meg a napvilágot a texasi Vernonban. Elsõ zenekarát a középiskolában alapította, ekkor még countryt énekelt. Pályafutása ugyanonnan indult (Sun Records, Memphis), mint Elvis Presleynek vagy Johhny Cashnek. Karrierjének elején Roy és Elvis fej-fej mellett versenyzett a rajongókért. A ,,Big O"-ként emlegetett énekes akár ,,a király" alternatívájaként is felfogható volt. Míg Elvis a lázadást testesítette meg, Roy Orbison könnyed és visszafogott maradt. Elvis és Roy ennek ellenére rendkívül tisztelte pályatársa munkásságát, és elismeréssel voltak egymás iránt. Megjelenése, a kortársakhoz képest visszafogott stílus ellenére, mégis rendkívül karakteres volt. Haját Brillantinnal kente, általában fekete bõrzakót viselt, nyitott fekete inggel, melyekhez elmaradhatatlan volt a ma is divatos, sötét Wayfarer. A színpadon szinte mozdulatlanul énekelt. 1956-ban énekelte lemezre az Ooby Dooby kezdetû dalát, amelyet késõbb a Creendence Clearwater Revival is a mûsorára tûzött. Az 50-es évek derekán együtt koncertezett és lemezt készített Johnny Cashsel, Jerry Lee Lewisszal és Carl Perkinsszel. 1963-ban együtt turnézott Európában a Beatlesszel. Koncertezett a Rolling Stonesszal is, amely ugyan gyökeresen más stílusban zenélt, de tagjai nagy tisztelettel néztek fel "Mr. Orbisonra", aki keresztnevükön szólította a rock and roll fenegyerekeit.

A 60-as évek rengeteg sikert hozott számára (az Only The Lonely kislemezen egymillió, az Oh, Pretty Woman már több hétmillió példányban kelt el), de tragédiák sorozata árnyékolta be ezt az idõszakot. Az énekes elsõ felesége Claudette, akihez egyik legszebb dalát írta, motorkerékpár balesetben életét vesztette. Feleségérõl írt dalát az Everly fivérek adták elõ. Két évvel késõbb újabb szerencsétlenség érte, amikor vidéki háza kigyulladt, és két fia; Roy Dewayne Orbison (1958-1968), és Anthony King Orbison (1962-1968) a tûzben lelték halálukat. Elsõ feleségétõl még egy gyermeke született; Wesley Orbison (1965).

1968-ban ismerte meg az akkor 17 éves, bielefeldi lányt; Barbara Wellhöner Jakobst (késõbb Barbara Orbison). Kilenc hónappal késõbb már házaspárként költöztek Hendersonville-be az amerikai Tennessee államban. Ebbõl a házasságból két gyermek született; Roy Kelton Orbison Jr. (1970) és Alex Orbison. (1975). Második feleségével együtt három fiút neveltek fel, köztük Wesley Orbisont. A tragédiákat követõen ugyan talpra állt, és többször is próbálkozott a visszatéréssel, de már nem tudott a régi lenni.

A nyolcvanas években a körülmények szerencsés összejátszása révén ívelt fel megint csillaga. David Lynch Kék bársony címû filmjében felcsendült Dreams címû dala, ennek nyomán elkészítette régi slágereinek újrahangolt, a fiatalabb közönség figyelmét is felkeltõ válogatását. Nem sokkal késõbb Bob Dylan, Tom Petty, Jeff Lynne és George Harrison oldalán õ is bekerült a Travelling Wilburys nevû rock-misztifikációba, ennek sikere kövezte ki az utat igazi visszatéréshez. A Mystery Girl, évtizedek óta a legjobb Orbison-album halála elõtt néhány nappal jelent meg: a hatvanas évek hangzását idézõ, mégis friss hangzású California Blue és You Got It még javában kapaszkodott felfelé a listákon, amikor az 52 éves énekest 1988. december 6-án elvitte egy szívroham. Roy halála után, Barbara foglalkozott a hagyatékával és nyilvánosságra hozott eddig meg nem jelent dalokat. További érdekesség, hogy Barbara hosszas betegség után 2011-ben ugyanazon a napon hunyt el, mint férje.

California Blue