 | gitár : | Chris Caffery (1995 - ) |
| Basszus gitár : | Johnny Lee Middleton (1986 - ) | |
| ének/billentyű/zongora : | Jon Oliva (1980 - ) | |
| dob : | Jeff Plate (1994 -) | |
| ének : | Zak Stevens (1993 - ) | |
| gitár : | Al Pitrelli | |
| ex - gitár : | Criss Oliva (1980 - 1993) | |
| ex - dob : | Steve Wacholz (1980 - 1994) |
Korai évek (1978-1987)
Az együttest Jon Oliva és Criss Oliva hozta létre, 1978-ban. Õk korábban olyan kezdetleges formációkban zenéltek, mint a Tower vagy az Alien. Utóbbi formációban egy rövid ideig felbukkant Steve Wacholz is, aki késõbb a Savatage dobosa lett. Jon ekkor aggadta rá a "Doctor Hardware Killdrums" becenevet, utalva ezzel Steve kemény dobjátékára. Criss és Jon a 70-es évek végén vette fel az Avatar nevet új zenekarukhoz. A dobos Steve Wacholz lett, míg a basszusgitárosi posztot Keith Collins töltötte be. Ezt követõen Florida környéki klubokban léptek fel. Ekkoriban már saját dalokat is játszottak, a feldolgozások mellett. A program állandó darabja volt a Holocaust címû dal, mely a debütáló lemezre is felkerült. Emellett olyan feldolgozások kaptak helyet, mint a Van Halen által is feldolgozott You Really Got Me, vagy Ozzy Osbourne sikerdala a Crazy Train. Criss Oliva gitárszóló gyanánt pedig Eddie Van Halen Eruption címû klasszikusát adta elõ.Ebbõl az idõszakból késõbb nyilvánosságra került egy koncertfelvétel, mely Live in Clearwater, FL 1981 címmel lett ellátva. 1982-ben két dallal szerepeltek egy floridai bandákat bemutató válogatáslemezen, melyet egy helyi rádióállomás finanszírozott. Ezt követte az elsõ demóanyag, mely a City Beneath the Surface címet kapta. Az anyagon hallható hard rock/heavy metal dalok erõs Black Sabbath, Judas Priest, Iron Maiden és Deep Purple hatásokról tesznek tanúbizonyságot. Az anyag megjelenését követõen azonban meg kellett változtatniuk a nevüket, ugyanis létezett már egy Avatar nevû formáció.A Savatage kifejezést Criss Oliva barátnõje, késõbbi felesége Dawn Hopkins ajánlotta, a "savage" és az "avatar" kifejezések egyesítésébõl. Már Savatage néven kiadtak mégegy demót, melyen szerepeltek számok a debütlemezrõl is. Ezt követõen a floridai Tampa városában található Morrisound stúdióba vonultak, hogy rögzítsék a debütáló nagylemezt. A felvételek már 1982-ben befejezõdtek, az összköltségvetés mindössze 2.500 dollár volt. Az album végül Sirens címmel 1983-ban jelent meg a Par Records égisze alatt. Az anyag jó fogadtatásban részesült, mely az amerikai tipusú power metal (vagy US Power metal) elõfutárának is tekinthetõ. Évekkel késõbb a német Rock Hard magazin a metal történelem egyik klasszikusának nevezte az albumot.A bemutatkozó lemezt viszonylag gyorsan követte a The Dungeons Are Calling. Az EP hosszuságú anyagon lévõ dalokat még a Sirens rögzítésével egyidõben vették fel a Florida államban található tampai Morrisound Studios-ban. A megjelenést követõen az Atlantic Records szerzõdtette a zenekart. A következõ anyag Power of the Night címmel 1985-ben jelent meg. A lemez produceri teendõit az a Max Norman látta el, aki késõbb a Megadeth Countdown to Extinction albumán is dolgozott. Ugyan a lemez jó kritikákban részesült, azonban az eladási eredmények nem váltották be a hozzá fûzött reményeket. Az Atlantic Records felajánlotta, hogy videót készít a Hard for Love címû dalra, abban az esetben ha azt átnevezik Hot for Love-ra. A zenekar nem fogadta el a feltételt, így a videó nem készült el. A megjelenést követõen a zenekar elindult elsõ turnéjára.1986-ban Stephan Galfas produceri közremûködésével megjelent a következõ nagylemez, mely a Fight for the Rock címet kapta. Ekkor már Johnny Lee Middleton kezelte a basszusgitárt, aki Keith Collinst váltotta fel. Az albumon refréncenrtrikus, slágeresre formált hard rock dalok sorakoztak, melyek órási csalódást okoztak a rajongóknak. Jon Oliva ekkortájt kezdett más elõadók (például John Waite) számára pop-rock dalokat írni, így a Fight for the Rock lemezre is felhsználtak ezen dalokból néhányat.Ez a váratlan irányváltás kétségessé tette a zenekar hitelességét, valamint lerombolta az együttes korábbi arculatát. Az albumot nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok is negatív szavakkal illették, ezért Jon Oliva alkohollal és drogokkal próbálta meg feldolgozni a kudarcot. Maga a zenekar is mélypontnak tekinti a lemezt, Jon Oliva egy 1994. októberében adott interjúban kifejtette, hogy tulajdonképpen sosem kedvelte ezt az albumot. A lemezre egy Badfinger feldolgozás is felkerült, melyrõl Jon késõbb szintén negatív szavakkal nyilatkozott. Az eladási eredmények ismét halványra sikeredtek, annak ellenére, hogy a lemezmegjelenést követõ turnén olyan zenekarok elõtt léphettek fel, mint a Metallica, vagy a KISS. Európába is sikerült eljutniuk ahol a Motörhead elõtt léphettek fel. Ekkor ismerkedett meg velük Paul O'Neill producer, aki nagyban meghatározta a zenekar késõbbi irányvonalát.
"Aranyévek" (1987-1993)
1987-ben Paul O'Neill producerkedésével elkészült az együttes új nagylemeze, mely a Hall of the Mountain King címet kapta. A lemez mind a kritikusok, mind a rajongók szerint az egyik legerõsebb Savatage album, mely átmenetet képez a zenekar 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezei között. A korong a mai napig az egyik legismertebb Savatage album. Az anyag legismertebb felvétele a címadó Hall of the Mountain King, mely az évek során a zenekar himnuszává, valamint a mûfaj klasszikusává vált. Erre a dalra készítették el elsõ videóklipjüket, de a 24 Hours Ago címû szerzeményt is megfilmesítették. Az albumon Ray Gillen is szerepelt háttérvokalistaként, aki a Black Sabbath és a Badlands frontembereként vált ismertté. A lemez sikert aratott a rajongók és a kritikusok körében, mellyel sikerült a Fight for the Rock album révén elidegenített rajongóikat meggyõzniük. 1988-ban amerikai turnéra indultak, olyan együttesek társaságában, mint a Megadeth vagy Dio.1989-ben jelent meg a Gutter Ballet, mely fordulópontot jelent a zenekar pályafutásában. A korábban megismert hangzásukat szimfonikus elemekkel dúsították, a dalok pedig összetettebbek és hosszabbak lettek, ezáltal a zenekar egyre inkább a progresszív metal irányába indult el. A zenei módosítást Jon Oliva kedvezményezte elsõként, miután egy torontoi színházban megnézte Andrew Lloyd Webber hírhedt Az Operaház Fantomja musicaljét. Az elõadás után döntött úgy, hogy zenekarát egy progresszívebb, teátrálisabb hangzás felé irányítja. A lemez két dalára (Gutter Ballet és When the Crowds Are Gone) forgattak videóklippet. A megjelenést újabb turné követte, ezennel a Testament és a King Diamond társaságában. A turné közben azonban Chris Caffery elhagyta az együttest.1991-ben megjelent a Streets: A Rock Opera, melynek producere két elõdjéhez hasonlóan Paul O'Neill volt. Paul nemcsak producerként mûködött közre, de a dalszerzésben is aktívan részt vett. Az album egy konceptlemez, azaz a dalok egy összefüggõ történetet mesélnek el. Az anyag felvétele csaknem egy évig tartott, ugyanis a dalokat már 1990 októberében elkezdték rögzíteni. A lemezen hallható dalok által elbeszélt történet fõszereplõje, egy a karriere mélypontján levõ "DT Jesus" nevû rocksztár. A történet egyes pontjai azonban Jon Oliva életét tükrözik, aki ekkoriban komoly drog és alkohol problémákkal küszködött. A történet alapját Paul O'Neill 1979-ben írt könyve szolgáltatta, amely azonban nem önéletrajzi mû. A lemez újabb elismeréseket hozott a zenekarnak, mely zeneileg komplexebb lett minden korábbi albumuknál. A korongon nagy figyelmet fordítottak a szokatlan érzékenységgel kidolgozott szövegvilágra, valamint a hangulati történéseket hûen vissza adó zenére. Videóklip a Jesus Saves dalra készült. Az album ugyan jó kritikákat kapott, de az együtes nem volt elégedett az eladási eredményekkel. 1992-ben Jon Oliva kilépett, hogy egyéb projektjeivel foglalkozzon (Doctor Butcher, illetve egy Romanov névre keresztelt musical), habár a késõbbiekben aktívan kivette a részét a dalszerzésbõl.Jon utódja az egykori Wicked Witch énekes Zachary Stevens lett. Zacharyt Criss Oliva gitártechnikusa Dan Cambell fedezte fel és mutatta be az együttesnek. 1993-ban új lemez jelent meg Edge of Thorns címmel. Az album tovább folytatta a progresszív metal és az amerikai power metal keverékeként leírható irányvonalat, melyet ismét pozítivan fogadtak a rajongók. Elõdjéhez képest a zene keményebb lett, valamint háttérbe szorultak a szimfonikus hatások is. Videóklip az Edge of Thorns és a Sleep dalra készült. A megjelenést követõen Steve Wacholz elhagyta az együttest, helyére az egykori Roxx Gang dobos Andy James került. Ekkortájt nagyobb figyelem irányult a zenekarra, a nemzetközi sajtótól megkapták a "the best Savatage has ever sounded live" jelzõt. A turné során azonban tragédiából is kijutott az együttesnek. 1993. október 17.-énCriss Oliva egy közúti balesetben életét vesztette. Utolsó dal, amit rögzített a Shotgun Innocence volt. A tragédia nagyon megviselte a zenekart, de Jon Oliva úgy döntött, hogy Criss emlékének szentelve folytatják tovább a közös zenélést.
Criss Oliva halála után (1994-2000)
1994-ben Alex Skolnick került Criss helyére, aki korábban a Testament tagja volt. 1994-ben jelent meg a következõ nagylemezük, a Handful of Rain. A zenekari felállásban jelentõs változások történtek az album elkészítése folyamán. A dobos Steve Wacholz ekkoriban már nem volt zenekari tag, ennek ellenére, a borítón még szerepelt a neve. Johnny Lee Middleton Criss halálát követõen képtelen volt a stúdiómunkára koncentrálni, ezért a basszustémákat Jon Oliva játszotta fel. Ennek ellenére Middleton nevét is feltüntették a borítón, aki a lemezbemutató turnén már ismét aktív tagja volt a zenekarnak. Ekkor csatlakozott az együtteshez Jeff Plate dobos, de õ csak a Dead Winter Dead album idején lett hivatalos tag. A korongon hallható dalokat Jon Oliva írta, így a lemez az õ szólóalbumaként is megjelenhetett volna. A gyakran sötét hangulatú dalok Jon gyászát fejezik ki, a tragikusan elhunyt Criss Oliva iránt. Az albumot záró Alone You Breathe Criss emlékére íródott. Videóklipp a címadó dalra készült. A korongon hallható Chance címû dal volt az elsõ alkalom, hogy a zenekar többszólamú vokálokkal dolgozott. Ez a megoldás a késõbbi lemezeiken visszatérõ momentummá vált. A megjelenést követõ turné Japán állomását rögzítették, ami Japan Live '94 címmel 1995-ben került a lemezboltok polcaira, CD és VHS kazetta formátumban. A turné után, Alex Skolnick elhagyta a zenekart, helyére az a Chris Caffery került, aki a 80-as évek végén már dolgozott a zenekarral. Az Atlantic Records javaslatára Al Pitrelli személyében mégegy gitáros került a zenekarba, aki korábban többek között Alice Cooper oldalán bukkant fel.1995-ben új lemez jelent meg. A Dead Winter Dead egy konceptlemez lett, melynek fõszereplõje egy szerb fiú, és egy muszlim lány. A történet a boszniai háború idején játszódik, mely a valóságban a lemez megjelenésekor ért véget. A lemez a Streets: A Rock Opera korongnál is ambíciózusabb vállalkozásnak bizonyult, melyrõl a Christmas Eve (Sarajevo 12/24) dal nem várt módon még a listákra is felkerült, aminek hatására Paul O'Neill létrehozta Jon Oliva, Al Pitrelli és Robert Kinkel társaságában a Trans-Siberian Orchestra zenekart, mely jóval nagyobb sikereket tudhat magáénak, mint a Savatage. Az albumra a történetet alátámasztandó rengeteg elégikus szerzemény került fel, a hagyományosabb metaldalok mellett. Utóbbi dalokban ismét hallatta hangját Jon Oliva, míg az epikusabb, líraibb dalokat Zachary Stevens énekelte fel. Az album egyértelmû sikert aratott, mely ma már a Savatage diszkográfia egyik legkiemelkedõbb alkotása. Videóklipp az One Child címû dalra készült. A megjelenést újabb turnék követték, többek között Európában és Japánban. A következõ nagylemez megjelenéséig a kiadó gyûjteményes anyagokat, koncertfelvételeket dobott piacra.A következõ nagylemez The Wake of Magellan címmel látott napvilágot 1998-ban. Elõdjéhez hasonlóan ismét egy konceptalbum született, melynek központi témáját az öngyilkosság, az élet értékének megkérdõjelezése, valamint a kábítószerekkel való visszaélés szolgáltatta. Az albumon hallható történetet a Maersk Dubai incidens hatására írták meg, mely az album megjelenése elõtt egy évvel történt meg. A történet egyben emléket állít Veronica Guerin ír származású újságírónak, aki a kábítószer-kereskedelem áldozata lett 1996-ban. Zeneileg ismét egy erõs anyag született, melyet mind a rajongók, mind a kritikusok tárt karokkal fogadtak. A Dead Winter Dead albumhoz képest egy lendületesebb anyag jelent meg, melyen háttérbe szorultak a lírai dalok.A megjelenést követõen megváltak az Atlantic Records kiadótól, és a Nuclear Blasthoz szerzõdtek. A megjelenést követõen USA turnéra indultak, melyet dél-amerikai és európai állomások követtek. A turné végeztével Zachary Stevens elhagyta a zenekart. Ezidõtájt a Trans-Siberian Orchestra olyan jelentõs sikereket ért el a tengerentúlon, hogy az megtörte a Savatage lendületét is. Az együttes rajongói vegyes érzelmekkel fogadták a formáció sikereit, egyesek túl "hatásvadásznak"nak titulálva a zenekart.
Az utolsó album, projektek (2001-napjainkig)
2001-ben jelent meg az együttes máig utolsó albuma a Poets and Madmen. A lemezt teljes egészében Jon Oliva énekelte fel. Al Pitrelli a felvételek megkezdésekor lépett ki, hogy a Megadeth soraiban folytassa karrierjét. Néhány dalt még rögzített az albumhoz, de a dalok többségét Chris Caffery egyedül játszotta fel. Ismét egy koncepcióalbum született, mely Kevin Carter fotóriporter, újságíró személyét állítja a középpontba. Az albumon minimálisra csökkentették az elõzõ albumokon hallható epikus/szimfonikus megoldásokat. Az anyag a korai évek lemezeit idézõ power metal dalokat tartalmazott, a 2001-es évnek megfelelõ hangzással. A lemez nagyrészt pozitív kritikákban részesült, azonban voltak, elmarasztaló megjegyzések is, például a német Rockhard magazin részérõl. A megjelenést követõ turnén Damond Jiniya (Diet of Worms) énekelt. Õt Zachary Stevenshez hasonlóan Dan Campbell ajánlotta be a zenekarnak. Egy rövid körút erejéig a Fates Warning és a Nevermore társaságában játszottak. Chris Caffery mellett Jack Frost volt a másik gitáros, de õt a turné végén elbocsátották. A nyári fesztiválokra az Annihilator vezéregyénisége Jeff Waters segítette ki õket. A Poets and Madmen turné Magyarországot is érintette, ahol a Sziget Fesztiválon léptek fel.A turné lecsengésével a zenekar gyakorlatilag megszûnt létezni. A tagok különbözõ projektekbe kezdtek, melyet Chris Caffery nem nézett jó szemmel. Jon Oliva a Trans-Siberian Orchestra dolgai mellett elindította saját zenekarát is, mely a Jon Oliva's Pain nevet viseli. Az együttes elsõ albuma 2004-ben 'Tage Mahal címmel jelent meg, melyet a 2006-os Maniacal Renderings követett. Az együttes harmadik albumán, a Global Warning címûn Ralph Santolla is vendégeskedett. Az együttes utolsó albuma Festival címmel jelent meg, 2010-ben.Chris Caffery 2003 óta több szólóalbumot is megjelentetett, míg Zachary Stevens a Circle II Circle zenekar élén tevékenykedik. Az együttes a 2003-as Watching in Silence debütlemez óta már négy nagylemezt adott ki, melyek némelyikén Jon Oliva is szerepel a dalszerzõk között. Utolsó lemezük a 2010-ben megjelent Consequence of Power.A zenekar újjáalakulásáról és egy esetleges búcsúturnéról a 2000-es évek közepe óta folyamatosan keringenek a pletykák. Jon Oliva a holland Aardschok magazin számára adott interjújában kifejtette, hogy szeretne még egy Savatage albumot kiadni, amit egy koncert CD/DVD követne. Chris Caffery egy 2006 októberében adott interjújában elmondta, hogy egy esetleges újjáalalkulást Alex Skolnickkal és Steve Wacholz dobossal tudna elképzelni.[17] Jon Oliva egy késõbbi interjúban elárulta, hogy nem lát esélyt egy Savatage újjáalakulásra, ugyanis a Jon Oliva's Pain zenekart a Savatage reinkarnációjának tartja. Zachary Stevens azonban kijelentette, hogy mindenképpen részt venne egy 25 éves jubileumi turnén.[18] 2009-ben ismét pletykák keringtek egy esetleges újjáalakulásról, a zenekar Myspace oldalán pedig megjelent egy Jon Oliva, Zak Stevens, Chris Caffery, Al Pitrelli, Johnny Lee Middleton és Jeff Plate összeállítású zenekar is, mint egy jövõbeni Savatage. Jon Oliva azonban cáfolta a híreket, és kijelentette, hogy egy a jövõben megjelenõ gyûjteményes anyaggal lezártnak tekinti az együttes pályafutását. Az anyag Still The Orchestra Plays: Greatest Hits Vol. 1 & 2 címmel jelent meg 2010 márciusában. A kiadvány 2 CD-n hivatott összefoglalni az együttes pályafutását, de tartalmaz egy DVD-t is, melyen a Japan Live '94 videókazetta anyaga található meg.A zenekar egy koncert erejéig 2015 -ben újra összeállt a WACKEN fesztiválon, ahol a Trans- Siberian Orchestrával közösen 2 nagyszínpadon egyszerre adtak elő SAVATAGE dalokat félelmetes látvány kíséretében.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kedvencek közé jelölték : 118
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
| ||||||||||
| ||||||||||
