 | Sid Wilson : | DJ |
| Joey Joridson : | Dobos | |
| Paul Gray : | basszus gitáros | |
| Chris Fehn : | perkussziós-dobos/háttérénekes | |
| James Root : | gitáros | |
| Craig Jones : | sampler.effekt keverő | |
| Shawn Crahan : | perkussziós-dobos, háttérénekes | |
| Mick Thomson : | gitáros |
Myspace Layouts at Pimp-My-Profile.com / Slipknot
A SlipKnoT 9 tagú amerikai metal banda, az iowai Des Moines-ból. Valódi neveik mellett mindegyikük visel egy számot 0-tól 8-ig.A SlipKnoT az egyik legsikeresebb mai metálbanda, a maguk szélsõséges zenei stílusával és brutális színpadi teljesítményükkel együtt. Albumaik és házi-videó felvételiek az eladási listákon Platinum helyezést értek el az USA-ban, és mindhárom albumukon van szám, amelyik Grammy helyezést ért el Legjobb Heavy Metál és Legjobb Hard Rock kategóriákban.A banda szintén jól ismert sajátos megjelenésérõl: a bandatagok egyforma egyenruhát viselnek (amely legtöbbször vegyvédelmi overallokra hasonlít), melyen nemzetközi vonalkódok (UPC), emblémák, karszalagok is találhatók (ez utóbbiért nácizmussal is vádolták õket, amit a banda elutasít). Ezen kívül mindegyik tag rendelkezik egy egyéni stílusú maszkkal, amely saját bevallásuk szerint belsõ érzésvilágukat fejezi ki.övid idõn belül a csapat új nevet talált ki, játszottak elsõnek a Pyg System névvel, de végül a jóval egyszerûbb és könnyebben megjegyezhetõbb Slipknot mellett döntöttek (ami egyben a legelsõ daluk neve is volt). A Des Moines-i emberek ilyenkor már hallottak felõlük mint frissen alakult rockegyüttesrõl, de a zenéjüket még fellépések híján senki sem ismerte. Rövid idõn belül egy rövid élõ koncertje volt a csapatnak, ahol kifestve, zöld fényárban léptek fel a tagok. Ez ihlette részben a maszkok viselésének ötletét is, így egyik nap a próbára Shawn a híres bohócálarcában ment el, minek hatására csapat Donnie kivételével egyhangúlag megszavaszta a maszkok viselését. Joey ekkor kerítette elõ a minden érzéstõl mentes kabuki álarcát, ami mintegy jelképe is lett az egyik fõ szabályuknak, miszerint tesznek a trendre.Ezután Shawn felvette a kapcsolatot Mike Lawyerrel, hogy egy kis stúdióidõt próbáljon kiharcolni. Mike-nak volt egy szerelõ/producer pozíciót betöltõ embere, Sean Mcmahon, aki egybõl felkarolta a fiúkat, és közösen elkezdték felvenni a Mate.Feed.Kill.Repeat albumot. Minden lehetõ alkalmat megragadtak a gyakorlásra és a felvételre a SR Audio Stúdión belül, a falakat poszterekkel, fényekkel és egyéb tárgyakkal rakták tele, szinte az otthonukká vált. Rengeteg vicces, maradandó élmény történt itt velük, többek között a döglött tetemek eltávolítása az útról és Joey meztelen dobolása voltak a legmaradandóbbak.1996-ban februárjában Donnie Steele gitáros életében nagy változás történt: mélyen vallásossá vált. Rájött hogy nem tud többet a bandában zenélni, a hit fontosabb számára, a többiek pedig elfogadták döntését. A csapat Joey elõzõ bandája, a Modifidious alapítótagjának személyében találta meg az új gitárost, aki nem más volt mint Craig Jones. A váltás során a MFKR már a keverési állapotban volt, ami minden volt csak nem zökkenõmentes. Minden számot legalább tucatnyi alkalommal újramixeltek, attól függõen hogy melyik tag éppen mit gondolt, vagy milyen hangulati állapotban volt éppen, ráadásul a csapat rendkívül elégedetlen volt a CD masteringjével is, mivel az eredeti elképzeléstõl eltérõen azt nem Sean csinálta.Az elsõ komolyabb koncertjére végül a Des Moines-i Safari cluban került sor, 1996 április negyedikén, 200 ember elõtt. A csapat Joey kocsijával érkezett a helyszínre, természetesen minden tag maskarával felszerelve. Paul feje fáslival volt körbetekerve amit áthúzott a fülbevalóján és a piercingjein, Josh hóhérálarcot, Craig pedig egy reklámszatyrot viselt álarcként. Joey és Shawn a szokásos bohóc és kabuki álarcot vették fel. Miután a csapat fellépett a színpadra Joey hangosan elkezdte az I need a little Christmas in my drink mondatot ismételgetni, egyre hangosabban és hangosabban, majd a húrok közé csaptak. A party két szempontból is nagyon fontos volt, az egyik az hogy Paul itt találta meg az új maszkját a buli alatt, a disznó maszkot, másrészt pedig olyan bandával játszhattak együtt mint a Stone Sour, ami akkor már egy eléggé ismert és jólmenõ zenekar volt Des Moines-ben. A koncert után a Slipknot állandó vendéggé vált a Safariban, egy hónap alatt hétszer is felléptek.Chris FehnA csapat tehát folyamatosan adta a koncerteket, amik természetesen sokkal obszcénebbek és durvábbak voltak mint amilyeneket ma látunk tõlük, hiszen nem kellett attól félni hogy a média botrányt csinál belõle. Még nem viseltek egyenruhát, mindenki hülyébbnél hülyébb szerkókban lépett a színpadra, Shawn például gyakran hordott egy Barney (egy idióta lila dinoszaurusz, az amcsi gyerekek között divat -Vortexx) jelmezt, ami mellé a többiek nõvérruhát, kisestélyit vettek fel. A koncertek általában félelmetesek, sötétek és elborultak voltak, jóllehet mindig megõrizték humoros mivoltukat. Stroboszkóppal kezdõdtek, Shawn sarokcsiszolóval szikrákat szórt a közönség feje fölé, stb.A Slipknotot 1995-ben alapította Shawn „Clown” Crahan, Paul Gray, valamint Anders Colsefini (ex-énekes). A tagok korábbról is jól ismerték egymást és már 1993-ban kitalálták, hogy bandát fognak alapítani, de Shawn hegesztõmunkásként dolgozott és nem rendelkezett eleinte elég szabadidõvel ahhoz, hogy zenéljen. A csapat azonban mégis összeállt, majd Donald Steele és Quan Nong gitárosokkal kiegészülve zenélni kezdett Meld néven. Sajnálatos módon azonban Quan pár próba után kilépett, állítása szerint hozzá inkább az alternatív/punk zene állt közelebb, így a megmaradt tagok nélküle folytatták tevékenységüket, immár The Pale Ones néven. Ez alatt az idõszak alatt Shawn volt az egyedüli dobos.Paulnak idõközben eszébe jutott korábbi csapattársa, Joey Jordison, akivel még a Body Pit nevet viselõ együttesben zenélt. Az új bandája legalább annyira elnyerte tetszését mint amennyire a régit unta, úgy érezte, nem hagyhatja ki a régi cimboráját egy ilyen jó buliból. Meglátogatta hát Jordisont egyik este a munkahelyén, a Sinclairs nevû étteremben, és felajánlotta neki, hogy nézzen meg egy pár próbát, nem kap-e kedvet a dologhoz. Joey elfogadta a meghívást, jóllehet két alkalommal is le kellett mondania munkahelyi okok miatt, végül csak eljutott addig, hogy megnézhesse a csapatot Andersék pincéjében. A látvány siralmas volt, nem elég, hogy a tagok alig fértek el a kis helységben, a hangszigetelést a közeli állatmenhelytõl lopott szõnyegekkel oldották meg, minek hatására az egész pincében macskavizelet szag terjengett. A legelsõ dal amit Joey hallott a csapattól a SlipKnoT volt, amit a Gently, végül a Fur követett. A kiábrándító környezet ellenére ezek a dalok annyira meggyõzõek voltak Joey számára, hogy azonnal csatlakozott a bandához, Shawn-ra pedig így az ütõhangszerek kezelése hárult. Egy új banda született. A lerobbant pincében percek alatt megszülettek az elsõ komoly projectek: a Killers are Quiet, a Bitchslap, a Do Nothing, a Confessions, a Some Feel, a Part Of Me, valamint a Tattered And Torn. Paul, Shawn és Joey egyre többet találkoztak a Sinclairs-ben, hogy a csapattal kapcsolatos új ötleteket, a jövõt megvitassák. Itt minden fontosabb tényezõt megbeszéltek, valamint megírták a alapvetõ szabályokat, amiket mindenképpen be fognak tartani: 1. Nem válaszolunk senkinek. 2. Nem érdekel minket semminemû trend. 3. Azt játszunk, amit akarunk. 4. Nem hagyjuk, hogy bárki bárminemû külsõ befolyással bírjon a bandára.Emellett Joey és Shawn fejébõl kipattant az ötlet a háromdobos felállásról. Shawn egy jobb, egy baloldali valamint egy hátsó dobost szeretett volna, aki az egésznek az alapját adja, mintegy elsõ rétegként. Joey játsza tehát az alapritmust, így õ a fõ dobos, aki a banda hangzását összetartja. Shawn az agresszív dobos, aki a dobhangzás durvaságát, keménységét adja, a harmadik személy a ritmusképletben pedig Anders volt. A Sinclairs-ben Shawn és Joey rájött arra is, hogy a tökéletes hangzáshoz mindenképpen kell mégegy gitáros is, így felvették Josh Brainard-ot, aki Modifidious és az Inveigh Chatarsis által vált ismertté. Vele együtt már hatan voltak.Rövid idõn belül a csapat új nevet talált ki, játszottak elsõnek a Pyg System névvel, de végül a jóval egyszerûbb és könnyebben megjegyezhetõbb SlipKnoT mellett döntöttek (ami egyben a legelsõ daluk neve is volt). A Des Moines-i emberek ilyenkor már hallottak felõlük mint frissen alakult rockegyüttesrõl, de a zenéjüket még fellépések híján senki sem ismerte. Rövid idõn belül egy rövid élõ koncertje volt a csapatnak, ahol kifestve, zöld fényárban léptek fel a tagok. Ez ihlette részben a maszkok viselésének ötletét is, így egyik nap a próbára Shawn a híres bohócálarcában ment el, minek hatására csapat Donnie kivételével egyhangúlag megszavaszta a maszkok viselését. Joey ekkor kerítette elõ a minden érzéstõl mentes kabuki álarcát, ami mintegy jelképe is lett az egyik fõ szabályuknak, miszerint tesznek a trendre. Ezután Shawn felvette a kapcsolatot Mike Lawyerrel, hogy egy kis stúdióidõt próbáljon kiharcolni. Mike-nak volt egy szerelõ/producer pozíciót betöltõ embere, Sean Mcmahon, aki egybõl felkarolta a fiúkat, és közösen elkezdték felvenni a Mate.Feed.Kill.Repeat albumot. Minden lehetõ alkalmat megragadtak a gyakorlásra és a felvételre a SR Audio Stúdión belül, a falakat poszterekkel, fényekkel és egyéb tárgyakkal rakták tele, szinte az otthonukká vált. Rengeteg vicces, maradandó élmény történt itt velük, többek között a döglött tetemek eltávolítása az útról és Joey meztelen dobolása voltak a legmaradandóbbak.1996-ban februárjában Donnie Steele gitáros életében nagy változás történt: mélyen vallásossá vált. Rájött, hogy nem tud többet a bandában zenélni, a hit fontosabb számára, a többiek pedig elfogadták döntését. A csapat Joey elõzõ bandája, a Modifidious alapítótagjának személyében találta meg az új gitárost, aki nem más volt mint Craig Jones. A váltás során a MFKR már a keverési állapotban volt, ami minden volt csak nem zökkenõmentes. Minden számot legalább tucatnyi alkalommal újramixeltek, attól függõen, hogy melyik tag éppen mit gondolt, vagy milyen hangulati állapotban volt éppen, ráadásul a csapat rendkívül elégedetlen volt a CD masteringjével is, mivel az eredeti elképzeléstõl eltérõen azt nem Sean csinálta.Az elsõ komolyabb koncertjére végül a Des Moines-i Safari cluban került sor, 1996. április 4-én, 200 ember elõtt. A csapat Joey kocsijával érkezett a helyszínre, természetesen minden tag maskarával felszerelve. Paul feje fáslival volt körbetekerve amit áthúzott a fülbevalóján és a piercingjein, Josh hóhérálarcot, Craig pedig egy reklámszatyrot viselt álarcként. Joey és Shawn a szokásos bohóc és kabuki álarcot vették fel. Miután a csapat fellépett a színpadra Joey hangosan elkezdte az I need a little Christmas in my drink mondatot ismételgetni, egyre hangosabban és hangosabban, majd a húrok közé csaptak. A party két szempontból is nagyon fontos volt, az egyik az, hogy Paul itt találta meg az új maszkját a buli alatt, a disznó maszkot, másrészt pedig olyan bandával játszhattak együtt mint a Stone Sour, ami akkor már egy eléggé ismert és jólmenõ zenekar volt Des Moines-ben. A koncert után a Slipknot állandó vendéggé vált a Safariban, egy hónap alatt hétszer is felléptek.A csapat tehát folyamatosan adta a koncerteket, amik természetesen sokkal obszcénebbek és durvábbak voltak mint amilyeneket ma látunk tõlük, hiszen nem kellett attól félni, hogy a média botrányt csinál belõle. Még nem viseltek egyenruhát, mindenki hülyébbnél hülyébb szerkókban lépett a színpadra, Shawn például gyakran hordott egy Barney (egy idióta lila dinoszaurusz, az amerikai gyerekek között divat) jelmezt, ami mellé a többiek nõvérruhát, kisestélyit vettek fel. A koncertek általában félelmetesek, sötétek és elborultak voltak, jóllehet mindig megõrizték humoros mivoltukat. Stroboszkóppal kezdõdtek, Shawn sarokcsiszolóval szikrákat szórt a közönség feje fölé stb.Joey azonban még mindig kicsit üresnek érezte a hangzást; Craiget áthelyezték a sampler posztra, ezáltal a zenéjük egy új színezetet kapott. Helyette a frissen beállt Mick Thomson foglalta el a gitáros posztját. A hosszú keverések és elhúzodott felvételek ellenére a MFKR viszonlyag korán, 1996. november elsejére, pont Halloween napjára elkészült. A Safariban minden eddiginél több, 400 fõs tömeg gyûlt össze. Az albumot rengeteg embernek elküldték és egy Sophia nevû hölgy a helyi rádiónál felfigyelt a tehetséges zenészekre. Az õ hatására indult el a SlipKnoT a bandák csatáján, ahol a helyi együttesek mérték össze tudásukat. A rendezvény többfordulós volt, hetekig elhúzódott és a döntõben kezdett igazán izgalmassá válni, mivel ellenfelük a Stone Sour volt. A SlipKnoT nyert, a nyeremény összege pedig új távlatokat nyitott a jövõt illetõen.A bandák csatáján rengeteg neves kiadó is részt vett, köztük a Roadrunner Records is, de akkor még nem akartak a SlipKnoTtal szerzõdést kötni, mondván, hogy az énekesük képességei túlságosan behatároltak, több dallamot kellene belevinniük a vokál részekbe. Sophia pedig a csapat elsõ menedzsere lett, kapcsolatai és a banda iránti szeretete révén. Ettõl kezdve azonban a dolgok egyre rosszabra fordultak; Shawn megvette a Safari klubot ami egyre több idejét kötötte le, nem próbálhattak többet Anders pincéjében és a dolgok elkezdtek szétesni. Shawn és Joey között kiélesedtek az ellentétek, a gyakorlásokhoz pedig nem volt hely. Ettõl függetlenül még sikerült nekik elérniük, hogy a júniusi Dotfest-en, a környék legnagyobb rendezvényén részt vehessenek. Életük legnagyobb közönsége elõtt játszottak, 12 000 ember elõtt, akik közül a legtöbb nem igazán az õ stílusukért rajongott. Ráadásul a hangosításukat is eltolták, a koncert folyamán egyre inkább ment el a hang, a közönség idegességében csirkecsontokat kezdett el dobálni a színpadra. A koncert közben az izgalmasabb látvány érdekében statisztákat is hívtak, valamint egy igazi dublõrt is, aki úgy volt öltözve mint Shawn, a fõ attrakció pedig az õ meggyújtása lett volna, a konzervatív közönség azonban már a gondolatát sem értékelte amikor látták mi készül. Anders elvágta a karját és CD-ket dobott át a kerítésen kifelé menet a rajongóknak. Joey kilépett, de újra átgondolta a dolgokat és visszatért. Minden rosszban van azonban valami jó, és a negatív reklám is reklám, a csapat rengeteg új rajongót szerzett a Dotfesten és megismertették magukat Sid Wilsonnal (annak ellenére, hogy nem beszéltek vele személyesen). A csapat végül saját kárán okulva rájött, hogy a sikerhez jobb énekesi adottságok szükségesek, és megpróbálták megnyerni maguknak a rivális banda, a Stone Sour énekesét, Corey Taylort.Joey, Shawn és Mick meglátogatták munkahelyén, a The Adult Emporium sexshopban és közölték vele, hogy megverik ha nem jön át hozzájuk. Nagyon csábító volt az is, hogy a SlipKnoT tudott valamit amit a Stone Sour nem: ki tudtak mozdulni Des Moines-bõl. Corey tehát elkezdett velük próbálni, Anders pedig háttérvokálos és mélydobos lett. Új dalszöveket is írtak, a Me Inside-ot, és jóllehet az új énekessel ilyen hamar új dalt írni egy felettébb kisérletezõs ötlet volt, kíváncsiak voltak, hogy mi fog belõle kisülni. A következõ koncertjük egy jótékonysági buli volt a Safariban, jó lehetõség az új felállásnak a bemutatkozásra. Corey õrült mennyiségû sminkkel lépett a színpadra, a szemeire nagy kereszt alakú ábrát festett, rendkívül sötét kinézetet kapva ezáltal. Sajna a technikai ördöge közbeszólt, a hangosítás a lehetõ legrosszabb lett, megölve ezzel a bulit. Koncert után Joey idegességében fel-alá pattogott az öltözõben, innen kapta a Superball becenevet.Következõnek szeptember 17-én találkozhatott velük a közönség, csaknem egy évvel a MFKR kiadása után. Mielõtt a szokásos záró dalhoz értek volna, Anders bejelentette: ez az utolsó koncertje a SlipKnoTtal. Ez mind a közönséget, mind a többieket rendkívüli módon meglepte. A meglepõ változás után a csapat visszatért a stúdióba felvenni az addig még névtelen új albumot, ezúttal Anders nélkül, ami a következõ számokat tartalmazta volna: Gently, Do Nothing, SlipKnoT, Tattered and Torn, Me Inside, Carve, Coleslaw, Scissors, Windows, valamint a May 17th, ami Shawn szerzeménye volt. Anders helyére új tagot vettek fel, aki nem más volt mint Greg „Cuddles” Welts. Az új tag rendkívül õrült és agresszív volt, képes volt darabokra törni a dobkészletét és a közönségbe dobni. 1998 nyarán volt az elsõ alkalom amikor fellépett a csapattal, azonban õ volt az egyetlen tag a banda életében aki ha munkáról volt szó bõségesen hagyott kívánnivalót maga után. Rendkívül megbízhatatlan és lusta volt, hamar ki is lépett, Dél-Dakota államban nyitott egy tetováló szalont ami aránylag hamar befuccsolt. Õt Brandon Darner követte, aki mindössze egy koncert erejéig volt a tagja a SlipKnoTnak. Egyik este Shawn és Joey szórakozásképpen megnézett egy koncertet amit a The Sound Proof Coalition Clan adott. Ez egy híres amerikai DJ-kbõl összeállított csapat volt, A-Rock, Loodachris, Phase II, Rek, Sub Two, Iniversoul és DJ Starscream voltak a tagjai. Az utóbbi volt Sid Wilson, aki a bemutatkozott nekik és elmondta, hogy fantasztikusan élvezte a koncertjüket a Dotfesten. Shawn azt mondta, hogy ha szükségük lesz DJ-re akkor õ lesz az elsõ akinek szólnak, majd meghívta õt, hogy nézze meg hogyan próbálnak. A próbák során tesztelték Sidet, majd miután össze mert fejelni Shawn-nal, úgy döntöttek, hogy elég õrült ahhoz, hogy õ is csapattag legyen.Cuddles posztja azonban még mindig üresen állt, így hát hírdetéseket adtak fel, amin keresztül rátaláltak Chris Fehnre. Korábban már megismerkedtek ugyan vele, de akkor még csupán roadie, azaz állandó személyzettag akart lenni, most azonban, hogy dobosnak jelentkezett természetesen felvették, megfelelõ beavatás után. Ezt a beavatást hallhatod a SlipKnoT album titkos számában, mely röviden arról szól, hogy mind a kilenc tag együtt megnéz egy rendkívül mocskos pornófilmet, aminek során szegény újonc Chris gyomra annyira felfordul, hogy elhányja magát. Nem sokkal késõbb kitalálták az overállok és a vonalkódok viselését, valamint új dalt is írtak, Spit it Out volt a címe. A menedzserük, Sophia elküldte Ross Robinsonnak a demo kazettájukat, aki azonnal Des Moines-be utazott egy élõ SlipKnoT koncertre. A látvány és a zene annyira komoly hatással volt rá, hogy egybõl elvállalta a producerkedést a SlipKnoT hivatalos albumán, valamint elintézte, hogy a Roadrunner Records kiadónál legyenek elhelyezve. Ezek után az Indigo Ranchre utazott a csapat, hogy befejezze a hivatalos debütálóalbum felvételét.Ross új szintre emelte a Slipknot zenéjét; rávette Corey-t, hogy a dalszövegeket fejtse ki érthetõbben a többiek számára, így a többiek is könnyebben átélték a dalok érzelemvilágát. Ez egy új, érzelmesebb irányba tolta el a banda világát; nem voltak többé agyatlan zúzók, az emberi lélek kivetülését is meg lehetett találni a dalaikban.A sors fintora, hogy újabb tagtól kényszerültek megválni; Josh úgy döntött, családi okokra hivatkozva felhagy a túrnézással és a sok távolléttel ami ezzel jár. A banda már a távozásakor tudta, hogy kit fognak a helyére rakni: James Root, az Atomic Opera és a Stone Sour gitárosa megfelelõ alanynak bizonyult a poszt betöltésére. Elõször nemet mondott a felkérésre, ám a csapat szerencséjére egy rossz koncert után megromlott a viszonya a bandájával és utólag elfogadta a felkérést. A SlipKnoT azonos nevû hivatalos debütáló albuma a Roadrunner Records történelmének legnagyobb sikere lett. Az emberek megismerték õket Iowa határain túl is, a zenéjük súlykoló agresszivitása ellenére a rajongótáboruk folyamatosan nõtt. 1999-ben életük legnagyobb fellépését vállalták el, az Ozzfest keretén belül a Coal Chamber társzenekaraként léphettek színpadra. Látványviláguk, színpadi mozgásuk a szó legszorosabb értelmében tarolt, a rendezvénysorozat legsikeresebb koncertbandáit megszégyenítõ sikert arattak.Az MTV folyamatosan játszotta a következõ klippes dalukat, a Wait and Bleed-et, aminek hatására az egész világ megismerte õket. Milliók fogytak el a SlipKnoT albumból, a csapat világkörüli turnéra ment, aminek során mindenütt hatalmas tömegek, rajongók tízezrei elõtt játszottak. Elérték a bandát az elsõ komolyabb támadások is, a média egyes helyeken sátánistának és társadalomellenesnek titulálta a megjelenésüket és a zenéjüket, ami rendesen felingerelte a fiúkat; mintegy szünet nélkül, a turné után 2000 végén 2001 elején nekiálltak az Iowa albumnak, producere ismét Ross Robinson volt. A csapat válasza a támadásokra az új album volt; tempójuk, agresszivitásuk a sokszorosára emelkedett, sátánista jelképek, õrült klipek, még õrültebb maszkok jellemezték õket. Tulajdonképpen egy hatalmas fuck off volt a médiának és mindenkinek aki ellenük támadt, a rajongók pedig vevõk voltak a csapat õszinteségére és jogos dühöngésére. Az IOWA is hatalmas siker lett, Angliában már a megjelenéskor a toplista elsõ helyére ugrott.2002 februárjában felvették élõ DVD-jüket, de az év vége felé kiélezõdtek a tagok közötti ellentétek. Majdnem három éve folyamatosan egymás nyakán voltak, szünet nélkül turnéztak és zenéltek, nem csoda hát ha már szinte rosszul voltak egymás látványától is. 2002 végén tehát úgy tûnt, a SlipKnoT végleg feloszlott. Corey Taylor és James Root visszatért a Stone Sourba, Joey Jordison megalapította a punkos/glames Murderdollst, Shawn kiadta a To My Surprise CD-t, úgy tûnt a banda végleg szétesett. 2003 augusztusában azonban megtörtént a csoda: a SlipKnoT újra összeállt. Új irányvonal, új gondolatok és új ötletek; hátrahagyván az ellentéteket a fiúk egy teljesen új projectet indítottak útjának, ami az ujjászületésük szimbóluma és a megújulásuk megtestesítõje volt: ez volt a Vol. 3 (The Subliminal Verses). Visszatérésük a Jagermeister amerikai koncertsorozattal vált teljessé, az egész USA-t bejárták, hangosan hírdetve: A SlipKnoT újra él! Az elsõ kislemez, a Duality a Launch.com-on a Top 5-on elõkelõ helyet foglalt el, valamint mind az MTV, mind a világ rádiócsatornái folyamatosan játszották.Idõközben a csapat útját hatalmas platinahegyek övezték, a Vol 3. 1x, a Disasterpieces DVD 2x platina lett. A fiúk azonban nem lógatták a lábukat a babérjaikon ülve, hanem nyomták tovább, kihoztak 3 új klipet, a Vermiliont, Vermilion Part II-t és a Before I Forgetet. Ez utóbbiban megtették azt, amit senki nem hitt volna korábban: levették a maszkokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy felfedték kilétüket, a klipet ugyanis úgy vágták meg, hogy a srácok arcát nem lehet látni. Mindazonáltal sokakban felmerül a kérdés (tegyük hozzá jogosan): 'Vajon ezek után mi lesz a következõ lépés? Lehet, hogy elõbb utóbb véglegesen eltûnnek a maszkok?' A csapat szerint ettõl nem kell félnünk. Meglátjuk mit hoz a jövõ... A Before I Forgetet újabb turnék követték, amelyekben a banda olyan helyeken járt, ahol még soha: koncerteztek Dél-Amerika különbözõ országaiban, jártak Kelet-Ázsiában, év végére pedig egy 2 CD-s Live albummal lepték meg rajongóikat, 9.0 LIVE címmel. A live albumot egy újabb klip követte a 2005-ös turnék különbözõ állomásain felvett képanyagokból összevágva a ThE NaMeLeSs címû Vol 3-as nóta 9.0:Live-es változatából. Év végén Joey komoly szerepet kapott a Roadrunner Records 25. évi fenállásának a megünneplésében, ami egy Roadrunner United nevet viselõ, a kiadó legjobb zenészeibõl összeállt zenekarként testesült meg. 2006 februárjában a SlipKnoT megnyerte a Grammy-t metal kategóriában a Before I Forgettel. A 2005 végi Final Volume turné után a banda 'feloszlott', ezzel elindítva a tagok mellékbandáinak újjászületését. Augusztus 1-jén megjelent a Stone Sour: Come What(ever) May címû második lemeze, Augusztus végén pedig DJ Starscream: The New Leader címû debütáló albuma. Joey a Ministry világkörüli turnéjának a dobosa volt. 2006. december 5-én jelent meg a SlipKnoT Voliminal: Inside The Nine címet viselõ DVD-je, amelyen rengeteg belsõ, színfalak mögötti információhoz juthatunk. A banda várhatóan 2007 végén, illetve 2008 elején fog újra összeállni, hogy felvegyék a negyedik stúdióalbumukat.
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kedvencek közé jelölték :
_Raven_, jackjack, nyúl, Liebhardt Bence, Papa Charlie, adam20, Ewe, qerida, medi, Lost_Soul, DEVIL17, Janhun, Flexhead, Fileus, Nubet, csabias, systemke, cappygirl, DMCBHD, Ádi, Ivee, Gooombaaa, VampAngel, linie, Vivi, misteriusa, LambofWanrltw, Lazlo92, slipknot02, Hajnush, acdc15, Marcsipocok, Goth Snow White, RocketQueen, rockercsaj121, valo62, Gravestalkers, feli2010, the reaper, dzsingisz26, viryke, warpray18, Hobo, Lédy, Szabó Ádám, Nóci, dorca, Corpse, MaggoT02, david0702, snickers19, OiOiBoy, Satan6, Chimaira, SpitItOut, malnasturmix, EddySevan, rockermate, kisdoki 1488, Zorallína88, Zsike, Angelevil
[ Hibajelentés / Üzenet a profil tulajdonosnak ]
| ||||||||||
| ||||||||||
