A zenekar 1995-ben alakult INFERIOR BREED néven. 1997-ben nevet váltottak, így jelentek meg már a demók is, amelyek nem tartalmaztak mást, mint szikár, igazi oldschool thrash metalt, így a francia Listenable Records csekkolta is a svéd thrash reménységet.Az 1998-as Steel Bath Suicide nem is tartalmazhatott volna mást, mint a Kreator, Slayer, Sodom által kitaposott ösvény egyik mellékágát. A lemezt nem fogadták tárt karokkal, 98'-ban a heavy metal másodvirágzása (HammerFall, Stratovarius) volt a jellemzõ.A 2000-es folytatás azonban már kissé érdekesebbnek bizonyult: a Chainheart Machine albumon a banda elrugaszkodott a gyökerektõl egy hidegebb, torzabb death metal világ felé. Speed még itt is károgott mint akinek a tökeire léptek, de a lemezen kétség kívül voltak csúcspontok, pl. a címadó máig kötelezõ a koncertprogramban. Az album felkeltette a világ egyik legnagyobb független metal kiadójának, a Nuclear Blastnak az érdeklõdését, így leszerzõdtették az akkor még hosszú út elõtt álló fiatal bandát.A történet az A Predator's Portait-nál megtörik, ez a lemez egy ugrásszerû fejlõdést bizonyít: harmónia és dallamgazdag, középtempós modern death metal albumot sikerült alkotni, amin nincs üresjárat. Hála a profi promóciónak, a svédek nevét világszerte megismerték. Turnék sora következett, ahol Olafék élõben is bebizonyíthatták, hogy õk bizony nem a másodvonalba tartoznak.A 2002-es Natural Born Chaos anyagot a SYL fõnöke, Dewin Townsend producelte - és neki is tulajdonították az elsöprõ sikert: a Natural Born Chaos az adott év (egyik) legerõsebb metal albumának bizonyult, kiforrott, kreatív tempókkal, váltásokkal, hihetetlen dallamokkal és frenetikus szólókkal. Mi következhetett ezután? Egyrészt azt mondták a tamáskodók, hogy egy ilyen lemez csak úgy jöhet létre, ha Dewin Townsend csinálja meg és nem a tapasztalatlan suhanc brigád. Másrészt pedig hatalmas koncertkörúton védte magát a Talajmunkás egylet.A 2003-mas lemezt egyértelmûen a bizonyítás vágya sürgette: a Figure Number Five a mai napig a legjobb Soilwork album. A számok hangulatilag összefüggnek, ugyanakkor mind-mind változatos, és egyéni. A dallam és gitárgazdag lemez tényleg a felsõligába tette a bandát.Innentõl kezdve mindenki Soilwork fan lett, jelentkeztek a koppintó tucatbandák is - ami az eredeti zenekarnak csak jót tett, hiszen a majmolás az elismerés jele.A következõ album 2005-ig váratott magára, közben bekövetkezett egy doboscsere is. A Stabbing the Drama az FNF egyenes folytatása, csak kissé érettebben, és jóval nagyobb zenei világgal. Lírai dal ugyanúgy van rajta, nmint szikár orrbabaszós thrash metal himnusz. Az anyag midnenképp a legváltozatosabb SW lemez, nekem több mint egy év kellett ahhoz (meg persze a MetalMania koncert az elsõ sorból, hehe:)) hogy beérjen.Jelenleg a zenekar Amerikát készül meghódítani (reméljük nem akkora áldozatokkal mint a Lacuna Coil...), és ha minden jól megy, egy év múlva a kezünkben foghatjuk napjaink egyik legjobb zenekarának újabb csodalemezét.